2025. január 05.
Egy gyermek érkezése izgalmakkal teli időszak, főleg, amikor az első babát várja a család. A bizonytalanság, a stressz, a felesleges idegeskedés azonban sem a kismamának, sem a kisbabának nem tesz jót, ráadásul a félelmek, aggodalmak legtöbbször abból adódnak, hogy a leendő szülők nem rendelkeznek elegendő információval, és túl sok a bizonytalanságot erősítő tényező.
Összegyűjtöttünk néhány tanácsot, amelyek segítenek, hogy nyugodtabban, kiegyensúlyozottabban teljen ez a 9 hónap.
Készülj fel testileg és lelkileg is
Egy valóban nyugodt várandósság nem a fogantatással kezdődik, hanem az azt megelőző hetekben-hónapokban.
A lelki ráhangolódás érdekében pároddal beszélgessetek sokat a családalapításról, a családbővítésről osszátok meg egymással gondolataitokat, keressetek együtt választ a felmerülő kérdésekre. A nyugodt fogantatás és babavárás egyik legfontosabb feltétele, hogy mindketten életeteknek abban a szakaszában legyetek, amikor nyitottak vagytok azokra a változásokra, amiket egy gyermek születése hoz magával.
Az egészségügyi alkalmasság felmérésére a leendő kismamának érdemes nőgyógyászati vizsgálatot, rákszűrést, citológiai vizsgálatot csináltatni, ill. célzott vér- és vizeletvizsgálattal jó előre kiszűrni, hogy esetleg fennállnak-e a várandósságot veszélyeztető és a fogantatást nehezítő egészségügyi problémák.
A leendő apukának andrológiai szakrendelésre és laborvizsgálatra érdemes bejelentkezni, az első a nemzőképességről, a második az általános egészségi állapotról ad információt.
A felkészülési időszakban a felesleges, ill. mellőzhető gyógyszerek szedését érdemes abbahagyni, természetesen orvosi konzultáció után.
Kerülni kell a dohányzást, a dohányfüstöt és az alkoholfogyasztást is.
A tervezett fogamzás előtt három hónappal legcélszerűbb megkezdeni a magzatvédő vitaminok szedését, hiszen kutatások szerint a veleszületett rendellenességek egyharmada védhető ki a folsavtartalmú multivitaminokkal. A 12. hétig mindenképpen, de mai ismereteink szerint a várandósság teljes időtartamában javasolt a magzatvédő vitamin szedése, ugyanis így a koraszülés kockázata is csökkenthető.
2025. január 04.
A vérzékenység kapcsán a legtöbben a súlyos hemofíliára gondolnak, ám az állapotnak több típusa is ismert. Dr. Ercsei Ibolyától, a Trombózis-és Hematológiai Központ hematológusától megtudhattuk, vajon milyen tévhitek keringenek a vérzékenységről a köztudatban.
Hosszú vérzési idő a legfőbb tünet
Való igaz, sokaknak az tűnik fel, hogy a sebeik hosszan véreznek, nehezen áll el. De a vérzékenységnek egyéb tünetei is lehetnek, például gyakori orrvérzés, erős menstruáció, fogmosáskor gyakran vérző fogíny, valamint figyelemfelhívó jel az is, ha kék-zöld foltok tarkítják a bőrt, anélkül, hogy előzőleg beütöttük volna magunkat valamibe.
Mindig észrevehető tüneteket okoz
Bár sok esetben vannak a vérzékenységnek tünetei, ám ha igen enyhe a probléma, még az is lehet, hogy az illetőnek fel sem tűnik az állapot- mondja dr. Ercsei Ibolya, a Trombózis-és Hematológiai Központ hematológusa.
Vérzékenység=hemofília
Nagy tévedés, amikor a vérzékenységet a hemofíliával azonosítják. A hemofíliai az a vérzékenység egy típusa, aminek több súlyossági fokozata is van. Legenyhébb esetben csak igen ritkán vérzik a beteg, míg súlyos formájában a spontán vérzés is igen gyakori (ez az izmokban, ízületekben is előfordulhat). Szintén a vérzékenységhez tartozik az ún. Von-Willebrand betegség, melyről bár kevesebbet hallani, ám igen sok embert érint. Enyhe esetben a beteg akár úgy is leélheti az életét, hogy nem is tud az állapotáról.
Csak férfiak lehetnek hemofíliások
A tévhit onnan származik, hogy férfiaknál lépnek fel tünetek, ám a nőknél is fennállhat hemofília, viszont rendszerint ők csupán hordozók, mivel van nekik egy egészséges X kromoszómájuk még. (hemofíliásoknál a hibás gén az X kromoszómán helyezkedik el).
