Inczeffy Patika

és magán szakorvosi rendelő

2131 Göd, Pesti út 86.

Telefon: +36 27 336 150
E-mail: kalabe@inczeffypatika.hu
Nyitva tartás:
Hétfő - Péntek: 7:30 - 19:00
Szombat: 7:30 - 13:00

Versenyport és súlyzós edzés gyerekeknek?

Érdekességek2017. június 13.

Köztudott, hogy a rendszeresen sportoló gyermekek kiegyensúlyozottabbak, koncentrációs képességük javul, s jobban teljesítenek az iskolában. A sport javítja a szívműködést és a légzés hatékonyságát, ezáltal nő a gyermek állóképessége is…

Azt azonban kevesebben tudják, hogy rendszeres mozgás hiányában jelentősen megnő a különféle tartáshibák (hanyagtartás, előrehelyezett fejtartás, SMS-nyak) és a gerincferdülés kialakulásának esélye, amelyek a későbbiekben komoly mozgásszervi betegségekhez vezethetnek.

A gyermekkori mozgás hiánya jóvátehetetlen kárt okoz a csontrendszernek is. Csontjaink a rájuk ható különféle erőhatások következtében erősödnek, sőt vastagságbeli növekedésüket is a terhelés segíti elő. A csonttömeg ugyanakkor csupán 25-30 éves korig nő, ezután egy darabig egyensúlyban vannak a felépítő- és lebontófolyamatok, majd idősebb korban egyre inkább a lebontás válik hangsúlyossá. Minél nagyobb csonttömeget érünk el gyermek- és fiatalkorban, annál hosszabb ideig tart a csontszövet lebontása, azaz annál kisebb a csontritkulás kialakulásának esélye. Mozogni tehát kötelező, de vajon mit, mikor és hogyan?

Szabadidős vagy versenysport?

Tévhit, hogy a gyermeknek/serdülőnek feltétlenül szüksége van arra, hogy versenysportot űzzön. Elegendő, ha rendszeresen kiegyensúlyozott, harmonikusan terhelő és változatos mozgásokat, mozgásformákat végez. Szabadidős vagy hobbisportként szinte bármilyen sportágat választhatunk már gyermekkorban is, azonban érdemes odafigyelni arra, hogy a mozgás változatos legyen. Nem csak azért, hogy ne unja meg a gyermek.
Az egészséges és harmonikus fejlődéshez többféle terhelésre – állóképesség- és erőfejlesztésre, a hajlékonyság növelésére, egyensúly- és koordinációfejlesztésre – van szükség.


Hogy csupán egyetlen példát említsek a változatosság előnyeire: bizonyos, ún. „féloldalas” sportok (tenisz, kosárlabda, kenu stb.) jelentősen növelik a gerincferdülés kialakulásának esélyét, így a káros hatások semlegesítése érdekében érdemes más, rendszeresen végzett, kiegyensúlyozottabb mozgásformákkal, tornával, úszással, túrázással vagy akár biciklizéssel kompenzálni az aszimmetrikus terhelést.

A versenysportokkal ugyanakkor célszerű óvatosan bánni.

A versenyzés hatalmas előnye, hogy szerencsés esetben óriási sikerélményt nyújt. Megtanít a küzdelemre, a kitartásra, erősíti a csapatszellemet, a gyerek elsajátíthat számos olyan készséget, amelynek élete során hasznát veheti.
A versenyszerű sportolás azonban jelentős megterhelést is jelent a szervezet számára.
A versenysportot 10 éves kor alatt nem ajánlott elkezdeni, és ezután is csak folyamatos sportorvosi ellenőrzés mellet űzhető. Ebben a korban ugyan sokkal jobban fejleszthetők egyes képességek, ugyanakkor az egyoldalú vagy túlzott terheléssel jelentős károkat okozhatunk. Serdülőkorban még nincs arányban az izom gyarapodása a csontok hosszának hirtelen növekedésével, ráadásul a hormonháztartás is óriási változáson megy át. Nem véletlen, hogy a legtöbb veleszületett eltérés – gerincferdülés, Scheuermann-kór stb. – is ilyenkor válik láthatóvá (ezért elengedhetetlen, hogy a gyermek rendszeresen részt vegyen átfogó mozgásszervi állapotfelmérésen). A túl nagy igénybevétel megzavarhatja a csontfejlődést, a növekedési, érési folyamatokat, igen fontos tehát, hogy az edzésprogram szakszerűen összeállított és kiegyensúlyozott legyen, maximálisan alkalmazkodjon a gyermek fejlettségi szintjéhez, és feltétlenül szükséges a folyamatos sportorvosi ellenőrzés is.

