Inczeffy Patika

és magán szakorvosi rendelő

2131 Göd, Pesti út 86.

Telefon: +36 27 336 150
E-mail: kalabe@inczeffypatika.hu
Nyitva tartás:
Hétfő - Péntek: 7:30 - 19:00
Szombat: 7:30 - 13:00

Vigyázzon a gyógynövényekkel, ha véralvadásgátlót szed!

Érdekességek2020. június 20.

Fotó: gettyimages.com

Igen sokan használnak manapság különböző véralvadásgátló készítményeket, melyek csökkentik a fokozott vérrögképződést. Viszont gyakran felmerül a kérdés, hogy vajon lehet-e a terápia mellett gyógynövényeket is szedni, nem-e lép velük esetleg kölcsönhatásba a szer. A kérdést prof. Blaskó György, a Trombózisközpont véralvadási specialistája válaszolja meg.

Nem csak a gyógyszerkölcsönhatásokra kell odafigyelni

Azok, akik véralvadásgátló terápiában részesülnek, jól tudják, hogy komoly odafigyelést igényel az, milyen gyógyszereket vesznek be mellette. Ez elsősorban a régi típusú, kumarin-származékoknál jelent gondot, ugyanis náluk bizony igen gyakran előfordulnak gyógyszerkölcsönhatások, mely által fokozódik vagy épp csökken az adott szer hatása. (Épp az ebből a szempontból semleges gyógyszerek száma a legkevesebb!) Ez természetesen nem csupán a folyamatosan alkalmazott tablettákra vonatkoznak, hanem bizony az olyan alkalmi készítményekre is, mint pl. a nem-szteroid fájdalomcsillapítók. Érdemes továbbá azzal is tisztában lenni, hogy a gyógyszerek mellett a gyógynövények alkalmazására is nagy figyelmet kell fordítani, mivel ugyanúgy megváltoztathatják a véralvadásgátlók hatásfokát.

Nagyon sok gyógynövény is interakcióba kerül a K-vitamin antagonistákkal (kumarin- származékokkal), és ekkor megnőhet a vérzéses szövődmények rizikója.  De nemcsak ezekkel, hanem a vérlemezke összecsapzódást gátló aspirinnel, thienopyridinekkel is! Ennek kétféle oka lehet: vagy fokozza a szer hatékonyságát (vagyis túlzott lesz azaggregáció – vagyis az összecsapódás-gátlás és ezáltal a kezelés hatástalanná válik), vagy pedig negatív hatást gyakorol a vérlemezkékre – mondja prof. Blaskó György, a Trombózisközpont véralvadási specialistája.

Ezen a területen nagyon igaz mesterem, Dr. Egedy Sándor tanár úr kijelentése: „Ugye az orvos ad gyógyszert és azt hiszi, hogy kezel. Másrészt azért placebot is indokoltan adhatunk és a beteg azt hiszi hogy kezelve van.  De ha az orvos is azt hiszi, hogy kezel, a beteg is azt hiszi, hogy kezelve van, de a valóságban semmi sem történik: no, az az igazi életveszély”!.


Ezek a gyógynövények befolyásolják a véralvadásgátlók hatását

Figyelem! A lista nem teljes, így bármilyen gyógynövény alkalmazása előtt érdeklődjön kezelőorvosánál!

GingkoBiloba: a memóriajavítóként is ismert gyógynövény, mivel fokozza a keringést. Igenám, viszont véralvadásgátlóval együtt ne alkalmazza, mert gátolja a vérlemezke aggregációt is, ugyanis fokozza hatását, így megnöveli a vérzéses szövődmények rizikóját!

FFotó: 123rf.comokhagyma: a fokhagymából készült kapszulákat igen sokan szedik akár napi rendszerességgel, mivel számtalan jótékony hatással rendelkezik: erősíti többek között az immunrendszert, csökkenti a vérnyomást és a koleszterinszintet is mérsékli. Bár valóban több pozitív vonzata van, viszont fokozza a véralvadásgátlók hatását (pontosabban a vérlemezkék összecsapódását gátolja), így együttes alkalmazásuk nem javasolt!

Gyömbér: a gyömbér amellett, hogy remek immunerősítő és görcsoldó is egyben, a népi gyógyászatban trombózis-megelőzésre is használták véralvadásgátló tulajdonsága miatt. Ebből kiindulva antikoagulánsokkal együtt nem alkalmazható, máskülönben fennáll a vérzés kockázata!