A vérzékenyek nem sportolhatnak
Mivel a vérzékenységnek több súlyossági formája is létezik, ezért nem lehet kijelenteni, hogy nem sportolhatnak. A kérdés inkább a hemofíliások esetén érdekes, főleg azoknál, akiknél súlyos formában van jelen. Általánosságban azonban elmondható, hogy a megfelelő kezelésben részesült hemofíliások nem csak hogy mozoghatnak, de javasolt is, ugyanis a jól felépített izomzat még védelmi funkciót is ellát, így csökkenti a bevérzések kockázatát. Előtte természetesen ajánlott szakorvossal egyeztetni, valamint a balesetveszélyes/küzdősportok kerülendőek.
2025. január 04.
Az emberi társadalmak, jóformán korszakoktól függetlenül, mindig valamilyen egyértelműnek gondolt többségre vannak szabva, arra az „ép” vagy „normális” emberre, aki a többiekhez képest hasonló módon tud működni az élet legkülönbözőbb területein. Pedig valójában mindannyian eltérünk ettől az ideáltipikus „normalitástól” egy vagy több területen, kisebb vagy nagyobb mértékben.
Alapvető meghatározása szerint a fogyatékosság olyan hosszan tartó fizikai, értelmi, pszichoszociális vagy érzékszervi károsodás, amely számos egyéb akadállyal együtt korlátozhatja egy adott személy teljes társas működését, szerepvállalását. Nem feltétlen azért, mert aki valamely képességében korlátozott, az ne lenne képes más területeken teljes értékű, akár átlag feletti teljesítményre, hanem mert az egész civilizációnk az általánosan elterjedtet tekinti (sokszor még mostanában is) normálisnak. És bár ez a leegyszerűsítés ma már megdőlni látszik.
A fogyatékkal élőkhöz a jelenben is sok tévképzet, előítélet, és az ezekből adódó társadalmi hátrány kapcsolódik.
Legyen szó fizikai vagy mentális korlátozottságról, bár, mint látni fogjuk, a fizikai-érzékszervi fogyatékok (pl. vakság, siketség, mozgáskorlátozottság) azok, melyeket a közösség elsősorban annak tekint, miközben az értelmi fogyatékosságot, vagy, mondjuk, az autizmust gyakran már kevésbé. Mintha azok már (kisebb-nagyobb részben) az egyénen múlnának…
Régen sem volt jobb
A nyugati világban már az ókorban sem tekintették a közösség teljes jogú tagjának a fogyatékkal élőket, sőt a rabszolgatartó társadalmakban gyakori volt, hogy büntetésből okoztak fizikai fogyatékokat az engedetlen rabszolgáknak, megcsonkítva vagy épp megvakítva őket.
És bár azt gondolnánk, hogy a keresztény Európában javult a helyezet, az isteni elrendelés által létrejött társadalmi rend eszméje legtöbbször oda vezetett, hogy a fogyatékosokat egyben bűnösöknek is tekintették, akikre nem véletlenül mérte ezt a sorsot a felsőbb hatalom.
A reneszánsztól kezdve aztán – bár megmaradt ez a szemlélet – a fogyatékos ember már nem mint megvetésre, inkább mint szánalomra szoruló, elesett személy jelent meg. Ez persze nem jelentett valamiféle feltétlen elfogadást, hisz az 1600-as évek elejétől megjelenő intézetek gyakran inkább a fogyatékosoknak az ép többségtől való elkülönítését szolgálták, mint (az ehhez képest másodlagos) a gondoskodást.
És ahhoz már tényleg a XX. század második fele kellett, hogy megjelenjen az ún. szociális modell (főleg angolszász területen), melynek lényege az volt, hogy a fogyatékosság olyan állapot, mely nem vagy csak részlegesen gyógyítható. Úgyhogy ne a fogyatékosok alkalmazkodjanak a többséghez, hanem fordítva, hisz az előbbiek – helyzetükből adódóan – sokkal kevésbé képesek erre az alkalmazkodásra. (Ha, mondjuk, mindenhol lépcsők vannak, egy kerekesszékes nem képes közlekedni, és nem azért, mert nem akar.) És a szociális modell már alapvetően a társadalmi szerepekről, a többség kisebbséggel szembeni felelősségvállalásáról szól.
Elkészül-e időben a babaszoba, mit ehetek, ami jó a babának, egészséges lesz-e a kicsi, milyen lesz a szülés? Megannyi hasonló kérdésen gyötrődnek a kismamák, ami sok idegeskedést okoz. Ezek a stresszhatások szinte elkerülhetetlenek, viszont komoly következményekkel járhatnak: kihathatnak a kicsi fejlődésére is. Így baba és mama egészsége érdekében fontos, hogy a várandósságot jellemző nehézségeken is igyekezzünk nyugalommal túljutni, minden esetben mérlegeljük, valóban megéri-e a probléma az aggódást.
