Inczeffy Patika

és magán szakorvosi rendelő

2131 Göd, Pesti út 86.

Telefon: +36 27 336 150
E-mail: kalabe@inczeffypatika.hu
Nyitva tartás:
Hétfő - Péntek: 7:30 - 19:00
Szombat: 7:30 - 13:00

Testvérkapcsolat: agresszív rivalizálás vagy természetes versengés?

Érdekességek2022. július 28.

Fotó: 123rf.com

Általánosságban azt szoktuk mondani, mi szakemberek, hogy a testvéri kapcsolat a legszorosabb, legtartósabb kapcsolat. Mégis felmerül a gyakorlatban az a kérdés, hogy két testvér miért feszül egymásnak, miért jelenik meg agresszív, ellenséges viszonyulás.
Talán meglepődnek azon, ha azzal kezdem cikkemet, hogy a testvér-rivalizáció természetes, sőt normális jelenség egy családban.

A gyermekek többségénél, egy fiatal testvér születése képes valós érzelmi zavart okozni. A változást nem csak a szülők élik meg, gondolok itt arra, hogy új szerepek, új problémák léphetnek fel akár párkapcsolati szinten is, hanem az idősebb gyermek is elszenvedi. Eddig ő volt a trónörökös, de most valaki fenyegeti a biztos pozíciót. Tipikus mintázat az elsőszülött dominanciája. Ezek a gyerekek koruknál fogva erősebbek, így ösztönösen, erejüket kihasználva próbálnak helyezkedni a család hiearchikus rendszerében. Bizonyított tény tehát, hogy a születés sorrendje hatással van a személyiség alakulására, befolyásolja a gyermek viselkedését, egymással való viszonyát.

Rivalizáció a testvérek között – hol a határ?

Jogosan tehetik fel a kérdést, hogy egy szülő meddig engedheti meg a nagyobb gyereknek, hogy a kisebben uralkodjon vagy erejével visszaéljen. Erre a válasz, hogy ezt soha nem engedheti meg, azonban a versengés egész életükön át tartani fog. A szülőnek azt kell megtanítani a nagyobbnak, hogy ne éljen vissza erejével, önös célból ne helyezzen nyomást a kisebbre.

Pszichológusként nem a rivalizációt tartom károsnak, hanem azt, ha egy testvérkapcsolatban megjelenik az agresszió, amit a szülő nem képes vagy nem akar kontrollálni. Nekem sincs illúzióm, hogy egy nagyobb gyerek soha nem fog “odacsapni” a kisebbnek, azonban azt viszont hiszem, hogy a szülő felelőssége elmagyarázni és megértetni mindkét fél számára, hogy a versengés lehet békés is.

Mikor patológiás a reakció?

A kisebb és a nagyobb gyerek is stratégiát fog kialakítani, annak érdekében, hogy a szülőtől ő kapja a legtöbb figyelmet, ő legyen a kedvenc. A fiatalabb gyerek előnyben van, hiszen automatikusan azzal, hogy kisebb, nagyobb figyelmet kap az anyától. Erre egy jó példa, hogy a csecsemő, azzal, hogy csecsemő (nem tudatosan) a gondozás miatt több érintést fog kapni nagyobb testvéréhez képest, több simogatást és több ölelést.

Itt jegyzem meg, hogy az apák nagymértékben tudják ellensúlyozni ezt az alapvető különbséget, azzal, hogy többet foglalkoznak, játszanak a nagyobb gyerekükkel. Lényegében tehát a kisebb nagyon könnyen tud az anya “kedvence” lenni, amit később ki is tud használni furmányos módon. Ezzel azt szeretném kifejezni, hogy a kisebbet se féltsük, feltalálja magát a testvérrivalizációban. Érdemes a szülőnek odafigyelni, hogy szélsőséges módon változik-e a nagyobbik viselkedése, személyisége, az újszülött születése után.


Gyakori, hogy pszichopatológiai értelemben a nagyobb gyerek kóros tüneteket fog mutatni. Mindig kapják fel a fejüket, ha azt tapasztalják, hogy újra bepisil az addig már szobatiszta gyerek, vagy azt veszik észre, miszerint a nagyobb gyerek is szeretne szopni, miközben már le lett választva az anyamellről. Az esetek többségében testvérféltékenység áll a szorongás hátterében, amit nem célszerű a szőnyeg alá söpörni, oldani kell a feszültséget. Amennyiben elakad, kérjen segítséget, tanácsot.

Makai Gábor
klinikai szakpszichológus


forrás: Bébik.hu
hírek, aktualitások

„E gyönge nő tisztább lelkülete”

2026. április 16.

