Inczeffy Patika

és magán szakorvosi rendelő

2131 Göd, Pesti út 86.

Telefon: +36 27 336 150
E-mail: kalabe@inczeffypatika.hu
Nyitva tartás:
Hétfő - Péntek: 7:30 - 19:00
Szombat: 7:30 - 13:00

6 tévhit az akupunktúráról

Érdekességek2024. február 16.

A közel 3000 éve alkalmazott akupunktúra olyan módszer, amelynek hatékonyságát számtalan klinikai vizsgálat igazolta, mégis néhány tévhit él vele kapcsolatban. Dr. Arnold Dénes Arnold MSc, a Budai Fájdalomközpont sebésze, fájdalomspecialista, akupunktőr ezeket igyekszik eloszlatni.

Fotó: 123rf.com

1. tévhit: Európában nincs hagyománya

Eredetileg a Sárga Császár Belgyógyászati Könyvében szerepelt az akupunktúra leírása, és ma is a Tradicionális Kínai Gyógyászat (TCM) részeként tekintünk rá, de már a XVII. században eljutott Európába a módszer híre. Első ízben 1939-ben írt egy könyvet az akupunktúráról egy francia diplomata, Soulié de Morant, aki egy ideig Kínában élt. Ebben a könyvben, Európában elsőként mutatta be ezt a gyógymódot, mint igen fejlett kezelési módszert. Hazánkban először dr. Lahner Antal írt könyvet az akupunktúráról 1830-ban, 1987 óta legális az alkalmazása, a WHO 2007-es állásfoglalásában számos mozgásszervi betegség esetében ajánlja ezt az ősi kínai módszert fájdalomcsillapításra.

2. tévhit: Az akupunktúra és az akupresszúra ugyanaz

Az akupresszúra annyit jelent, hogy pontnyomás, míg az akupunktúra szó jelentése pontszúrás vagy tűszúrás. Az akupresszúrának és az akupunktúrának közös a története. Mindkét gyógymód a kínai gyógymasszázs és a kínai energiatan évezredes tradícióin fejlődött ki. Ám míg az akupresszúrában az ujjakkal történik a nyomás, az akupunktúra a test felületén, a 12 meridiánon és 2 vezetéken levő több száz energiapontnak finom tűkkel való ingerléséből áll. Míg a tűkezelés speciális és mély ismereteket igényel, addig az akupresszúrát könnyű megtanulni.

3. tévhit: Aki fülakupunktúrát végez, az testakupunktúrát is alkalmazhat

Fontos tudni, hogy fülakupunktúrát (pontosabban fülakupunktúrás addiktológiai kezelést) bárki végezhet, aki részt vesz egy vizsgával záruló továbbképzéssel megszerezhető képesítő tanfolyamon.  A test (corporalis) akupunktúrát viszont csak szakorvos végezheti – többéves képzés után. Ennek az az oka, hogy az akupunktúrás tű eret, ideget szúrhat át, nem megfelelő energetikai pontot érinthet, éppen ezért komoly anatómiai ismeretek birtokában lehet biztonságosan és hatékonyan alkalmazni.


4. tévhit: A szúrások nagyon fájnak, a kezelés pedig kimerítő

Fájdalom legfeljebb akkor jelentkezhet, ha nem kellően hegyes a tű, vagy durván vezetik be azt. Ezt gyakori tűcserével, a tűk hegyének sterilizálás utáni ellenőrzésével lehet kivédeni. Így maximum kisebb kellemetlenségnek tűnik fel a szúrás, de sokan nem is tapasztalnak még enyhe fájdalmat sem. A szédülés, az ájulás sem valószínű, csak ha szakszerűtlenül, nagyon sok pont megszúrása esetén sem fekteti le a kezelő a pácienst. A kezelés végeztével pedig inkább csak egy kellemes fáradtság jelentkezhet, a szimpatikus idegrendszer ellazulása miatt.