Mi a helyzet az erőedzésekkel, a testépítéssel?

Tízéves kor fölött érdemes a fizikai erőnlétet javító, a testet harmonikusan terhelő edzésformákat is végezni, ilyen például a futás és a kerékpározás vagy a saját testsúllyal végzett erőfejlesztés (pl. fekvőtámasz, guggolások, pókmászás stb.). Ezek a mozgásformák egyoldalú izomtömeg-növelés helyett elsősorban az ideg-izom kapcsolatok fejlesztésével érnek el eredményt. Specifikus erőedzésekkel (súlyemelés, body-building) azonban gyermek- és serdülőkorban nem célszerű, és teljesen felesleges is terhelni a szervezetet, épp a csont-, izom- és hormonrendszer fejletlensége miatt. Az intenzív növekedési fázisban lévő szervezet nem képes a mesterséges izomtömeg-növeléssel lépést tartani, így károsodhat a csontok felépítése és teherbírása, sőt deformálódhatnak is. A túlzott izomerősítés gátolhatja a növekedést, az egyoldalú, bizonyos izmokra, izomcsoportokra koncentráló terhelés pedig különféle gerinc- és más mozgásszervi elváltozások, betegségek kialakulásához vezethet. Ha a gyermek ragaszkodik a súlyzós edzéshez, 13-14 éves kortól lassan belekezdhet, de lehetőleg maximum 1 kg-os súlyt használjon, és a súlyzós edzés csupán kiegészítése legyen az egyébként sokoldalú, a testet harmonikusan terhelő mozgásformákat tartalmazó edzéstervnek.

Az öncélú, kizárólag a látványra – azaz bizonyos izmok tömegének növelésére – törekvő, az egészséges testmozgás alapelveit figyelmen kívül hagyó testépítés egyébként felnőttkorban is hasonló veszélyeket rejt. Az izmokat diszharmonikusan edző, a funkcionalitást figyelmen kívül hagyó mozgásformák testszerte izomegyensúly-megbomlásokhoz, kopásos, degeneratív folyamatok beindulásához és komoly mozgásszervi problémák – porckopás, gerincferdülés, porckorong-ellapulás, porckorongsérv stb. – kialakulásához vezetnek.
Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy a súlyzós edzésnek felnőttkorban nincs létjogosultsága. Ha a célunk nem csupán izmaink „felpumpálása”, a súlyokkal végzett, az életkornak és az edzettségi szintnek megfelelő, szakszerű edzés más típusú, a testet harmonikusan terhelő mozgásformákkal kombinálva (és természetesen hangsúlyt fektetve a megfelelő nyújtásra is) szinte minden felnőtt számára ajánlható. Semmiképp ne kísérletezgessünk azonban az internetről ellesett gyakorlatokkal! Az edzésterv összeállításához, valamint a pontos, tudatos és gerinckímélő végrehajtás elsajátításához mindenképp érdemes sporttudományi végzettségű edző/személyi edző vagy gyógytornász, mozgásterapeuta segítségét kérni.

Feövenyessy Krisztina
alternatív mozgásterapeuta,
funkcionális gerinctréner


forrás: Bébik.hu
hírek, aktualitások

Mit tehetünk, ha a stressz felborítja a hormonális egyensúlyt?

2026. augusztus 15.