Bencze Ilona Jászai Mari-díjas színésznő, előadóművész, rendező, érdemes és kiváló művész. A Magyar Köztársasági Érdemkereszt lovagkeresztje kitüntetés tulajdonosa, egy nemzet kedvenc „Évája”. Mint szabadfoglalkozású színésznő számtalan színházi előadásban szerepelt, sőt évekig tanította a fiatal színészeket a Madách Színház musicalstúdiójában. Nem utolsó sorban két önéletrajzú ihletésű könyvet is írt és a Patika Magazin oldalain is visszatérően szerepel örökérvényű gondolataival.

Szeretem az ünnepeket. Régebben a nőnap nagy ünnep volt, mostanra mintha megkopott volna a fénye, talán azért, mert manapság az év minden napjára jut valaminek vagy valakinek a „napja”, sőt „világnapja”. Kár. Azt remélem, hogy azért az egyéni ünneplés nem maradt el, partnerek, férjek nem feledkeznek meg arról, mit jelent számukra a hozzájuk tartozó nő.

Mindig is érdekeltek a női sorsok. Sok nő vett körül. Nagynénik, három lánytestvér, középiskolában lányosztályba jártam, leánykollégiumban 400 kamaszlánnyal összezárva, és nem mellékesen: leánygyermekes édesanya lettem. Volt alkalmam a megfigyelésre, a tapasztalásra, a sajátom is tartogatott nem kevés fejtörést.

Milyen idegrendszeri tüneteknél javasolt EMG vizsgálat?

2026. április 15.

Az EMG (elektromiográfia) vizsgálat az izmok elektromos aktivitását méri, és az ENG-vel (elektroneurográfia) együtt alkalmazzák a perifériás idegrendszer: idegek, az ideg-izom kapcsolat és az izomszövet betegségeinek diagnosztizálására. Éppen ezért sokszor ez a vizsgálat szükséges az olyan jellegű panaszok okának kiderítéséhez, mint az izomgyengeség, izomgörcsök, izomsorvadás. Dr. Szabó Boglárka, a Neurológiai Központ – Prima Medica neurológusa mutatja be az eljárást.

Mit vizsgál az EMG?

Az ENG és az EMG vizsgálatok az idegrendszer környéki vagy más néven perifériás részének vizsgálatára alkalmasak, tehát a központi idegrendszer problémái ezekkel az eljárásokkal nem felderíthetők.

– Az ENG (elektroneurográfia) vizsgálat a perifériás idegek működésének mérésére szolgál. A módszer lényege, hogy enyhe elektromos impulzusokat adnak az idegnek, és az izom felett a  bőrre helyezett elektródán keresztül rögzítik a válaszreakciót, a vizsgálatot elsősorban a végtagokon végzik.

– Az EMG (elektromiográfia) vizsgálat az izmok elektromos aktivitását méri fel, miközben egy vékony tűelektródát vezetnek az izomba a nyugalmi, valamint akaratlagos izommunka alatti elektromos tevékenység rögzítésére. Az eljárással tehát az izmok és az őket irányító idegek működése vizsgálható. Azt méri, hogy az izmok milyen elektromos aktivitást produkálnak nyugalomban és összehúzódáskor.

A gyerekek háromnegyedének van valamilyen harapási rendellenessége

2026. április 15.

Miközben a fogszuvasodás előfordulása évtizedek óta csökkenő tendenciát mutat Európában, egy kevésbé ismert, ám annál súlyosabb jelenség robbanásszerű növekedésnek indult. A harapási rendellenességek aránya ma már eléri a 65-75 százalékot a gyermekek és fiatalok körében, és bár minden második vagy harmadik gyermek érintett, a szülők és az egészségügyi rendszer jelentős része mégsem fordít elegendő figyelmet a problémára. A felismerés így gyakran éveket késik, miközben a szakértők szerint az eltérések nagy része már 6-8 éves korban észlelhető lenne, és korai kezeléssel elkerülhetők lennének a későbbi, akár élethosszig tartó egészségkárosodások.

Habár a szülők számára gyakran tűnik úgy, hogy egyre többet „szájalnak” a gyerekek, valójában érdekes tendenciát figyelhetünk meg a mai ember arcszerkezetében: a modern állkapocs átlagosan 30-40%-kal kisebb, mint őseinké volt 300 évvel ezelőtt. A modern életmód – a puha ételek térnyerése és a csökkent rágásterhelés, a szoptatás időtartamának rövidülése, vagy éppen a tartós cumihasználat – olyan fejlődési irányba tolta el a fogívek és az állkapocs fejlődését, amelynek következményei messze túlmutatnak az esztétikai kérdéseken. A probléma gyökerét jól szemlélteti, hogy még Európában a gyerekek 75%-a küzd valamilyen harapási rendellenességgel, ez a természetes táplálkozást folytató őslakos közösségekben csupán 5-15%-ra tehető.