2024. április 15.
Amióta világ a világ, a nők (és időnként a férfiak is) festik, szépítik magukat. Minden kornak megvolt a maga szépségideálja, minden népnek megvolt a saját tipikus díszítési eljárása, szokása. És ez nem mindig volt veszélytelen...
A japán hölgyek rizsporral, európai társaik liszttel fehérítették arcukat, szemfestékek pedig az ólomtól kezdve a szénen át a koromig minden elképzelhető, és elképzelhetetlen dologból készültek. A nők felhasználták, amit csak lehetett: gyümölcsöket, virágokat, ásványokat, állati zsiradékot, kormot, vért.
Katalin cárnő nyers májból, zsírból és vérből álló pakolást használt, a gésák pedig viasszal kezelik arcukat, hogy sima réteget kapjanak a rizspor felviteléhez.
A római nők békabélből készített élénk kék szemfestéket használtak, az ázsiai hölgyek piros tust. A bőrt ólom és higany keverékével fehérítették. Nem baj, ha halálos méreg, a csábítás érdekében soha nem riadtak vissza semmitől a tetszeni vágyó asszonyok.
Még a szigorú középkorban is festették magukat a nők, igaz, csak a léhább fajta, bordélyban dolgozó.
Nem úgy a rokokó dámái, akik szépségtapaszokkal ragasztgatták tele arcukat, és még a parókájukra is púdert szórtak – talán a rossz szagok ellen, hiszen fürdeni akkoriban nem volt divat.
A sminkelés oly ősi szükséglete az embereknek, hogy már a legrégebbi ismert törvénykönyv, Hammurapi oszlopa is foglalkozik vele. Eszerint a kihívó, színes festésért nyilvános korbácsolás járt...
2024. április 15.
Ha valaki cukorbeteg, az élete több pontján is némi nehézséggel találhatja szemben magát. Ez különösen igaz azokra az eseményekre, állapotokra, amikor nagyobb hormonális változások zajlanak a szervezetében. Éppen ezért dr. Porochnavecz Mariettától, a Cukorbetegközpont diabetológusától azt kérdeztük, vajon hogyan hat a cukorbetegség a szoptatásra, van-e olyan, amire külön figyeljenek ilyenkor a diabéteszes kismamák?
Először is fontos leszögezni, hogy a cukorbetegség nem kontraindikációja a szoptatásnak, vagyis bátran szoptathat a cukorbeteg kismama!. Az anyatejes táplálás a WHO jelenlegi ajánlása szerint a baba (minimum) 6 hónapos koráig ajánlott, hiszen nem csak az anya-gyermek kapcsolatot erősíti, hanem a gyermek és a szülő egészségéhez is hozzájárul.
Az anyatej hipoallergén, alacsony nátriumtartalmú és megfelelő arányban tartalmaz vitaminokat, ásványi anyagokat, szénhidrátokat, enzimeket, sőt, még esszenciális zsírsavakat is, valamint hozzájárul az agy és az idegrendszer kiegyensúlyozott fejlődéséhez az első hónapokban.
A szoptatás mind az anyára, mind a gyermekre nézve számtalan előnyös hatással rendelkezik: az anyánál pl. csökkenti több daganattípus kialakulásának esélyét, segíti a baba immunrendszerének erősödését, valamint hozzájárul a későbbi elhízás, cukorbetegség elkerüléséhez. Szerencsére csupán kevés olyan állapot van, melyek esetén nem lehet szoptatni (ez esetekben sem mindig maga az állapot, hanem az arra szedett gyógyszerek miatt).
Néhány dolgot azonban fontos figyelembe venni és betartani, hogy a vércukorszint az optimális tartományban maradjon, de a baba igényei is ki legyenek elégítve. De ez ne szegje kedvét, hiszen a szoptatás igen fontos, többek között azért, mert kutatások szerint az anyatejjel táplált gyermekeknél később kisebb eséllyel lép majd fel cukorbetegség- ez azért is lényeges szempont, mert ha az anya cukorbeteg, akkor a gyereke is a fokozott rizikócsoportba fog tartozni diabétesz szempontjából, így jobb mindent megtenni annak érdekében, hogy ez ne következzen be.
Milyen előnyökkel járhat, ha szoptatja kisbabáját, cukorbetegen is?
• Gyorsabban megszabadulhat a terhesség során felvett plusz kilóktól, ami nem elhanyagolható a vércukorszint rendezése szempontjából
• Gyorsabban zsugorodik vissza a méhe normál méretűre
• Csökken a petefészek/emlőrák kockázata
• Lehet, hogy kevesebb inzulinra lesz szüksége
Azok az anyák, akik terhességi cukorbetegek voltak és minimum 6 hónapig szoptatnak, kevésbé valószínű, hogy később 2-es típusú cukorbetegség alakul ki náluk.
