Inczeffy Patika

és magán szakorvosi rendelő

2131 Göd, Pesti út 86.

Telefon: +36 27 336 150
E-mail: kalabe@inczeffypatika.hu
Nyitva tartás:
Hétfő - Péntek: 7:30 - 19:00
Szombat: 7:30 - 13:00

Teljes ellazulás a jóga erejével

Érdekességek2018. március 21.

A jóga egyik legfontosabb célja a meditáció. Az egyes ászanák "csak", mintegy melléktermékként hatnak jótékonyan a fizikai testünkre. A régi guruk tanítása szerint a fizikai testünk egészsége is -bizonyos szempontból- csak azért fontos, mert amíg betegségekkel, fájdalmakkal küzdünk, addig a fizikai tünetek elvonják figyelmünket és nem tudunk eljutni a mély relaxáció és meditáció szintjére. De mit jelent a "jógás relaxáció" az autogén tréninghez vagy más relaxációs technikákhoz képest?  

A relaxáció szerepe a jógában

A jógában a „pihenő-fázisok” különböző szintjei nem egyszerűen a fizikai test rövid ellazítását célozzák. Nagyon fontos eszközök abban, hogy fizikai síkon az egyes pózok jótékony hatását „rögzítsük”, „bevéssük” testünkbe, valamint beindítsuk szervezetünk természetes öngyógyító folyamatait. Emellett – a jóga egyik klasszikus példájával élve – ha a testünket egy autóhoz hasonlítjuk, melyet pl. megfelelő üzemanyaggal (bevitt táplálék) látunk el, akkor a nagy autós túra végén (jógaóra) időt kell szánnunk arra, hogy a motor lehűljön. Ha ezt a lépést kihagyjuk, akkor az egész jármű (testünk minden szintje, a jógaóra során felhalmozott jótékony hatások) működését veszélyeztetjük.

Egy-egy jógaóra során nem csupán izmainkat, ízületeinket, porcainkat és más egyéb testrészeinket, szerveinket stimuláljuk. Erőteljesen hatunk központi idegrendszerünkre, hormonháztartásunkra. Épp ezért elengedhetetlen, hogy a fizikai „lenyújtásokon” túl megpihentessük idegrendszerünket is, továbbá a fizikai testen kívül közelebb jussunk önmagunk középpontjához, Önvalónkhoz is. Ez utóbbi lépés az, ami megfelelő gyakorlás után megteremti belső harmóniánkat, fókuszáltságunkat, ami a hétköznapi életben érkező impulzusok során megváltoztatja korábbi hibás beidegződéseinket, zsigeri reakcióinkat.


A jógaórák keretében végzett különböző relaxációk épp ezért többet jelentenek egyszerű „pihenő-szakaszoknál”: végső soron a személyiségfejlődésben jelenik meg csodálatos hatása.

Relaxáció-típusok

Egyes jógairányzatok kivételeitől eltekintve a klasszikus jóga három különböző relaxációt foglal magában:

• Ráhangolódás az óra elején: Segít az órára fókuszálni, elengedni a nap folyamán felgyülemlett feszültséget, hogy figyelmünket zavaró gondolatoktól mentesen, teljes egészében önmagunkra tudjuk fordítani a foglalkozás alatt.

• Ászanákat követő megpihenés: Ennek során az adott póz hatásait építjük be minél mélyebb szinteken, a jógában elengedhetetlen, szabályozott légzés segítségével pedig elkerüljük a tejsavtermelést, ami minden izommunka végzése után keletkezik.

• Jóga nidra, mélyrelaxáció az óra végén: Belső, tudatos alvás, melynek során az álom és az ébrenlét határán, tudatosan tudunk kapcsolatot teremteni tudatalattinkkal és tudattalan dimenziókkal is.

A jóga nidra a jógázók egyik legnépszerűbb pózában, az ún. Savászanában, vagy hullapózban történik. Népszerűségét annak köszönheti, hogy ebben a pózban fizikai szinten semmit sem kell végeznünk, látszólag csupán hanyatt fekszünk. Ez azonban ne tévesszen meg senkit! A jóga nidra célja az oktató által vezetett módon a tökéletes ellazultság állapotának elérése. Ilyenkor lazítjuk el mélyen testrészeinket, engedjük el teljesen a külvilágot és problémáinkat: tehát testi, mentális, és lelki síkon is ellazítjuk önmagunkat.

A jógaórák során alkalmazott klasszikus relaxációs technikák tehát abban különböznek más módszerektől, hogy itt nem pusztán fizikai testükön vezetjük végig a figyelmünket, nem csak ellazult állapotban programozzuk elménket és használunk pozitív megerősítéseket, de eljutunk egy sokkal mélyebb pontra: az elménken túli világba, ahol találkozhatunk és megismerhetjük Valódi Lényünket.

Van-e szebb kaland annál, mint megtudni, kik vagyunk azon túl, amit egónk, én-képünk gondolt magáról az elmúlt évtizedekben?


forrás: Harmonet
hírek, aktualitások

6 tipp a téli letargia ellen

2025. január 08.