Fotó: pixabay.com

5. tévhit: Az akupunktúrás kezelés csak placebo

Ez már csak azért sem igaz, mert számos vizsgálatban hasonlították össze a valódi és az ál-akupunktúra hatékonyságát. Az egyik legszigorúbb analízist az angol National Institute for Health Research végezte, összevetve 29-et a legmagasabb minőségű, randomizált, ellenőrzött vizsgálatok közül. Ezek a kutatások közel 18.000 páciens esetében hasonlították össze a valódi akupunktúra, az „ál-akupunktúra” és a nyugati típusú orvosi kezelések hatékonyságát. Az „ál-akupunktúrás” kezelések során a tűszúrások nem érték el a bőr megfelelő mélységét vagy rossz helyeken történtek a szúrások. Az elemzésből kiderült, hogy a valódi akupunktúra hatékonyabbnak bizonyult, mint a másik két módszer – a megnevezett problémák, vagyis a nyakfájdalom, a derékfájás, a térd ízületi gyulladása, a fejfájás és a migrén kezelésében.

6. tévhit: A kezelések ugyanúgy zajlanak mindenkinél

Nincs két egyforma beteg, nincs feltétlenül két egyforma kezelés. Az akupunktúrás kezelések hatékonyságának egyik titka, hogy a kezelt pontokról és a kúra hosszúságáról kizárólag az adott páciens és probléma ismeretében lehet dönteni – hangsúlyozza dr. Arnold Dénes Arnold MSc, a Budai Fájdalomközpont sebésze, fájdalomspecialista, akupunktőr. – Nagyjából 4-5 alkalom után látszik, hogy beindul-e a javulás, beválik-e a módszer az adott személynél. Egy kezelési ciklus 10-12 kezelésből áll, a ciklusok a kórkép fennállásának idejétől, súlyosságától függően többször is ismételhetőek individuális kezelési tervek alapján. Az akupunktúra azért is lehet hatékony eszköz a kezünkben, mert remekül illeszkedik az integratív gyógyítás eszköztárába. Ez azt jelenti, hogy a klasszikus és igen hatékony eljárások – mint például a hialuronsavas- vagy orvosi kollagén-injekció, a lökéshullám, a lágylézer kezelés, illetve a funkcionális gyógytorna – kiegészítőjeként is működik, de adott esetben önálló módszerként is megállhatja a helyét.


forrás: Patika Magazin
hírek, aktualitások

Az otthonápolás

2026. szeptember 20.

Az otthoni szakápolási szolgálatok kialakulását egyrészt az egészségügyi struktúra és a mûködés változása, másrészt a társadalom szükséglete és igénye hívta életre. A szolgáltatás iránti igény egyre növekvõ tendenciát mutat. 
A szükségletek egyrészt a lakosság elöregedésébõl, másrészt a népesség egészségi állapotának mutatóiból fakadnak.

A kórházak a hatékonyság és gazdaságosság tükrében a gazdaságos ágykihasználás miatt kerülik a túlápolást, ezért amint a beteg állapota engedi, hazaküldik otthonukba. Mivel ekkor a páciens még nem mondható gyógyultnak, szüksége van az otthon szakápolásra.

Az otthonápolási szolgálatban dolgozó szakemberek minõségi ellátást nyújtanak a beteg otthonában, abban a környezetben, amely gyakran sokkal jobban szolgálja az egészség helyreállítását és a beteg elégedettségét, mint a fekvõbeteg-intézmény, a kórház. Az otthoni ápolás rendszere lehetõvé teszi a fekvõbeteg-intézetbe utalás gyakoriságának csökkentését, illetve a kórházi ápolási idõ lerövidítését. Nemcsak költségtakarékosabb, hanem humánusabb ellátási forma is. Az otthoni légkör, a család jelenléte csökkenti a beteg kiszolgáltatottságának érzését, növeli a kooperációs készséget, elõsegíti az egyénre szabott ellátás kivitelezését. Az otthoni szakápolási szolgálatok feladata, hogy a kórházból hazakerült betegek számára szakápolási és szakirányú terápiás szolgáltatást biztosítsanak. Munkájuk során lehetõség nyílik az egészség, az egészséges életmód népszerûsítésére is. Az otthoni szakápolásra szoruló beteg számára a szakápolást a háziorvosuk rendeli el - gyógytorna, logopédia és fizikoterápia esetén szakorvosi javaslatra. Esetenként 14 vizit rendelhetõ el, amely - a beteg állapotától függõen - háromszor meghosszabbítható szakorvosi javaslatra. Ezen vizitek legalább 30 percet, legfeljebb 3 órát vehetnek igénybe.

Mennyire legyen önálló a gyermek?

2026. szeptember 20.

