2022. november 21.
Ennyire naivak vagyunk, vagy ennyire nem ismerjük magunkat vagy esetleg az univerzum törvényeit.... Folyamatosan ütközöm ezzel a hiedelemmel, férfiaktól, nőktől egyaránt, és őszintén bevallom, sosem értettem. Vegyük az alaphelyzetet. Van egy férfi meg egy nő. Megismerkednek, leszáll a rózsaköd, majd fel, és ott van a fene nagy igazság: elkezdjük látni a másikat olyannak, amilyen.
Ilyenkor jön a csalódottság, de nem merjük bevallani még magunknak sem, nemhogy a másiknak. Aztán egy ideig el kezdünk azon dolgozni, hogy újra beleszeressünk a másiba, általában nem annyira sikerül....
Jönnek a gondok, a ki nem mondott igazságok, a felszínes ölelések a futó csókok és a rapid szex. De annyira nem gáz, hogy bontsuk a kapcsolatot, a megmentéshez szükséges őszinteséget nem akarjuk beletenni, így a felelősséget rákenjük egy magzatra, hogy majd ő megfizeti a mi kapcsolatunk árát... Sajnos az igazság az, hogy meg is fizeti... csak a túl korán érkezett felelősség tönkreteszi a lelket.
Sok baba érkezik ezzel a nehéz csomaggal: megmenteni a szülei kapcsolatát, abból az időből, amikor ő még csak pár sejt. Ha belegondolnánk, mit várunk egy pici babától, talán nem is jutna eszünkbe ez a gondolat. Hogyan kérhetjük mástól, aki ráadásul test a testünkből, vér a vérünkből, hogy kivakarjon a magunk által ásott gödörből? És hogyan segíthetne abban egy gyerek, hogy egy nem működő kapcsolatot segítsen, amikor közismert, hogy egy gyerek érkezése a legstabilabb kapcsolatot is megborítja. Ennek viszont az ellenkezője nem igaz... akármennyire is szeretnénk, hogy az legyen...
És még nem is ejtettünk szót a „véletlen” foganásokról, akkor, amikor apró cselekkel vállalunk gyereket... amikor véletlenül nem vesszük be a tablettát vagy véletlenül kiszakad az óvszer... Mennyire lehet őszinte egy ilyen kapcsolat? És miért gondoljuk, hogy ezt meg kell menteni? Mert félünk a változástól? Na, de ennyire?
2022. november 21.
A menopauza igen kellemetlen tünetekkel járhat, melyek nagyban kihathatnak a nők mindennapjaira. Bár régebben elterjedt nézet volt, miszerint a változókorban jelentkező panaszok enyhítésére szolgáló hormonterápia veszélyes, ám ma már a modern készítményeknek hála biztonsággal alkalmazhatóak ezek a szerek. A témában dr. Hetényi Gábort, a Nőgyógyászati Központ nőgyógyászát kérdeztük.
Megszűnteti vagy csökkenti a kellemen tüneteket
A klimax jellemző tünetei többek között a hőhullámok, a fokozott verejtékezés, ingerlékenység, alvászavarok, illetve a depresszió. Ezen panaszok rendszerint a perimenopauza fázisában jelentkeznek és hosszú évekig megkeseríthetik a nők életét. Sokan pont ezek miatt fordulnak hormonterápiához, ugyanis igen jelentős eredményeket lehet így elérni, ezáltal a megkönnyíti a mindennapokat.
Megakadályozza a csontritkulást
Köztudott, hogy a menopauza eljövetele hajlamossá tesz a csontritkulásra, így sokkal könnyebben lehet kikötni a kórházban csönttörés miatt. A változókorban ugyanis csökken az ösztrogén mennyisége, melynek nagy szerepe lenne a kálcium csontokba való beépülésében.
Éppen ezért, a hormonterápia segít megvédeni a csontritkulástól, így ha tart attól, hogy sokat kerül gipszbe, érdemes pótolnia az ösztrogént.