Ahogy véget ér a nyár, rövidebbek lesznek a nappalok, lehűl az idő és visszarázódunk a dolgos hétköznapokba, egyre kevesebb programot szervezünk, és a hideg estéket inkább otthon töltjük a meleg nappali biztonságában. A téli bekuckózásnak is megvannak a maga előnyei, ha azonban azt vesszük észre, hogy egyre rosszabb a hangulatunk, csökken az energiaszintünk és lassan semmihez sincs kedvünk, itt az idő a változtatásra! A téli letargia ellen számos kreatív módszerrel harcolhatunk, lássuk, mik a legjobb megoldások.  

1. Keljünk fel a kanapéról

A hideg napokon alig várjuk, hogy a munkából hazaérjünk, ezt követően pedig sokszor elképzelhetetlennek tartjuk azt, hogy még megmozduljunk. A sportolás azonban a legjobb eszköz letargia ellen, ezért próbáljunk meg erőt venni magunkon: ha a konditeremhez tényleg nincs energiánk, akkor sétáljunk egy nagyot a környéket vagy próbáljuk ki az otthoni edzéseket. Jógázzunk, erősítsünk néhány súlyzó segítségével vagy indítsuk el a zenét és táncoljunk egyet: ha így teszünk, az energiaszintünk és a hangulatunk is azonnal emelkedni fog.

2. Legyenek céljaink

A szezonális depresszió első jele is lehet az, hogy értelmetlennek, céltalannak érezzük a mindennapjainkat. Ezen nagyon könnyen segíthetünk: találjunk ki apró feladatokat, például egy új recept kipróbálását, a régi iratok vagy ruhák szanálását vagy egy nagytakarítást. Állítsuk magunkat kisebb kihívások elé, így újra érezzük majd, hogy a napjainknak van valami célja, ami motivációt és lendületet ad ahhoz, hogy kikerüljünk a jelenlegi állaptunkból.

3. Pihenjük ki magunkat

A téli időszakban fáradékonyabbak vagyunk, ennek ellenére a munkánkat és az otthoni feladatokat is el kell látnunk. Figyeljünk arra, hogy ne terheljük túl magunkat: a hétvégéken nevezzünk ki egy napot, amikor nem foglalkozunk a házimunkával és az egyéb teendőkkel, és a fotel kényelmében, egy meleg takaróba burkolózva engedjük ki az elmúlt napok feszültségét. Ezen az estén feküdjünk le időben és aludjuk ki magunkat, így reggel energiával tele ébredünk majd.

Téli levertség vagy a PCOS-hez kapcsolódó depresszió?

2025. január 07.



A PCOS sajnos számtalan nő életét keseríti meg, és az sem segít a helyzeten, hogy “kezelésére” sokszor csak fogamzásgátlót javasolnak, mely ugyan a tüneteket megszűnteti, de a gondot nem oldja meg. A PCOS-hez pedig kutatások alapján sokszor társul depresszió is, holott ez a betegség gyógyítható, visszafordítható!

A témában dr. Angyal Géza szülész – nőgyógyász főorvos, a Trimeszter Termékenységi Klinika szakembere van a segítségünkre.

PCOS

A policisztás ovárium szindrómát sajnos sokaknak nem kell bemutatni, rengeteg nőt érint a probléma. Ebben az esetben az érett tüszők a petefészekben nem képesek megrepedni, emiatt zavart szenved az ovuláció, sőt, a menstruáció is.

A PCOS kísérő tünetei között az elhízás, a fokozott szőrnövekedés, a pattanásos bőr és természetesen a meddőség is szerepelnek. Ezek mellett a PCOS jellemző kísérő betegsége az IR (inzulin rezisztencia) is, mely sajnos az elhízással könnyen cukorbetegséggé is formálódhat.

PCOS és depresszió

A Columbia Egyetem kutatása is rámutatott arra, hogy a PCOS-ben szenvedő nők között nagyobb arányban fordul elő a depresszió. Ennek nem feltétlenül a súlyos verziójával találkoznak a hölgyek, de sajnos tény, hogy a PCOS-t kísérő tünetek kifejezetten könnyen tesznek kárt az önértékelésben – mondja dr. Angyal Géza a Trimeszter Termékenységi Klinika szakértője.

A hízás, illetve a fogyásra való képtelenség, a sok sikertelen próbálkozás már önmagában elkeserítő, ehhez jönnek még a pattanások, melyek akkor is megjelennek, ha a legdrágább krémekkel igyekszünk védekezni ellenük, nem is beszélve a sokszor az arcon is megjelenő fokozott szőrnövekedésről. Ezek együttesen akár jelentős mértékben is rombolhatják a nők mentális egészségét, holott a PCOS gyógyítható, visszafordítható betegség.

Életmód és tápanyagok!

Sok esetben szükséges lehet a gyógyszeres kezelés is, amit szakorvos kezdeményezhet, de érdemes tudni, hogy a PCOS rendkívül jól reagál az életmódváltásra. Vagyis rendszeres mozgással és kiegyensúlyozott táplálkozással a betegség nagyon jól kezelhető. Ehhez azonban hozzátartozik az is, hogy a PCOS során kimerült tápanyagraktárak feltöltése megtörténjen, hiszen egyes következményei, mint a meddőség is, csak így billenthetők helyre.