Gyakran esik szó az önállóságról mint a sikeres nevelés egyik fõ célkitûzésérõl. Nem mellékes kérdés ez ilyenkor az iskolaév kezdetén sem. Ugyanakkor számos szülõ tanácstalanul kérdezi önmagától, mit tegyen, hogy kisgyermekét végre önállóbnak lássa. Mindenesetre tudni kell: ha hatéves kor elõtt még elhagyatottnak is érzi magát a kicsi és fél a szülei nélkül, hét és tíz év között már általában feleszmél. Azaz rájön, hogy igen lassan, fokozatosan egyedül is boldogulnia kell az életkora szabta cselekvési szférában. Mindehhez azonban elengedhetetlenül fontos a helyes szülõi irányítás. 
Mielõtt arra gondolnánk, hogy az eddiginél több szabadságot biztosítunk kisgyermekünknek, tanácsos felmérnünk, mennyire képes az önálló cselekvésre. Számos alapvetõ, fõleg pszichikai tényezõt kell figyelembe vennünk ahhoz, hogy ez a folyamat nehézségek nélkül menjen végbe.

Az iskolaév kezdetén különösen idõszerû elgondolkodni azon, mekkora önállóságot biztosítsunk a kisiskolásnak. A legfontosabb kérdés: elengedhetjük-e egyedül az iskolába? Ahhoz, hogy megtudjuk, képes-e eljutni oda minden kockázat nélkül, célszerû óvatosan puhatolóznunk nála: van-e kedve, érez-e elég önbizalmat hozzá. Azt is megkérdezhetjük tõle, vannak- e olyan gyerekek az osztályában, akik már egyedül járnak iskolába; ha igen, beszélt- e már errõl velük, és annak alapján képesnek tartja-e õ is magát rá. Ha nem, magyarázza el, miért habozik: valójában félelmet érez, vagy csak egyszerûen jobban szeretné, ha a szülõ továbbra is elkísérné minden útjára (mert úgy véli, hogy az a szeretet jele). Az ilyen érzelmi szempontokon kívül természetesen gyakorlati képességeit is tanácsos felmérnünk. Például, ha legelõször kívánjuk elengedni az iskolába, figyeljük meg, általában fél-e az egyedül járkálástól ismeretlen utakon. Azt is fontos megtudnunk, egyáltalán tisztában van-e az alapvetõ közlekedési szabályokkal, tudja-e, milyen helyen és mely pillanatban szabad áthaladnia az úttesten. Ezzel összefügg és az önállósulási képesség további jeleire bukkanhatunk, ha rájövünk, tud-e egyedül vásárolni kisebb dolgokat a közeli élelmiszerboltban anélkül, hogy összezavarodna fizetéskor a pénztárnál, vagy tud-e segítség nélkül telefonálni. A mindennapi élet egyszerû cselekvései megfigyelésekor fel tudjuk tehát mérni, az élet mely területein képes elõször a saját lábára állni.

Metabolikus szindróma

2026. szeptember 19.

Magyarországon közel kétmillió elhízott és négymillió túlsúlyos ember él. A hastáji elhízás nemcsak esztétikai problémát jelent. Az elhízottak között igen jelentõs mértékben fordul elõ magas vérnyomás, jellemzõ a kóros vérzsírszint, a magas vércukorszint vagy a cukorbetegség. Ezt az anyagcsere tünetegyüttest, illetve ezek együttes elõfordulását nevezik metabolikus szindrómának. 
Elõfordulási gyakorisága a felnõtt lakosság körében kb. 21 százalék, gyakorisága az életkor elõrehaladtával tovább növekszik. "Halálos négyes"-ként is emlegetik, mert ezen rizikófaktorok megléte a szívinfarktusra már 4-8 szoros kockázatot jelent, de megnöveli az érelmeszesedés, a koszorúér-betegség, a trombózis, a stroke, valamint a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásának esélyét is. Magyarországon pedig a halálozási statisztikákat a szív- és érrendszeri betegségek vezetik. A metabolikus szindróma tényezõi nem véletlenül társulnak egymással, ugyanis egymásra is hajlamosítanak, éppen ezért bármelyik fennállása esetén a többit is keresni kell. A kockázati tényezõk többnyire helytelen táplálkozásra és a testmozgás hiányára vezethetõk vissza.