2025. május 13.
Ha nem tévesztenek meg minket a kínálkozó alkalmak és a csábító ízek, nagyobb az esély arra, hogy elkerüljük a meghízást.
Cukros kísértések
A probléma
Amikor melegünk van, szomjasak vagyunk, gyakrabban esünk abba a kísértésbe, hogy cukros üdítőket, fagylaltokat, egyéb jeges édességeket fogyasszunk, pl. utcán, strandon, üdülőhelyen, amíg csak az árus ott van. Pedig a cukros italok nem csillapítják úgy a szomjat, mint az (ásvány)víz. Hátrányuk még, hogy kb. 4 kockának megfelelő mennyiségű cukrot tartalmaz egy pohár belőlük. És vigyázzunk többek közt a rendkívül finom vajas fagyaltokkal is (ilyen pl. a vajkaramell), mert kb. 300 kcal-t tartalmaznak adagonként.
Jó tanácsok
Az édes italokat és fagylaltokat, bár apró örömöt jelentenek, csak módjával (pl. hetente egyszer) vagy alkalmanként fogyasszuk, ahelyett, hogy otthon tárolnánk őket a hűtőben, és kedvünkre vennénk belőlük akár mindennap. Az ideális természetesen a házi készítésű fagylalt, amelyben a hozzáadott cukrot korlátozni tudjuk. További javaslat az ultrakönnyű sorbet-k készítése turmixgépben, jeges gyümölcsdarabokból.
„Veszélyes” aperitifek vacsorameghíváskor
A probléma
Baráti társaságban aperitifeket fogyasztani „veszélyes dolog” az alakunkra nézve, mert általában az ital mellé kis adag rágcsálnivalókat (keksz, sajt, mogyoró, olajbogyó stb.) és snackfalatokat is eszünk. De minthogy ezek nem laktatók, újra és újra veszünk belőlük, miközben észre sem vesszük, milyen sokat fogyasztottunk ezekből az apró étvágygerjesztőkből. Az ilyenkor kínált alkohollal is vigyáznunk kell, pl. egy pohár bor átlagosan 100 kcal pluszt jelent, a koktélok pedig mintegy a dupláját tartalmazzák.
Jó tanácsok
A dietetikusok azt ajánlják, hogy ha mi rendezzük a vacsorát, aperitifként az ital mellé társítsunk zöldségeket és proteineket. Ilyen pl. a francia eredetű „verrine”, egy üvegpohárban kínált előétel. Vagy kínálhatunk akár uborkás-korianderes tonhalat, bazsalikomos gyümölcs-mozzarella sajt párosítást, fehér sonkás-currys cukkinisalátát. Ezeket sokkal kellemesebb fogyasztani, mint ha pl. zöldségrudacskákat kellene rágcsálnunk. Ha pedig vendégségben vagyunk, próbáljuk figyelni éhség- és jóllakottságérzetünket, mielőtt újra kiszolgálnánk magunkat.
2025. május 12.
A tavasz megérkezésével menetrendszerűen elindult a pollenallergia-szezon Magyarországon – a következő hónapokban egymást váltják a különféle allergének, így a mogyoró és az égerfa után már jelen vannak a levegőben a ciprus- és tiszafafélék, valamint a kőris, a nyár, a juhar, a fűz és a gyertyán virágporai is – mégpedig jobbára közepes koncentrációban, a Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központ (NNGYK) honlapján elérhető információk alapján. Májustól a pázsitfűfélék, júliustól pedig a legtöbbek számára gondot okozó parlagfű virágzása hozhat komolyabb kellemetlenségeket.
Rengeteg embert érint hazánkban a probléma: az NNGYK korábbi adatai szerint Magyarországon közel 2,5 millió ember szenved valamilyen allergiás megbetegedésben, és minden tizedik magyar küzd a leginkább allergizáló parlagfű pollenje okozta tünetekkel, a pázsitfűfélékre pedig az allergiások mintegy negyede érzékeny. Az online is elérhető pollennaptárak és a naponta frissített pollenjelentések és előrejelzések segítségével ugyanakkor előre tervezhetünk, illetve akár már most megtehetjük az első lépéseket a szezon minél könnyebb átvészelése érdekében. Az LG szakértői összegyűjtötték, mire érdemes figyelnie a háztartásában annak, aki pollenallergiával él.
1. Ruhacsere és hajmosás: első védelmi vonal
A kinti ruházat, a cipő, a táska mellett a haj, a szemöldök és az arcszőrzet is könnyen összegyűjti a polleneket, amelyeket aztán haza is viszünk. Ezért:
Hazaérkezéskor cseréljünk ruhát, és az utcai öltözetet tegyük zárt szennyeskosárba – lehetőleg ne a hálószobában öltözzünk át és tároljuk a szennyest.