Jobbá teszi a szexuális együttléteket
A klimax egy sor olyan hormonális változást indukál, mely negatívan befolyásolja a házaséletet. Ekkor egyrészt a libidó esik vissza, másrészt hüvelyszárazság lép fel– ez utóbbi nem csak kellemetlenné teszi az együttléteket, de jelentősen megnöveli a fertőzések kialakulásának esélyét is.
Az ösztrogén terápia azonban hozzájárul a hüvely egészségéhez és normál állapotához, megszűnteti a hüvely szárazságát, ráadásul a szexuális vágyat is visszahozza, így remek hatással van a házaséletre – mondja Hetényi Gábor, a Nőgyógyászati Központ nőgyógyásza.
2022. november 20.
Gyakran halljuk ismerőseink szájából a panaszt: "depis vagyok". Ahogy beköszöntött az ősz, és a nappalok egyre rövidebbek, a fenti kijelentéssel minél többször találkozunk. Ahogy csökken a napsütéses órák száma, úgy növekszik a depresszióra panaszkodó emberek száma is. Elgondolkodtató, hogy vajon miért érezzük úgy, hogy ősszel, és főleg télen rosszabb a hangulatunk, és miért emelkedik meg a depresszióval küzdők aránya.
Szerencsére a „depis vagyok” kijelentés mögött nem minden esetben találkozunk valódi depresszióval, általában átmeneti hangulatváltozás, kedélyzavar áll a háttérben. Ezen az állapoton az illető hamar túllép, és ismét a megszokott módon éli az életét. A valódi depresszió komolyabb probléma, és a megoldás, a terápia hosszadalmasabb időt vesz igénybe.
De vajon miért éppen télen leszünk „depisek”?
Hangulati ingadozásainkat a korai sötétedéssel és a napsugárzás hiányával magyarázzák. Gondoltunk e már arra, hogy talán nem ez a fő alapja a problémának?
Az ősz és a tél számomra a két legszebb évszak. Az ősz gyönyörű a maga színpompájával, télen pedig csodálatosak a havas tájak és a fehér köntösbe öltözött fák látványa. A világ mintha lelassulna, a zajokat elfedi a puha hótakaró.
Nyáron kifelé fordulunk, télen befelé – kellene?
A nyár a kifele fordulás időszaka. A barátoké, a bulizásé, a nyaralásé, az új szerelmeké, az izgalomé, az önfeledt szórakozásé. Nyáron nem foglalkozunk annyit saját gondolatainkkal, gondjaink sem annyira nyomasztóak. Lelkünk szavát, kérdéseit elnyomja a külvilág, a nyár könnyedsége, nyüzsgése.
A tél viszont teljesen más. A nappalok rövidülnek, egyre több időt töltünk otthonunkban. Reggel, amikor felébredünk és munkába indulunk, odakinn még sötétség van, este pedig, amikor hazaérkezünk, már ismét a sötét az úr. Nincsen kedvünk kimozdulni, az otthon töltött idő pedig gondolkodásra késztethet bennünket.
A tél a befelé fordulás időszaka. Ahogy a világ lecsendesedik, úgy csendesedik le bensőnk is. Legalább is ez lehetne a tél feladata, tanítása. A belső lecsendesedés, az önmagunkba fordulás. Találkozás a belső világunkkal. Lelkünk halk szavának felismerése. A nyáron elfojtott érzelmek, gondolatok, gondok felismerése, önmagunk megismerése.
A depressziós hangulat ekkor kezd eluralkodni rajtunk. Az emberek többsége nem szeret a Lelkével, belső világával foglalkozni. Ha ezt tennék, rájönnének, hogy talán nem azt az életet élik, amit szeretnének, nem azzal, akivel szeretnék stb., és ekkor eluralkodik a magány és elhagyatottság érzése. A nyár vidámsága és melege már nem rejti el a gondokat.
