Inczeffy Patika

és magán szakorvosi rendelő

2131 Göd, Pesti út 86.

Telefon: +36 27 336 150
E-mail: kalabe@inczeffypatika.hu
Nyitva tartás:
Hétfő - Péntek: 7:30 - 19:00
Szombat: 7:30 - 13:00

Tükröm-tükröm, mondd meg nékem…

Érdekességek2017. április 08.

Évszázadok óta születnek elméletek a szépségről, szépségideálokról. Mindig vannak divatos "arcok", alakok, fazonok, színek, Mona Lisák, Bridget Bardot-k és Kardashian-ok. A probléma ott kezdődik, ha az éppen aktuális frizura trend nem áll jól, és egy kicsit sem hasonlítunk a jelenlegi szépségikonra. Ezek szerint nem vagyunk szépek?

Az általánosságban vett szépségideálok az idők során állandóan változtak (még szerencse), amit kisebb történelmi kitekintővel is igazolni tudunk.   

Az ókorban a szépséget sok esetben összekötötték az arányossággal, a formákkal, istennők esetében a termékenységgel is. Platón szépségfogalma az „ideákban” rejlik.  Az isteni szépség lecsapódik a test szépségében. Arisztotelész szerint a szépre való törekvés dicséretre méltó, éppen ezért kellemes is. Elnagyolva, a középkorban a szépség fogalma összefonódott Isten fogalmával. A női szépség főként Éva és Mária ábrázolásokban manifesztálódott. A reneszánsz korában a nők és a nőiség, kecsesség ábrázolása az eddigieknél talán jóval nagyobb teret kapott, gyönyörűen példázzák ezt a Da Vinci madonnái, Botticelli Vénusza, stb. Később született a híres filozófus, Kant mára már szállóigévé vált gondolata, hogy „szép az, ami érdek nélkül tetszik". A 20. század eleji plakátokról visszaköszönő légies, expresszív nőalakokat váltották a femme fatale-k, az „önálló városi nők”. A női szépségeszmény képe a II. Világháború után kicsit „lágyult”. Ki ne ismerné az 50-es évek buja nőideálját, Marilyn Monroe-t, akit a búgóhangú Elvisszel együtt Andy Warhol a 60-as években egész egyszerűen a fogyasztói társadalom görbe tükrévé változtatott. A 70-es évek küszöbén kezdődött „mozgalmak” a szépséget a szabadság, a testiség és az emberi jogok elfogadásában látták. A 80-as években a napbarnított sportosság, a 90-es években a kócos r’n’r, a 2000-es években az extra soványság voltak a szépség mércéi. 


És hogyan is állunk ezzel a kérdéssel napjainkban? 
Gyakran azt veszem észre, hogy kezdünk elmenni a végletek felé, illetve a „szépség-trükkök” rendszeresen felülírják egymást. Dúl a fitness-láz, szálkásodunk, „tömegelünk”, de a szolárium még mindig divat. Norbit váltotta a paleo, azt a „mindenmentes”. Kisebb túlzással minimum napi 10 órát dolgozunk, mindent bírunk, mindig elérhetőek vagyunk, üdék és hát „szépek”, közben mindenki valósítsa meg önmagát, legyen kreatív és fiatalos, mert harminc fölött már „úgy lenni” is ciki. Valószínű, ez régebben is így volt, de manapság annyiféle trend fut, hogy azt nyomon követni is lehetetlen. Arról nem is beszélve, hogy teljesen egyéni, hogy kinek milyen étrend, mozgásforma, stílus, színek, stb. állnak jól, felelnek meg. 

Talán annak kéne lennie az első lépésnek, hogy felismerjük magunkban az erősségeinket, illetve azt, amivel nem vagyunk elégedettek. Felmérni a lehetőségeket, hogy min tudunk változtatni, és azt „személyre szabni”. Sose tudunk úgy tökéletesedni, ha nem tudunk valamivel azonosulni. 

Kezdjük tehát önmagunk megismerésével! Kedves Olvasó, ez nem lesz egy rövid folyamat, se könnyű, viszont megéri! Hisz „ami szép, az nehéz”.


forrás: Harmonet
hírek, aktualitások

Generációs különbségek

2026. február 24.

