Inczeffy Patika

és magán szakorvosi rendelő

2131 Göd, Pesti út 86.

Telefon: +36 27 336 150
E-mail: kalabe@inczeffypatika.hu
Nyitva tartás:
Hétfő - Péntek: 7:30 - 19:00
Szombat: 7:30 - 13:00

Vágyaktól a valóságig - A sors és szabad akarat paradoxona

Érdekességek2024. január 07.

Swami Vivekananda, a modern idők egyik legnagyobb jógija szerint "a karma az emberi szabadság örök érvényesülése". Fura kijelentés, hiszen a karmát kicsit más értelemben ismeri a legtöbb ember.  

Képforrás: Canva Pro adatbázis.Van egy régi vicc a gyerekek találékonyságáról, ami segíthet megvilágítani a kijelentést: "Vettem a gyerekemnek egy összetörhetetlen játékot. Láss csodát... Az összes többi játékát azzal verte szét." Hogy mi köze van ennek a Sors és a Szabad akarat kérdéséhez? Nagyon egyszerű. A karma (az ok és okozatiság törvénye) törvényének felhasználása az önismeretben, ami segíthet túllépni annak korlátozó erején. Vajon mi lehet a Szabad akarat titka? Létezik -e egyáltalán? Vagy azoknak van igazuk akik a Sorsban hisznek?

A fenti kérdések nem afféle filozófiai okoskodások, hanem a létezésed minőségének meghatározó önfejlesztő lehetőségek, melyek nem mellesleg meghatározzák azt a folyamatot is melyben a vágyad valósággá transzformálódik. Ehhez meg kell találni magadban valamit ami túlmutat az ok és okozatiság kényszerítő erején. Ez pedig a Tudat.

Majd minden nyelvben és kultúrában ismert a közmondás: ki mint vet, úgy arat. Ez az egyszerű közmondás tulajdonképpen az ok és az okozat törvényére, vagyis a karma működésére utal. Minden cselekedetünknek megvannak a következményei, melyek az azt kiváltó tettek minőségével térnek vissza hozzánk. Egyszerű. Ha boldogságot, elégedettséget vagy bőséget eredményeznek másoknak, akkor az fog visszatérni hozzánk. Ha annak ellenkezőjét, akkor az. A visszahatás mindössze az idő kérdése.


A karmával kapcsolatban nagyon sokféle értelmezés létezik. A kvantumszemlélet megközelítése többszintű. Elismeri, hogy a legtöbb embert ez a törvény tart a végtelennek tűnő „körforgásban”, melyet szamszara néven említenek a keleti filozófiák és vallások. Ez azonban csak érme egyik oldala.

A karma mélyebb vizsgálata magában hordozza a Szabadság titkát is. Ugyanis elvezethet a tudatos döntéshozatal felismeréséhez. Az aki valójában vagy messze több mint az ok és okozatiság világára korlátozott személyiség. A keleti tanítások úgy nevezik: Önvaló, s ami bizonyos kvantumfizikai értelmezés szerint maga kvantummező végtelen lehetőségével azonos. A teremtő energia abból áramlik az érzékelés és értelmezés folyamatán, és a cselekedeteken keresztül a megvalósulás felé. Minden gondolat, érzelem és fizikai jelenség, és maga a világ is ebből ered. 

Itt lép be a képbe a döntéshozatal. A legtöbb ember csak reagál a külső és belső világának hatásaira, s így a visszahatás is automatikus és reaktívvá válik. Ezzel feladja az egyik legcsodálatosabb és legkülönlegesebb ajándékát a létezésnek. A szabad döntés képességét. Amikor azonban valaki tudatára ébred a testi, gondolati, érzelmi szokásainak és az ahhoz kapcsolódó viselkedésmintáknak, akkor képes lesz Ő maga tudatosan dönteni, s nem egy automata program, amelyet személyiségnek hívunk. Amikor öntudatlanul reagálsz, akkor fel sem merül benned, hogy döntöttél, pedig megtetted. Átengedted az irányítást a karmádnak.

A múltban eredő cselekedeteink minden pillanatban elérnek bennünket. Az a törvény, hogy a visszahatás el fog érni. A kérdés viszont, hogy mit lehet kezdeni velük. Az emberek lelki – tudati érettségüknek megfelelően háromféleképpen élik meg a karma hatásait. A legtöbben nem tudatosan élik át a karma hatásait, és egyszerűen megfizetik az adósságukat. Ez lehet szenvedés vagy öröm, kellemes vagy kellemetlen tapasztalatok a múltbeli cselekedeteknek megfelelően. Ennek a szintnek a legfőbb jellemzője az öntudatlanság, és a nagyon lassú és fájdalmas lelki fejlődés.