Érdemes azonban arra felkészülni, hogy lehet, hogy a cukorbetegség megnehezíti majd a szoptatást, a tejtermelődést, ennek ellenére érdemes kitartónak lenni! Ha cukorbeteg, akkor előfordulhat, hogy a tejtermelése nehezen, később indul be. Ez ne szegje kedvét, szülés után rögtön tegye mellre babáját és próbáljon szoptatni, akkor is, ha nem sikerül!
2024. április 14.
Dr. Nemes Imre, a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal elnöke számtalan fontos, praktikus, az egészségünket megőrző és környezetünket védő tanácsot ad az élelmiszerek kezelésével kapcsolatban.
– Mennyiben követhetik az emberek leginkább a fenntarthatóság elvét, segítve ezzel a Nébih törekvéseit?
– A Nébihnél hiszünk abban, hogy a lakossággal együtt közösen tehetünk a fenntarthatóságért, és tevékenyen ki is vesszük a részünket ebből a munkából, hiszen a felelősségünk is közös. Azonban a lelkesedés nem minden: a tudatosság és a tájékozottság is legalább ennyire fontos össze-tevője segítő cselekedeteinknek. Éppen ezért a Nébih szemléletformáló kampányainak nem titkolt célja, hogy a fogyasztókat hasznos, döntéseiket segítő információkkal ellássa. A Nébih egyik legsikeresebb programja, a Maradék Nélkül az élelmiszer-pazarlás mérséklését tűzte zászlajára. A program 2016-os indulása óta számos aktivitással népszerűsítettük azokat a jó gyakorlatokat, amelyekkel érdemben csökkenthető a környezeti lábnyomunk. Szemléletes, hogy ha az országokat szén-dioxid-kibocsátásuk alapján sorrendbe állítanánk, és magát az élelmiszer-pazarlást is országnak tekintenénk, akkor az Egyesült Államok és Kína után a 3. helyen állna. Az élelmiszer-pazarlással szintén összefüggésbe hozható a metánkibocsátás. Ráadásul kárba vész mindaz az idő, természeti erőforrás és be-fektetett munka, amelyet a termék előállításához és szállításához felhasználtak.
A Nébih Maradék Nélkül Programja évente egy alkalommal, az őszi időszakban hirdeti meg országos háztartási élelmiszerhulladék-mérését. A mérési időszakban törekszünk a nagy létszámú részvételre, amely nagy örömünkre az utóbbi években több száz háztartást jelentett. Az élelmiszerhulladék-körkép elkészítése segíti hivatalunkat abban, hogy azonosítsa a forró pontokat, valamint rálásson az élelmiszer-pazarlás kiemelt figyelmet igénylő aspektusaira.
A Nébih mellett az önkéntes résztvevők is profitálnak a mérésből: megismerhetik saját élelmiszer-pazarlási szokásaikat, és a tapasztalatok alapján felismerhetik, min lenne érdemes változtatniuk.
A fogyasztóknak érdemes tisztában lenniük az egyik legalapvetőbb ismerettel, vagyis a fogyaszthatósági idő és a minőségmegőrzési idő közötti különbséggel.
A fogyaszthatósági idő körébe olyan gyorsan romló élelmiszerek (pl. darált hús) tartoznak, amelyek lejárati idő utáni elfogyasztása akkor is kockázatot jelent, ha nem látunk rajta romlásra utaló jeleket.
A minőségmegőrzési idő olyan időpont, ameddig az élelmiszer a gyártó által kialakított tulajdonságait helyes tárolási körülmények között megtartja. A tartós élelmi-szerek (pl. száraztészta) általában a minőségmegőrzési időt követően is fogyaszthatóak, ha bontatlan csomagolásban és a gyártó által megadott körülmények között tárolták őket. Amennyiben lejárt minőségmegőrzési idejű terméket találunk otthonunkban, de érzékszervi szempontból megfelelőnek ítéljük meg, nyugodtan adhatunk neki egy esélyt.
Rossz gyakorlat, hogy a fogyaszthatósági idővel ellátott élelmiszerek közül hajlamosak vagyunk akkor is a két héttel később lejáró joghurtot választani, ha pontosan tudjuk, hogy három napon belül elfogyasztjuk azt. A bolygónk is megköszöni, ha legközelebb „mérlegre tesszük” valós szükségleteinket, és tudatosabban vásárolunk.