Az emberek életük különböző szakaszaiban nemcsak biológiai és pszichológiai értelemben változnak, hanem a történelmi, gazdasági és kulturális környezet is más-más tapasztalatokat és normákat alakít ki bennük.

A generációs különbségek, vagy akár szakadékok az egyik fontos kihívását jelentik a jelenkornak, ezért érdemes számba venni, mi mentén is alakulnak ki és hatnak ezek az eltérések. Már csak azért is, mert a modern szociálpszichológiai megközelítések szerint a generációs különbségeket gyakran eltúlozza a közbeszéd: sok viselkedésbeli eltérés inkább az életkorból és az aktuális társadalmi környezetből fakad, nem pedig „veleszületett” generációs jegyekből. Ilyenek ugyanis nincsenek, miközben persze lehetnek közös történelmi tapasztalatok, mint egy-egy „háborús” generációnál, akik mondjuk fiatal felnőttként hasonlóan élték meg a frontot, a szeretteik elvesztését, a nélkülözést vagy a későbbi béke felszabadító érzését. De nekik sincsenek velük született nemzedéki jegyeik, pusztán egyszerre születtek rosszkor, hogy aztán átgázoljon rajtuk a történelem.

Mozgás nélkül nem megy

2026. február 24.

Sajnos be kell látni, hogy mozgás nélkül (sport, séta, otthoni torna) tartós és hatékony fogyókúra nem fog sikerülni.

Ha hirtelen elhatározásból egyik napról a másikra kevesebbet eszik valaki, vagy csak tudatosan megválogatja az élelmiszereket, néhány kg-ot így is viszonylag gyorsan le tud adni.

A szervezet élettani funkciói viszont egy nagyon érzékenyen beállított „vegykonyha”. Minden külső hatásra azonnal reagál – hidegre, melegre – de ha kevesebbet iszik valaki, akkor is nagyon hamar hozzászokik, és már nem is kívánja úgy a folyadékot.

A kevesebb táplálékhoz is hozzászokik a szervezet, annak minden részét sokkal alaposabban feldolgozza, hasznosítja, s egyszer csak beáll az egyensúly.

Ön azt veszi észre, hogy kevesebbet eszik, mégsem fogy már tovább. Hát ezért. Ekkor már csak a fokozott mozgás segíthet! Ugyanolyan kevés étkezéssel, több mozgással további kilók „pattannak le”.

Év eleji fogadalmak

2026. február 23.

Év eleje általában a fogadkozások, a rendrakás ideje. Rendet rakni a környezetünkben – fontos lenne például átnézni a gyógyszereket, a házi patikát, a lejárt tablettákat visszavinni a patikába, mert ez a szabályos selejtezési mód – és rendet rakni „a fejünkben” is, a gondolatainkban. Ez utóbbi nem egyszerű, mert hajlamosak vagyunk a régi, berögződött, már rutinná vált mechanizmusainkat követni, mert így kényelmes. És így nemigen ér meglepetés, mert semmi újat nem viszünk az életünkbe, és úgy gondoljuk, hogy ez a biztos.

Nem szeretjük a változásokat. Ezek az év eleji fogadkozások is sokszor ezért fulladnak meg. Egyrészt változtatnunk kell valamin, az életvitelünkön, a gondolkodásunkon, a hozzáállásunkon, néha nem is kicsit, másrészt olykor a környezetünk sem igen támogató, esetleg még visszahúzó ereje is lehet. Arthur Schopenhauer (1788–1860) német filozófus fogalmazta ezt meg kiválóan, hogy ha nehéz helyzeteken akarjuk magunkat átrágni, milyen külső reflexiókra kell számítanunk. De ha kitartóak és elszántak vagyunk, akkor miénk a győzelem. Szerinte minden nehéz kérdés megoldása három lépcsőn megy keresztül. Az elsőn nevetségesnek tartják az ötletet, a másodikban küzdenek ellene, a harmadikban magától értetődőnek tartják. Tehát fogjunk csak bele az észszerű változtatásokba, az újévi fogadalmakba, a szükséges fogyókúrába, a rendszeres mozgásba, az egészséges életvitelbe.