Mossunk kezet, arcot, és használjunk tengervizes orrspray-t vagy langyos vizet az orrjáratok átöblítésére.
A hosszú hajúaknak különösen ajánlott a rendszeres hajmosás, hogy a hajban megtapadó pollenek ne kerüljenek át a párnára és ne okozzanak éjszakai tüneteket.
2. Gyakori és alapos tisztítás: nem csak nagytakarításkor
Portalanítsunk nedves ruhával, porszívózzunk HEPA-szűrős készülékkel, az arra alkalmas felületeket mossuk fel gyakrabban, de ne feledkezzünk meg a függönyökről, szőnyegekről, plédekről sem – ezek is pollencsapdák lehetnek.
Mossunk gyakrabban ágyneműt, különösen párnahuzatot – a heti csere javasolt, mosást pedig lehetőleg gőzölős (SteamTM technológiás) mosógéppel végezzük, amely akár 99,9%-ban[1] eltávolíthatja az allergéneket. Lehetőség szerint használjunk anti-allergén ágyneműhuzatokat és matracvédőt.
A ruhák szárítását ne a szabadban végezzük, mert a textíliákon újra megtapadhatnak a pollenek. Ilyenkor hasznos segítség lehet egy szárítógép beszerzése.
2025. május 12.
Törjön ki az ördögi körből!
Úgy kezdődik, hogy érzi: valami nincs rendben. Mellesleg már minden diétát, amiről csak olvasott, kipróbált, és semmi hatás…
Úgy tűnik, az evés teljesen megbabonázta, a hatalmába kerítette önt. Az idő nagy része azzal telik, hogy egy egészséges diétát próbál követni. Az önuralom viszont nem éppen az erős oldala. Ha boldog, „természetesen” kirúg a hámból, ha meg szomorkodik, mi más vigasztalná meg, mint az evés? Egyszerűen az étel mindig hozzátartozik az életéhez. Próbálkozhat akármivel, nem ereszti a szorításából. Lehet, hogy az ön problémája komolyabb annál, mintsem azt mondhatnánk önre: egyszerűen sokat eszik.
Valószínűleg ez már egy kényszer, sőt: szenvedélybetegség.
Az evésnek mint szenvedélybetegségnek – a legtöbb káros szokással szemben – van még egy „ász” a kezében: nem lehet abbahagyni. Ha valaki a kábítószer rabja, a gyógyulás kulcsa az, hogy nem vesz többet magához belőle. Az evést viszont természetesen nem lehet mellőzni! Márpedig – a dohányosok a megmondhatói – könynyebb valamit teljesen elhagyni, mint csökkenteni, azaz kézben tartani a mennyiségét. Kutatók megállapítása szerint a szenvedélybetegség egyrészt egy genetikai alapú, biológiai rendellenességet jelent, másrészt azt, hogy valaminek a káros hatására annak fokozottabb használatával reagál az illető, ill. a szőnyeg alá söpri a valóságos problémát. A szenvedélybetegség következményei azután kihatnak a munkavégzésre, az iskolai teljesítményre, a beteg anyagi helyzetére és az egészségére egyaránt.
A kérdés egyik amerikai szakértője rámutat, hogy nagy különbség van a kényszeres evő és a szenvedélybeteg evő között. Az utóbbi tagadja a probléma létezését, és káros viselkedése a következmények ellenére egyre súlyosabb formát ölt.
A szenvedélybeteg evők esetében két jellemző momentumot találunk.
Az első az, hogy az illető genetikailag hajlamos a szenvedélybetegségre. Más szavakkal: a családban előfordult már valamilyen hasonló eset. Gyakori pl., hogy az apa alkoholista vagy más függőség rabja. A második jellemző dolog az, hogy a szenvedélybeteg evők életében általában találunk valamilyen példát a durvaságra, erőszakosságra, fizikai, szexuális vagy pszichológiai értelemben. Van valami, ami kiváltja, hogy az evés rabjává vált. A megszokott viselkedéssel (evéssel, játékkal, szexuális tevékenységgel) a beteg mintegy jutalmazza magát.
Az evés szenvedélye nem azt jelenti, hogy időnként beugrunk a sarki büfébe vagy cukrászdába, és eszünk valami hizlaló finomságot.
A lényeg az, hogy ennek a betegségnek az áldozatai számára kielégülést okoz az evés és saját maguk degeszre tömése.
A májuskosár története hosszú évekre nyúlik vissza, a komolyabb kapcsolatokat szimbolizálja. A kosarat mindig a lány kapja udvarlójától, melyet ha május 1-jén kitesz az ablakba, jelzi mások számára, hogy a szíve már foglalt. Viszont nem mindegy, milyen színben pompázik az ajándék! 