 

Aki kicsit érettebb és felismeri ezt a kozmikus törvényt, az a maga javára fordítja, és elindul a tudatosodás útján. Olyan cselekedeteket próbál végrehajtani, amelyek kellemesebb visszahatással lesznek rá a jövőben. Ez már érettebb lélekre vall, de a fejlődés itt is sok sok emberöltőn keresztül zajlik. Az ilyen ember gyakran felteszi magának a kérdéseket: Mi tanulnivalón van jelenlegi tapasztalataimból? Mit tegyek hogy másoknak kellemes, boldog és örömteli érzeteket adjak? Hogyan tehetem hasznossá jelenlegi helyzetemet, magamnak és embertársaimnak? Mit akar tanítani nekem az Univerzum? Ily módon elkezdi kozmikus adósságát leróni, és felgyorsítja a tudatosodás folyamatát. Így már felhasználja a karmát, hogy pozitív tapasztalatokra ítélje önmagát.

A harmadik lehetőség paradoxnak tűnik, de a valódi lehetőséget ez rejti magában. A karma segítségével túljutni a karmán. Mint egy zen koan: „Saját kezünknél fogva emelni fel önmagunkat.” Hogyan lehetséges ez? Egyre több és több tapasztalatot kell gyűjteni a tiszta tudatosság állapotáról. Megélni azt a csendes teret, ami maga a kvantummező, mely téren, időn és anyagon túl létezik. Ebben az állapotban már nem létezik karma, mert az csak elme által létrehozott dimenzió (tér, idő, okozatiság) törvénye. A karma szövi át azt a látszólag elkülönült tudatteret, mely az időhöz kötött emlékek (vágyak és félelmek), valamint az abból kiinduló cselekedetek miatt érzi magát elkülönültnek. S ebből kiinduló cselekedetek azok melyek könnyen és örömtelien valósulnak meg.

Aki a jelen pillanatot tudatosan éli, az függetlenné válik lényének azon részétől ami a hatás - visszahatás törvényének van alárendelve. Tudatos alakítója lehet így a saját valóságának, nem pedig passzív elszenvedője a kozmikus hatásoknak és törvényeknek.

Így lesz a legerősebb megkötő erő a felszabadulás eszköze. A szenvedés vélt okozója pedig a siker, boldogság és béke okává válik. Így már érthetővé válik Swami Vivekananda a modern korszak egyik legnagyobb jógi megfogalmazása:

„A karma az emberi szabadság örök érvényesülése…”

Képforrás: Canva Pro adatbázis.


forrás: Harmonet.hu
hírek, aktualitások

Az otthonápolás

2026. szeptember 20.

Az otthoni szakápolási szolgálatok kialakulását egyrészt az egészségügyi struktúra és a mûködés változása, másrészt a társadalom szükséglete és igénye hívta életre. A szolgáltatás iránti igény egyre növekvõ tendenciát mutat. 
A szükségletek egyrészt a lakosság elöregedésébõl, másrészt a népesség egészségi állapotának mutatóiból fakadnak.

A kórházak a hatékonyság és gazdaságosság tükrében a gazdaságos ágykihasználás miatt kerülik a túlápolást, ezért amint a beteg állapota engedi, hazaküldik otthonukba. Mivel ekkor a páciens még nem mondható gyógyultnak, szüksége van az otthon szakápolásra.

Az otthonápolási szolgálatban dolgozó szakemberek minõségi ellátást nyújtanak a beteg otthonában, abban a környezetben, amely gyakran sokkal jobban szolgálja az egészség helyreállítását és a beteg elégedettségét, mint a fekvõbeteg-intézmény, a kórház. Az otthoni ápolás rendszere lehetõvé teszi a fekvõbeteg-intézetbe utalás gyakoriságának csökkentését, illetve a kórházi ápolási idõ lerövidítését. Nemcsak költségtakarékosabb, hanem humánusabb ellátási forma is. Az otthoni légkör, a család jelenléte csökkenti a beteg kiszolgáltatottságának érzését, növeli a kooperációs készséget, elõsegíti az egyénre szabott ellátás kivitelezését. Az otthoni szakápolási szolgálatok feladata, hogy a kórházból hazakerült betegek számára szakápolási és szakirányú terápiás szolgáltatást biztosítsanak. Munkájuk során lehetõség nyílik az egészség, az egészséges életmód népszerûsítésére is. Az otthoni szakápolásra szoruló beteg számára a szakápolást a háziorvosuk rendeli el - gyógytorna, logopédia és fizikoterápia esetén szakorvosi javaslatra. Esetenként 14 vizit rendelhetõ el, amely - a beteg állapotától függõen - háromszor meghosszabbítható szakorvosi javaslatra. Ezen vizitek legalább 30 percet, legfeljebb 3 órát vehetnek igénybe.