Ginseng: általános közérzetjavítóként, valamint a testi/szellemi frissességért széles körben alkalmazott gyógynövény, ám mivel csökkenti a véralvadásgátlók hatását, így kumarin-származékokkal együtt ne szedje – ekkor ugyanis megnő a trombózisveszély!

Hesperidin-tartamú étrendkiegészítők: fokozzák a vérzés hajlamot a vérlemezke gátlás miatt.

Orbáncfű: álmatlanság és enyhe depressziós tünetek esetén szokták javasolni az orbáncfű-tartalmú készítményeket, ám érdemes tudni, hogy gyógyszer-kölcsönhatások tekintetben veszélyes gyógynövényről van szó, ugyanis sok készítmény hatását befolyásolja. Többek között a véralvadásgátlók hatásfokát gyengíti, így azok nem képesek megfelelő védelmet biztosítani.

Mindig kérje ki orvosa tanácsát, mielőtt gyógynövényt szed!
Prof. Blaskó György, a Trombózisközpont véralvadási specialistája felhívja a figyelmet arra, hogy a felsorolás természetesen nem teljes, ráadásul nem mindegy, ki milyen dózisban alkalmazza az adott szert, illetve a gyógynövényt. Éppen ezért ha valaki véralvadásgátló mellett szeretne valamilyen gyógynövényt szedni, mindenképp kérje ki olyan orvos véleményét, aki ismeri a gyógyszer és gyógynövény kölcsönhatásokat az alvadásgátlókkal és aggregáció-gátlókkal! És így hasznos tanácsokkal szolgálhat.


forrás: Patika Magazin
hírek, aktualitások

Megelőzhető-e a stroke?

2025. december 02.

Ha az ultrahang során kiderül, hogy az érfalon már kialakult lerakódás, az orvos a lelet alapján személyre szabott kezelést javasol. Enyhébb esetben elegendő lehet az életmódváltás: a dohányzás elhagyása, a rendszeres testmozgás, valamint a mediterrán jellegű étrend – sok zöldséggel, hallal, olívaolajjal, kevés vörös hússal. Ezek az egyszerű lépések bizonyítottan lassítják, sőt részben vissza is fordíthatják az érelmeszesedés folyamatát.

Emelkedett vérnyomás értékek, magasabb koleszterinszint esetén gyógyszeres kezelésre is szükség lehet. A koleszterinszintet csökkentő készítmények (statinok) és a vérnyomáscsökkentők mind segítenek abban, hogy az erek falára ne rakódjon le további anyag, és a véráramlás stabil maradjon. Ha átmeneti keringészavar (TIA) vagy stroke tünetei alakultak ki, akkor neurológiai vizsgálatot követően további gyógyszerek alkalmazása merülhet fel/ kiegészítése is szükségessé válik, mint pl. a vérlemezkék összecsapódását gátló szerek (aspirin vagy clopidogrel)

Ha azonban a szűkület jelentős, és a véráramlás már veszélyesen korlátozott, sebészi beavatkozás válhat szükségessé. Ennek egyik formája az érsebészek által végzett carotis endarterectomia, amikor az érfalat óvatosan megnyitják, és eltávolítják belőle a lerakódott plakkot. Másik lehetőség a stent (fémháló) beültetése, amellyel belülről kitágítják és nyitva tartják az eret. Mindkét eljárás célja ugyanaz: visszaadni az agy biztonságos vérellátását, mielőtt a szűkület további súlyos következményekhez vezetne.

Gyógyszermaradványok a talajban

2025. december 02.

Láthatatlan veszély a gyökerek mélyén

Egy átfogó magyar kutatássorozat rámutatott, hogy a gyógyszermaradványok sorsát a talajban nem egyetlen tényező, hanem a gyökérsavak, a hőmérséklet és a szervesanyag-lebomlás összetett kölcsönhatása alakítja. Az ELTE és a HUN-REN kutatói szerint a folyamatok időben is változnak, ezért a talajminőség vizsgálatát és a környezeti kockázatbecslést is új alapokra kell helyezni.

Sokat hallhattunk már a gyógyszermaradványok problémájáról az ivóvizekben, de talán kevésbé ismert, hogy gyakran használt gyógyszereink a talajban is nyomot hagynak. Ez pedig komoly problémát jelenthet a mezőgazdaság számára, hosszú távon pedig az emberi egészségre is hatással lehet. De vajon mi dönti el, hogy ezek a maradványok ott maradnak, megkötődnek vagy tovább vándorolnak a környezetben?

