Spiri és spuri
Érdekességek2018. május 26.
A futás divat lett. De ez nem baj, nem minden divat rossz. Az egészségmegőrzés, a sportos életmód terjedjen csak el minél inkább! Az is fontos, hogy sokan nem "csak" a testük karbantartása és fejlesztése miatt sportolnak, különösen igaz ez a futásra.
A futás a legősibb mozgásformák egyike, őseink hol valami után, hol valami elől gyakran kényszerültek futni, a természeti népek – ha léteznek még egyáltalán ilyenek – ma is nagy távokat tesznek meg vadászataik és vándorlásuk során. A helyhez kötött, üldögélő életmód alig száz-kétszáz éves múltra tekint vissza, és bizony a monitor előtt „kockuló” emberben dübörögni kezd valami ősi ritmus, elfojtott mozgásigény… amíg egyszer, saját magát is meglepve ezzel, futócipőt húz.
A futás, mint „beavatási” élmény, csúcsélmény forrása
A futásban, saját határaink meghaladásában, a fájdalom elviselésében, a feladás démonaival való megküzdésben van valami az ősi beavatásokból. Aki legyőzi saját gyengeségét, áthaladva a célvonalon lelkileg is megerősödik, a hétköznapi életében is jobban ki tud állni magáért. A futásban ott rejlik a hétköznapok során oly ritka íz: az egyértelmű győzelem íze! Ráadásul futás közben, főleg hosszabb távok leküzdése során könnyen érhetik az embert olyan élmények, amikről a régi spirituális írások is szólnak. Nagyfokú boldogság, könnyedség, fény, sőt extázis. Ezek a csúcsélmények bőven kárpótolnak a felkészülés monotóniájáért. De nem törvényszerű, hogy valaki átéljen ilyesmit: legtöbben arról számolnak be, hogy edzés során „feloldódtak a görcsös gondolataim”, „kiürült a fejem”, „végre ráláttam a problémámra”. Ezek nagyon hasonlóak a meditáció közben átélhető tudati állapotokra!
A futás: mozgásmeditáció
A mai európai ember – általában – testileg alig mozog, agya viszont annál pörgősebb. Ezért ha azt mondjuk neki, hogy üljön mozdulatlanul és ne gondoljon semmire, a minimum, hogy vakarózni kezd és majd’ kiugrik a bőréből. Sokan panaszkodnak arra, hogy nem tudnak meditálni, idegesek lesznek tőle! Az ilyen típusú embereknek különösen hasznos, ha valamilyen aktív testmozgást találnak maguknak: úszás, biciklizés, kajakozás, sétálás, hosszabb távú túrák, illetve a futás, ami testileg megterhelő volta miatt nem javasolható mindenkinek. A zarándoklatok lelkileg megtisztító, felemelő voltához is hozzájárul, hogy a vándorúton lévő ember nem egyhelyben üldögél, hanem épp ellenkezőleg! A mozgás hatására „kipörög” a napi stressz, kitisztul a gondolkodás, utat találnak maguknak a felismerések és a kristálytiszta meglátások. A futás tehát egyfajta mozgásmeditáció is lehet.
A futás: közösségi élmény
A futás divatja mögött tehát ott rejlik –bizonyára nem mindenkinél, és nem is okvetlenül felismerten – az ősi beavatási élmények utáni vágy és a spirituális megtisztulás, felülemelkedés vágya. És itt megérkezünk a harmadik elemhez is: a közösségi élmények utáni vágyhoz! A mai emberre gyakran mondják, hogy izolálódott, magányos, hiányoznak az életéből a nagy, erős, kollektív élmények, amiknek nem csak nézője – mint egy focimeccsen – hanem aktív részese is. Márpedig egy nagy tömegsport-esemény, egy futófesztivál pont ezt az élményt adja meg!
A szurkolók… a dobosok… a többi ember, akivel egy célért futsz… bizony, ez hatalmas hozzáadott erő a saját teljesítményhez! Hol máshol van az életben olyan, hogy ha felbuksz, öten nyúlnak feléd azonnal, hogy felsegítsenek? Hol máshol fordul elő, hogy ezer ember azért szurkol, hogy te elérd a célodat? Hol máshol kapsz ennyi integetést, biztatást, mosolyt, motivációt? Sokan épp ezért az érzésért futnak, nem is önmagában a futás miatt. Tulajdonképpen a „hétköznapi” életben is így kéne!
Versenyek és futófesztiválok
A közösségi futóedzések összekovácsolják az egymást korábban legfeljebb a Netről ismerő embereket, szorosabbra fűzik a már meglévő barátságok szálait is. A nagy futófesztiválok pedig különleges hangulatokkal gazdagíthatják a közös futás élményét. Egy-egy varázslatos helyszín, mint Budapest világörökségi értékű panorámája, vagy a Tihanyi-félsziget levendulaillatú dombjai egészen más élményt adnak, mint a konditerem futópadja vagy a margitszigeti rekortán pálya. A mai ember élményekre vágyik! Van olyan futóesemény, ahol a faluszéli földutakon, a kukoricás szélén köröz a nép, fénymásolt rajtszámot, spárgára kötött papír befutóérmet (!) kap és a dobogó ócska raklapokból áll – de vidám a hangulat és a bogrács alatt ég a tűz, rotyog benne a gulyás. Ez is lehet nagyon szerethető élmény. Van, ahol a jótékonyság vagy a környezetvédelem ad valami pluszt (saját pohár eldobható műanyag helyett, faültetés stb.). Más futóesemények, mint a Tihanyi Félmaraton Fesztivál a különleges helyszín mellett dizájnos érmet, neves DJ által prezentált zenét, élő koncertet, „okostetoválást” (bármit jelentsen is ez), gazdag befutócsomagot kínál a célba érkező futóknak.
Bármilyen legyen is a futóesemény – szándékosan kerülöm a „verseny” szót, bár természetesen a győztesek mindegyiken külön díjazást kapnak – a lényeg az, amit a résztvevők nyernek belőle. Életre szóló közösségi élményt, a felkészülés tapasztalatait, jobb egészséget, és nem utolsósorban lelki élményeket. A futás mindenkinek ad valamit, amire az illető fejlődéséhez szüksége van – és ha futsz, akkor képes vagy valami kézzel foghatót tenni önmagadért!
forrás: Harmonet
