Ahogy a komputer is párhuzamosan több folyamatot vezérel, mi is egyidejűleg több külső impulzusra figyelünk, reagálunk. A multitasking egyesek szerint az emberi gondolkodás új forradalma, mások - épp ellenkezőleg - azt mondják, ezáltal kórosan túlterheltté válunk, és már semmire sem figyelünk igazán alaposan. Anyukám egyszerűbben így fogalmaz: Az eszed is ott legyen, ahol te vagy! Szerinte a multiasking nem felel meg ennek az alapelvnek.

 A nap szinte minden percében érintkezni az információáradat legalább néhány ágával. A városi embernek szinte természetes kihívás. Csak ritkán, vagy egyáltalán nem gondolunk arra, hogy a minket párhuzamosan bombázó információforrások közel akkora pszichés megterhelést jelentenek, mint a repülőgépek pilótái számára a vibráló műszerfal, vagy a biztonsági mérnökök munkahelyén, az erőművek kapcsolótermeiben a felügyeletükre bízott több tucat képernyő. Csakhogy ezek a szakemberek alapos képzést kapnak a multitasking elsajátításához, bennünket, hétköznapi embereket azonban jószerivel felkészületlenül érnek az elmúlt évtizedben hihetetlenül felgyorsult információáradat újabb és újabb hullámai. A mai gyerekek részben már ebbe születtek, de a digitális bevándorlók számára még ismert az az időszak, amikor a maximum az volt, hogy könyvet olvasott, miközben ment a híradó, közben a háttérben beszélt a felesége és a gyerekei. A jelenség tehát nem annyira új, inkább az a sebesség gyorsul, ahogy a multitaasking mértéke növekszik.

 A tévé, a PC-k, okos eszközök, az e-mailek és az internet jegyében felnövő új nemzedéket Y, illetve Z generációnak nevezték el a társadalomtudósok. Ezek a fiatalok naponta 4-5 órát töltenek online, és átlagosan másfél percenként vesznek le valami új információt a világhálóról. Minden élethelyzetben telefonálnak, mellékesen tévéznek, -sőt egyre inkább a tévé helyét is átveszi a youtuberek videóadásainak fogyasztása - a fülükön a fejhallgató, miközben pizzát, vagy valami gyors kaját esznek. A médiafogyasztás annyira beépül a felnövekvő nemzedékek gondolkodásába, hogy bizonyíthatóan sokkal gyorsabb a mai gyerekek reakcióképessége, és kétségkívül elég jól megbirkóznak a különböző információk egyidejű feldolgozásával. Hogy ez hosszú távon pontosan mit jelent majd, érdeklődve találgatják a kutatók.

Az amerikai állami egészségügyi intézet, a NIH kutatói egyenesen azt állítják, hogy fölfedezték az emberi agyban azt a területet, amely a multitasking helyzetekben lép működésbe. Ilyen szituációk természetesen sokszor adódnak az életben, amikor az embernek összetett problémákat kell megoldani, és egyszerre több dologra kell figyelni. Ha csak egy témával foglalkozunk, akkor az agyunknak ez, az összetett feladatokat vezérlő területe pihen.
 

A tudatablak-elméle

A kutatók ugyanakkor hangsúlyozzák, hogy a valóságban a gondolkodási folyamatok sosem egyidejűleg, hanem egymás után mennek végbe. Az emberi agy ugyanis meglehetősen konzervatív működési mechanizmussal dolgozik: létezik egy úgynevezett három másodperces tudatablak. Rendszeresen, három másodpercenként megvizsgálja az agyunk, hogy a rendelkezésre álló információk alapján miként változott a környezete. De tulajdonképpen mindig csak egy dolgot észlelünk, és utána nagyon gyorsan a következőt. Az emberi agy ugyanis minden három másodperces kiértékeléskor az összes rendelkezésére álló eszközt igénybe veszi. Ez a hihetetlenül gyors kapcsolási sebesség kelti bennünk azt az illúziót, hogy egyszerre több mindennel tudunk foglalkozni. Valójában mindig eggyel, de ezekkel nagyon gyorsan végzünk.

Ennek a felismerésnek a fényében bírálják sokan a multitasking-elméletet, mondván egyfajta skizoid, hasadt gondolkodáshoz vezethet az az információs túlterhelés, amiben a napjaink egyre nagyobb része telik. Tudatunk ugyanis a minket ért információk egy részét nem tudja földolgozni, vagy felszínesen dolgozza föl, és elmarad az információk mélyebb bevésődése.

Nem jó, nem rossz - ez van

A multitasking témájával foglalkozók szerint, ami manapság ezen a területen történik, egy hosszú folyamat része. Ez a múlt században például abban nyilvánult meg, hogy az emberek a postakocsiból vonatra szálltak, és attól féltek, hogy az "őrült sebesség" az utasok idegeit felőrli. A középkor embere számára a színház és az opera megjelenése hozott ugyanolyan nagy változást, mint mondjuk a netezés a mai gyerekek számára. A múlt század hatvanas éveiben az autórádiótól féltették a közlekedés biztonságát, a XX. század elején pedig azt gondolták, hogy az emberi szem nem lesz képes követni azt a sebességet, amivel a vonatban ülő mellett elrohan a táj. Mindezeken ma már mosolygunk. 

Abban mindenesetre egyetértenek a multitasking jelenségét felmagasztalók és annak kockázatait taglalók egyaránt, hogy az új médiumokhoz való hozzájutás vagy hozzá nem jutás nagyobb különbségeket idéz majd elő az emberek között, mint önmagában a vagyoni vagy származási eltérések. Könnyen lehet, hogy akárcsak egy nemzedék elteltével a szakadás az információs áramlásban úszni tudók és az ezzel a készséggel nem rendelkezők között akkora lesz, mint manapság az írástudók és az analfabéták között.

Szavazás

korábbi szavazások