Újévi fogadalom, babona - a hétköznapokban
Érdekességek2018. január 02.
Hiedelmek, babonás hit, valamint az újévi fogadalom jelensége ismert mindenki számára. Nincs olyan ember, aki ne tett volna valaha fogadalmat, vagy ne lenne valamilyen babonás viselkedése. A kérdés, hogy miért ragaszkodunk ezekhez néha görcsösen, valamint miért nem képes az ember következetesen betartani, akár az újévi fogadalmat sem.
Szakemberként hangsúlyozni szeretném, hogy se a fogadalom, se a babona nem haszontalan, nem káros, azonban a mértéket meg kell tudni tartani. Jogos a kérdés, hogy mi számít mértéknek? A válasz erre az, hogy valami akkor abnormális, ha eltér az átlagtól, valamint kihat az ember életvitelére, mindennapjaira.
Az emberek kétharmada fogadkozik
Amikor a cikkem témája megfogalmazódott bennem, nagyon sok irodalmat felkutattam. Arra voltam kíváncsi, hogy az emberek hány százaléka tesz fogadalmat újévkor, mennyire jelenik meg a babonákba vetett hitük. Pszichológusként meglepőnek tartom, miszerint az emberek több mint kétharmada fogadalmat tesz az év utolsó napján. Ami ennél is érdekesebb, hogy mindezek a fogadalmak feledésbe merülnek pár hónapon belül. A lelkesedés, magabiztosság nagy, de szomorú módon kudarcra vannak ítélve. Mindezek alapján azt gondolom, hogy az elhamarkodott mondatoknak, fellángolásnak célja van és az sem véletlen, ha az ember arra eszmél, miszerint nem képes tartani az elhatározását.
A babonák világa is hasonló kérdéseket vet fel, hiszen nincs olyan ember, aki ne lenne valamilyen módon babonás, vagy ne tett volna fogadalmat bizonyos helyzetekben. Csak annyit mondok, hogy „fekete macska”. Mindannyian a balszerencsére asszociálunk és ez így helyes. A fogadalmak, babonák hétköznapi értelemben nagyon könnyen megfogalmazódnak bennünk, de annál nehezebb kivitelezni, fenntartani. Sokszor csak nevetünk egy babonás viselkedésen, vagy egy fogadalmat tevő emberen, azonban szeretném hangsúlyozni, hogy ez számukra nem vicc. Komoly szorongást képesek megélni, ha valami, vagy valaki megzavarja a fejükben megalkotott gondolatrendszert.
Újévi elhatározás: „most minden megváltozik”
Az emberek hajlamosak újévkor átgondolni az elmúlt év eseményeit és arra döbbennek rá, hogy mi mindent nem tettek meg, mennyi lehetőséget szalasztottak el. Gondolkodásuk egyértelműen negatív, jövőképük pesszimista. Ilyenkor tesznek olyan elhamarkodott kijelentést, amely hátterében az a vágybeteljesítés áll, amit nem tudott megtenni, ami eddig számára elérhetetlen volt. Nemcsak Magyarországon, hanem világszerte érvényesül az a hit, ha újévkor az ember megfogalmaz egy célt, akkor nagyobb eséllyel válik valóra. Ez a hit téves, sőt azt mondom, hogy szinte lehetetlen betartani a fogadalmat, ha a kijelentést nem előzi meg érvek, ellenérvek ütköztetése. Pszichológiai háttere ennek az, hogy az emberek többsége el van keseredve, azt éli meg, miszerint az élete rossz úton halad, minden kudarcra van ítélve. Tenni szeretne valamit, ami új, ami képes változást hozni. Másképpen fogalmazva, felerősödik benne az a vágy, hogy ő maga vegye át az iránytást saját sorsa felett.
Úgy gondolom, hogy az olvasók többsége előtt ismerős az a kép, hogy éjfél előtt pár perccel valaki az utolsó cigarettát szívja, vagy sorolja azokat a célokat, amiket másnap az „új élete” részévé akar tenni. Ennek az érzésnek megvan a varázsa, egy pillanatra mindenki érzi az erőt magában és a reményt. Pszichológia nyelvére lefordítva egyfajta omnipotens érzés alakul ki, ami hasonlít a gyermeki érzésre, azaz erős vagyok, nagy vagyok, nincsenek akadályok… Funkcióját tekintve ez védelmet ad, azonban a valóságfunkció érettsége miatt, az illúzió könnyen el is illan.
Mivel a fogadalmak ilyen népszerűek az emberek körében, a tudomány sem maradhat ki. Hosszas vizsgálódás után azt találták, hogy az emberek 75–80%-a nem tartja be fogadalmait. Ez a szám igen nagy, ha értelmezni szeretném az előbb említett kutatási eredményt, akkor azt látjuk, hogy 10 emberből 8 fogadalom elvész, soha nem kerül megvalósításra.
A sikeres fogadalom útja
Az elkötelezettség fontos, de önmagában nem elég. A siker érdekében szükséges külső erőforrásra is hagyatkozni, vagyis sokszor könnyebb nem egyedül, hanem valaki segítségét kérni. Támogatók és egy gondosan kidolgozott program nagyobb motivációs erőt ad, gondoljunk itt arra, ha valaki újévkor a fogyást, vagy a dohányzásról való leszokást fogalmazza meg. Gyakori, hogy egy ilyen fogadalom már nem először merült fel, talán sok-sok kudarc áll az ember mögött, hiszen szembesül, hogy az addigi próbálkozásai semmit sem értek. Fel kell ismerni, hogy a korábban használt ún. megoldási stratégia nem hatékony. Ahogy a számítógépeknél van újratervezés, így itt is valami hasonlót kell végrehajtani.
A pesszimizmus nagymértékben képes az embert visszatartani. Ha így áll neki a fogyásnak, a cigarettázás abbahagyásának, akkor el se kezdje. Természetesen lesz majd visszaesés, lesz majd olyan pont, amikor elfárad, de ez így van jól. Álljon meg ilyenkor és próbálja átgondolni, hogy mit szúrt el, mi az, amivel hatékonyabbá tudja tenni a folyamatot. Javaslom, hogy kisebb célokat fogalmazzon meg és ne rögtön életre szóló változást követeljen saját magán. Fogalmazzon egyszerűen és nyíltan, legyen őszinte saját magával. Azt mondani és megfogadni, hogy soha többet nem eszem csokit, az irreális, viszont azt felvetni, hogy este 6 után nem eszem majd csokit és helyette próbálok gyümölcsöt enni, sokkal valóságszerűbb, ezáltal megvalósíthatóbb az elképzelés. Ahogy a dohányzás elkezdése is fokozatos volt, nem azonnal fogyott el egy doboz naponta, úgy a leszokást is lehet fokozatosan kezdeni. Egy változás hosszú folyamat, az utat kell megtalálnia és azon haladni türelmesen.
Kitartást és türelmet kívánok mindenkinek!
Makai Gábor
klinikai szakpszichológus
forrás: Patika Magazin