Mennyire legyen önálló a gyermek?

2026. szeptember 20.

Gyakran esik szó az önállóságról mint a sikeres nevelés egyik fõ célkitûzésérõl. Nem mellékes kérdés ez ilyenkor az iskolaév kezdetén sem. Ugyanakkor számos szülõ tanácstalanul kérdezi önmagától, mit tegyen, hogy kisgyermekét végre önállóbnak lássa. Mindenesetre tudni kell: ha hatéves kor elõtt még elhagyatottnak is érzi magát a kicsi és fél a szülei nélkül, hét és tíz év között már általában feleszmél. Azaz rájön, hogy igen lassan, fokozatosan egyedül is boldogulnia kell az életkora szabta cselekvési szférában. Mindehhez azonban elengedhetetlenül fontos a helyes szülõi irányítás. 
Mielõtt arra gondolnánk, hogy az eddiginél több szabadságot biztosítunk kisgyermekünknek, tanácsos felmérnünk, mennyire képes az önálló cselekvésre. Számos alapvetõ, fõleg pszichikai tényezõt kell figyelembe vennünk ahhoz, hogy ez a folyamat nehézségek nélkül menjen végbe.

Az iskolaév kezdetén különösen idõszerû elgondolkodni azon, mekkora önállóságot biztosítsunk a kisiskolásnak. A legfontosabb kérdés: elengedhetjük-e egyedül az iskolába? Ahhoz, hogy megtudjuk, képes-e eljutni oda minden kockázat nélkül, célszerû óvatosan puhatolóznunk nála: van-e kedve, érez-e elég önbizalmat hozzá. Azt is megkérdezhetjük tõle, vannak- e olyan gyerekek az osztályában, akik már egyedül járnak iskolába; ha igen, beszélt- e már errõl velük, és annak alapján képesnek tartja-e õ is magát rá. Ha nem, magyarázza el, miért habozik: valójában félelmet érez, vagy csak egyszerûen jobban szeretné, ha a szülõ továbbra is elkísérné minden útjára (mert úgy véli, hogy az a szeretet jele). Az ilyen érzelmi szempontokon kívül természetesen gyakorlati képességeit is tanácsos felmérnünk. Például, ha legelõször kívánjuk elengedni az iskolába, figyeljük meg, általában fél-e az egyedül járkálástól ismeretlen utakon. Azt is fontos megtudnunk, egyáltalán tisztában van-e az alapvetõ közlekedési szabályokkal, tudja-e, milyen helyen és mely pillanatban szabad áthaladnia az úttesten. Ezzel összefügg és az önállósulási képesség további jeleire bukkanhatunk, ha rájövünk, tud-e egyedül vásárolni kisebb dolgokat a közeli élelmiszerboltban anélkül, hogy összezavarodna fizetéskor a pénztárnál, vagy tud-e segítség nélkül telefonálni. A mindennapi élet egyszerû cselekvései megfigyelésekor fel tudjuk tehát mérni, az élet mely területein képes elõször a saját lábára állni.

Metabolikus szindróma

2026. szeptember 19.

Magyarországon közel kétmillió elhízott és négymillió túlsúlyos ember él. A hastáji elhízás nemcsak esztétikai problémát jelent. Az elhízottak között igen jelentõs mértékben fordul elõ magas vérnyomás, jellemzõ a kóros vérzsírszint, a magas vércukorszint vagy a cukorbetegség. Ezt az anyagcsere tünetegyüttest, illetve ezek együttes elõfordulását nevezik metabolikus szindrómának. 
Elõfordulási gyakorisága a felnõtt lakosság körében kb. 21 százalék, gyakorisága az életkor elõrehaladtával tovább növekszik. "Halálos négyes"-ként is emlegetik, mert ezen rizikófaktorok megléte a szívinfarktusra már 4-8 szoros kockázatot jelent, de megnöveli az érelmeszesedés, a koszorúér-betegség, a trombózis, a stroke, valamint a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásának esélyét is. Magyarországon pedig a halálozási statisztikákat a szív- és érrendszeri betegségek vezetik. A metabolikus szindróma tényezõi nem véletlenül társulnak egymással, ugyanis egymásra is hajlamosítanak, éppen ezért bármelyik fennállása esetén a többit is keresni kell. A kockázati tényezõk többnyire helytelen táplálkozásra és a testmozgás hiányára vezethetõk vissza.