Mi az összefüggés a hormonális egyensúly és a stressz között? Hogyan hat ránk az „üss vagy fuss” mechanizmus? Milyen hosszú távú hatásai lehetnek a kezeletlen stressznek a hormonrendszerünkre és van-e mód ezek korrekciójára? Dr. Bérczy Judit, az Endokrinközpont endokrinológusa, belgyógyász válaszolt a kérdésekre.



Üss vagy fuss: mivel jár a stresszválasz?

Sokan hallhattak már az úgynevezett stresszválaszról, vagyis arról a működési módról, ahogyan a testünk a stresszhelyzetre reagál. Az „üss vagy fuss” reakció során felgyorsul a szívverésünk, kitágulnak a pupillák, elkezdünk izzadni. Ha a helyzet elhúzódik vagy a stresszreakció nem vezetődik le például aktív mozgásban, a túlélő üzemmód miatt az emésztő- és a reproduktív rendszer is lelassul, szinte kikapcsol, hiszen a meneküléshez vagy a támadáshoz nincs szükség ezek aktív működésére. Éppen ezért logikus, hogy ha valaki huzamosabb ideig stresszes helyzetben van, amelyet nem sikerül kezelni, éppúgy lehetnek például emésztési problémái, mint termékenységi gondjai. 
– Minden hormonnak van egy optimális szintje a szervezetben, amellyel fenntartható a hormonális egyensúly.

Amikor pedig a stressz hatására olyan hormonok szabadulnak fel nagyobb mennyiségben, mint például a kortizol, más hormonok, így a TSH (pajzsmirigy stimuláló hormon), az inzulin és a nemi hormonok visszaszorulhatnak. Ennek az egyensúlyzavarnak pedig számos fizikai, lelki, szellemi hatása lehet. A túl sok kortizol például arra készteti a szervezetet, hogy kevesebb progeszteront termeljen a menstruációs ciklus második felében, ami miatt kialakulhat egy ösztrogén dominancia.

A játékosságtól a tudatosságig

2026. augusztus 15.

Táplálkozás gyermekkorban 3-12 év között.

Sok szülõ problémája, hogy amikor gyermeke közösségbe - óvodába, iskolába - kerül, tanácstalannak érzi magát csemetéje táplálkozását illetõen. Ennek oka egyfelõl, hogy míg otthon a gyermek ízlését szem elõtt tartva a szülõtõl függ, hogy mi kerül a tányérba, addig az intézményi keretek között már a közétkeztetésé a döntõ szerep. Másfelõl a saját korosztály és egyéb külsõ tényezõk (divat, reklámok) befolyása erõs, és a társak példájával szemben sokszor úgy tûnhet, hogy a serülõkor felé haladva már egyre kevésbé van eredménye a szülõi ráhatásnak. Vegyük sorra, hogy a gyermekek fejlõdésével párhuzamosan mit lehet tenni azért, hogy mindezek mellett megfelelõ irányba terelgessük a táplálkozást.

Hurutos vagyok, cigizek - COPD-s vagyok?

2026. augusztus 14.

Tanácsok a COPD-s betegeknek.

Hol fázhattam meg ennyire? - tûnõdött János, amikor már legalább három hete kínlódott különbözõ felsõ légúti panaszokkal. - Ez a hurutos köhécselés úgy látszik már soha nem akar elmúlni, de hát csak nem fogok egy kis megfázással orvoshoz rohanni.

Pedig szükség lenne rá. A dohányos gyakran elbagatellizálja felsõ légúti panaszait. Egy egyszerûnek tûnõ megfázásból csak lassan, elhúzódóan tud kilábalni. A makacs köhécselések nem akarnak elmúlni. Általában nem tulajdonít ezeknek különös fontosságot, betudja egy makacs megfázásnak, és így nem megy orvoshoz. Pedig az elhúzódó felsõ légúti megbetegedés - dohányosok körében - felkeltheti a COPD gyanúját, amely egyfajta nehézlégzés, ami krónikussá válik. Kezdetben csak fizikai terhelésre, késõbb már nyugalomban is felléphet.