Az olyan gyógyszermaradványok, mint a karbamazepin (antiepileptikum), a diklofenák (nem szteroid gyulladáscsökkentő) és az ösztrogénszármazék 17α-etinilösztradiol, különböző módokon kerülhetnek a környezetbe: kijuthatnak például kezelt vagy kezeletlen szennyvízzel, öntözéssel vagy szennyvíziszappal. További sorsukat elsősorban azok a tényezők határozzák meg, amelyek befolyásolják a megkötődésüket. A megkötődés révén ugyanis ezek az anyagok helyileg feldúsulhatnak, és miután a mezőgazdasági növények ezeket a tápanyagokkal együtt felveszik, bekerülnek a táplálékláncba.

Az ELTE és a HUN-REN kutatói nemrég három vizsgálattal tárták fel, mitől függ, hogy ezek a vegyületek a talajban megkötődnek vagy éppen mobilizálódnak, és milyen szerepük van ebben a gyökérsavaknak, a szerves anyagnak és a hőmérsékletnek.

Bipoláris zavar vagy major depresszió?

2025. december 01.

Lehet, hogy sokaknak ismerősebben cseng a mániás depresszió kifejezés, mint a bipoláris zavar, illetve a depresszió szó elé kevesen illesztik be a major vagy unipoláris kifejezést. Holott mindkét állapot jól ismert, mindkettő a hangulatzavarok nagy csoportjába tartozik, a finom tünetekben, a lefolyásban, a kimenetelben azonban különböznek, mint ahogy különböző az öröklődés mintázata is. Dr. Veres Andrea főorvos, a Pszichiátriai Központ – Prima Medica pszichiátere magyarázta el a különbség lényegét.

Mi az a major depresszió?

A major depresszió vagy unipoláris depresszió a tartós lehangoltság állapota, amely azonban diagnózisként csak akkor állja meg a helyét, ha megfelel bizonyos diagnosztikus kritériumoknak. Mivel azt a diagnózist csak orvos mondhatja ki, az alábbiakban a teljesség igénye nélkül olvashatók a főbb jellemzők: 
– Hosszú ideig (legalább két hétig) fennálló, mély depressziós hangulat.
– Az érdeklődés és örömérzet jelentős csökkenése szinte minden tevékenység iránt.
– Figyelmetlenség, motiválatlanság, lassú gondolkodás.
– Érzékelhető testsúlyváltozás – étrendváltoztatás, fogyókúra nélkül.
– Túl sok vagy túl kevés alvás, a hét legtöbb napján.
– Értéktelenség érzése vagy túlzott/ indokolatlan bűntudat.
– Halállal, illetve öngyilkossággal kapcsolatos gondolatok.
A súlyos depresszió (unipoláris depresszió) a hangulati hullámzások hiánya miatt különbözik a bipoláris zavartól, bár a depressziós fázis tünetei hasonlóak lehetnek. 

Mi a bipoláris zavar?

A bipoláris spektrum egy olyan zavar-család, amiben az elsődleges tényező a hangulati, érzelmi élet szabályozásának zavara. Ennek a hangulati, érzelmi hullámvasútnak két véglete van: az egyik, amikor nagyon felhangolt, kreatív, energikus valaki, ennek mindenféle lehetséges túlzásaival, a másik pedig a depresszió, ami ennek az ellentéte. Az utóbbi két évtizedben azonban tudományosan is igazolódott, hogy nem csak a szélsőséges formák tartoznak ebbe a csoportba, hiszen van, amikor nem ér el ilyen patológiás mértéket a hangulatingadozás, mégis bipolaritásról van szó. A modern diagnosztikus rendszerek bevezettek a konkrét tüneteken túlmenően két olyan kritériumot, ami szükséges ahhoz, hogy ki lehessen mondani a betegség diagnózisát. Az egyik, hogy az állapot jelentős mértékű funkciókárosodást okozzon a páciensnek a tanulásban, a munkában, a kapcsolataiban, a mindennapjaiban, a másik pedig, hogy az illető úgy érezze, nagy szenvedést él meg. Ez például a külvilág számára egy nehezebben észrevehető jellemző is lehet, ugyanis sokszor az érintettek óriási erőfeszítések árán, de igyekeznek fenntartani a „normális” életvitelüket – hangsúlyozza Veres doktornő.