A változásokat rejtő iskolatáska
Érdekességek2017. augusztus 31.
Szülőként nap, mint nap tapasztaljuk, hogy a változások végigkísérik életünket. Az ételt, melyet gyermekünk tegnap még kedvenceként rajongva evett meg, ma már furcsa fintorral az arcán utasítja vissza. A játékot, melyért pár hónapja még könyörgött nekünk, már elő sem veszi. A legnépszerűbb programra, egyszer csak azt mondja: "Nincs kedvem!" Változások, melyekhez szokva vagyunk. De mi történik gyermekünkkel az iskolában? Miért jön ki az iskola kapuján a nemrég még mosolygós gyermekünk helyett egy tomboló hurrikán?
Mit is jelent az iskolaérettség? Érett-e a gyermek, és elég érett-e a szülő?
Az óvoda utolsó évében különböző iskolaérettségi kompetenciatesztekkel felmérik, hogy gyermekünk értelmileg és logikailag készen áll-e a Rá váró komplex feladatok értelmezésére és végrehajtására, majd útjára engedik egy eddig ismeretlen világ felé.
Azonban nem minden értelmileg érett kisgyermekről mondható el az, hogy lelkileg is felkészült a mindennapok ilyen hatalmas fordulatszámmal történő megváltozására. Sőt, a legtöbb szülő, akinek első gyermeke megy iskolába, már csak halovány emlékfoszlányokkal rendelkezik arról, hogy anno neki milyen volt átmenni ezen a folyamaton.
A gyermekek egyik percről a másikra a játék könnyed dimenziójából egy rugalmatlan, szigorú határok közé szorított, szabályrendszerekből építkező környezetben találják magukat, és ez nem csak számukra, hanem szüleiknek is igen nehéz érzelmi és pszichológiai fordulat.
Új emberek, új közeg, hirtelen megnövekedett elvárások, teljesítési kényszer.
Hónapról hónapra meglepően sokat tanulnak, és fejlődnek. Az első év végére már tudnak írni, olvasni, számolni, ami fantasztikus eredmény, ugyanakkor délután a napköziből az iskola kapujába kiérkező gyermekek arcán éles különbségek figyelhetőek meg. Vannak, akik mosolygósan és jókedvűen szaladnak oda szüleikhez, és olyanok is akadnak, akik fáradtan andalognak, esetleg lehorgasztott fejjel jönnek végig hazafele, és a „Mit csináltatok ma?” - kérdésünkre a válasz általában vagy elmarad, vagy a „Nem tudom.” „Semmit.” „Hagyjál!”- különböző formációira szorítkozik.
Ennek oka, hogy már az alsó tagozatban is igen leterheltek a gyerekek. Sok esetben előfordul már ebben a korban is a 6-7 tanóra. Van, aki könnyebben alkalmazkodik a változáshoz, és akad, aki csak halad az árral, mert muszáj, és közben befelé szorítja a beilleszkedési nehézségek okozta stresszt, ami később megjelenhet fizikai tünetekben, betegségekben is. Sőt, van olyan gyermek is, akinél látszólag minden rendben van, és egyszer csak a semmiből hirtelen hangulatingásokat produkálva fejezi ki lelki, - és érzelmi blokkjait.
Ilyenkor a szülő rengeteget tud segíteni. Amennyire csak lehet, vissza kell vezetni a gyerekeket az iskolán kívüli időben a kötetlenség világába, oda, ahol önmaguk lehetnek, ahol az egyéniségüket, és egyedi tehetségüket kibontakoztathatják. Amikor csak tudunk, játsszunk! Úgy is fejleszthetjük az iskolához szükséges kompetenciákat, hogy otthon, a család szerető körében vacsora közben, illetve hétvégén asszociációs vagy szituációs játékokat játszunk, esetleg szerepjátékokon keresztül egymás bőrébe helyezkedve jobban megismerhetjük a gyermekünk lelkében zajló folyamatokat.
Mivel ebben az életkorban, és ezzel a hatalmas váltással gyermekeink tudatában összemosódik a kisgyermekkor önfeledtsége, és a mindennapok varázslatos szabadságának eltűnése, egyre-másra figyelhetünk fel arra, hogy kitalált történeteket adnak elő, illetve alvásuk nyugtalanná válik, mert szoronganak a következő nap miatt.
Gyakorlatilag a tudatukban megjelenő képzavart fejezik így ki, amelyet könnyen kezelhetünk, ha megtanítjuk, hogyan tudja irányítani reakcióit.
Természetesen, ezt már egészen másképp kell tennünk, mint óvodás korában, hiszen a rengeteg változással az Ő személyisége is nyitottabbá, komolyabbá válik, és mind több önállóságot és bizalmat vár el tőlünk. Ezért kommunikációnk felé tükrözze, hogy tisztában vagyunk azzal, milyen átalakulásokon megy keresztül, és támogassuk Őt ezeknek a változásoknak a lelki feldolgozásában.
forrás: Harmonet