Tévhitek a D-vitaminról

2025. január 07.

Az egyre fokozódó tények mellett sajnos tévhitek is keringenek a D-vitaminról szóló információkban.

Tévhit: Minél több D-vitamint szedünk, annál jobb.

Tény: Bár a D-vitamin pótlása a téli hónapokban valóban naponta javasolt, az egészségügyi ajánlások nem véletlenül határoznak meg ajánlott értékeket korosztályonként. Az orvosi kutatások szerint a szervezetben kimutatható bizonyos határérték felett – 125 nmol/l – ennek a fontos vitaminnak nincs további jótékony hatása. Egyénenként változik azonban, hogy kinek a szervezete mennyit állít elő a vitaminból. A napi 2000 nemzetközi egység (NE) egészséges felnőtteknél elégséges ahhoz, hogy a szükséges D-vitamin-szintet fenn tudja tartani, ill. a téli hónapokban előforduló D-vitamin-hiányt megelőzze. 

Tévhit: A D-vitamin túladagolható, ezért rendszeres szedése veszélyes.

Tény: A D-vitamin-túladagolás, extrém esetben mérgezés rendkívül ritka. Még ha valaki (egészséges felnőtt) a felső határt jelentő, biztonságosan szedhető, napi 4000 NE mennyiségű vitamint veszi be naponta, túladagolni akkor sem tudja a D3-készítményeket. A szervezetünkben működik ugyanis egy védelmi mechanizmus, amely a bevitt készítményekből csak annyi D-vitamint hasznosít, amennyire szüksége van. Fontos, hogy a bevitt D-vitamin-készítmények hatóanyagai néhány hét után lebomlanak és kiürülnek a szervezetből. A valóban veszélyes túladagolás, mérgezés a múltban jellemzően laboratóriumi, ipari balesetekben következett be.

D-vitamin gyógyszerként

A magyarországi hivatalos, szakmai konszenzusajánlás szerint felnőtteknek a D3-vitamin-pótlás napi, heti és havi adagolással egyformán hatásos és biztonságos. A gyógyszerként forgalomban lévő 20 000 NE D-vitamin – az orvos által meghatározott – heti vagy akár havi egyszeri bevétele nagyban javíthatja a terápiahűséget.

Tévhit: A D-vitamin-pótláshoz elég, ha egészségesen táplálkozunk.

Tény: A kutatások szerint egy átlagos magyar mindössze napi 80 NE D-vitamint visz be a szervezetébe táplálkozással. Magyarországon az ideális D-vitamin-ellátottság fenntartásához elegendő márciustól októberig a végtagokat, a vállat és az arcot érő, napi 15-30 perces (az UVB-sugárzás erősségétől függően), 10 és 16 óra közötti direkt napsugárzás. Érdemes figyelembe venni, hogy a napvédő krémek gátolják a D-vitamin-termelést. Télen az alacsonyan beeső fény miatt a napsugárzás D-vitamin-képzésre alig (nem) hasznosítható; így csupán élelmiszerből nagyon nehéz megfelelő mennyiségű D3-vitamint a szervezetbe juttatni. A magyarországihoz hasonló D-vitamin-ellátottságú országokban ezért is jellemző a lakosság jelentős százalékában kimutatható D-vitamin-hiány. Az aktuális orvosi ajánlás szerint napi 2000 NE (egészséges felnőttek esetén) D3-vitamin bevitele tekinthető optimálisnak. 

Tévhit: A túl sok D-vitamin meszesedést okoz a testünkben. 

Tény: A D-vitamin-fogyasztás egyik legismertebb előnye, hogy szabályozza a szervezet kalciumháztartását és a kalcium beépülését a csontokba. Korábban léteztek olyan elméletek, hogy a magas dózisú D-vitamin-pótlás ún. hiperkalcémiát okozhat. Ilyenkor a vérben keringő kalcium szintje károsan magas lehet, és ez hosszú távon akár az érfalak meszesedésével is járhat. Azonban az érvényben lévő ajánlás szerinti, biztonságosan bevihető napi 4000 NE D-vitamin (egészséges felnőtt esetén) nem okozhat ilyen anyagcserezavart. A vér kalciumszintjének kóros megemeléséhez napi 10 000 NE D3-vitamin rendszeres bevitele felett számíthatunk, de ez mintegy ötszöröse a felnőttek számára ajánlott D-vitamin-pótlásnak.

Tévhit: A fényterápiák vagy akár a szolárium pótolják a természetes napfényt, és segítik a D-vitamin-termelést.

Tény: Bizonyos fényterápiák hasznosak lehetnek bőrünk egészségének fenntartásában. A D-vitamin-pótláshoz szükséges UVB-sugárzást azonban nem pótolják. Ugyanígy nem ajánlott a szoláriumhasználat, ha a cél a testünk D-vitamin-termelésének serkentése. A szoláriumok UVB-fénymennyisége ehhez eleve nem elegendő, a túlzásba vitt szoláriumhasználatnak ugyanakkor lehetnek más jellegű kockázatai.