Áttörést jelentő, látásvesztést megelőző technológia tesztelésében vett részt a Semmelweis Egyetem
Érdekességek2025. február 10.
A Semmelweis Egyetem több munkatársa is részt vett abban a dr. György Bence és dr. Roska Botond vezette kutatásban, melynek célja a látásvesztés megelőzése az örökletes makuladegeneráció egy formájában szenvedő betegeknél. A kifejlesztett speciális génszerkesztési eljárás nemcsak a szóban forgó Stargardt-kór, hanem más genetikai retinabetegségek terápiájában is áttörést hozhat. A Semmelweis Egyetem több mint tíz éve működik együtt a világhírű Semmelweis alumnival, dr. Roska Botonddal és intézetével, a Molekuláris és Klinikai Szemészeti Intézettel (IOB), amelynek missziója a vakság gyógyítása, illetve a látás helyreállítása.
A látásvesztéshez vezető örökletes makuladegeneráció leggyakoribb formájának, a Stargardt-kórnak a kezeléséhez vezethet el az a rendkívül hatékony génszerkesztési eljárás, amelyet a bázeli Molekuláris és Klinikai Szemészeti Intézet (Institute of Molecular and Clinical Ophthalmology Basel, IOB) munkatársai fejlesztettek ki. A kutatók a Nature Medicine folyóiratban január 8-án megjelent tanulmányban részletesen bemutatják az úgynevezett bázisszerkesztésen alapuló módszer sikeres alkalmazását, amely során képesek kijavítani azt a genetikai hibát, ami a Stargardt-kórt leggyakrabban okozza.
A tanulmány szerzői között a Semmelweis Egyetem több munkatársa is megtalálható, a kísérletek egy fontos része pedig az Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani Intézet Retina Laboratóriumának speciális retinaszövet tenyészetének segítségével történt. A bázisszerkesztésen alapuló eljárást többek között humán retina tenyészeteken és humán retina pigment hámsejtekben is tesztelték. A kísérletekben használt, világviszonylatban egyedülálló eljárást – mely lehetővé teszi az elhunyt szervdonorokból kiemelt retina szövet akár 35 hetet is meghaladó túléltetését – korábban a Semmelweis Egyetemen dr. Szabó Arnold laborvezető fejlesztette ki.
Fotó forrása: RTL Praxis
A kutatást dr. György Bence vezette az IOB részéről, aki – ahogy dr. Roska Botond is – korábban a Semmelweis Egyetemen végzett, a Szemészeti Klinikával pedig már a graduális képzés óta együttműködött, és az egyetem Genetikai, Sejt- és Immunbiológiai Intézetében kezdte kutatói pályáját. Mint honlapunknak elmondta: a bázisszerkesztésnek nevezett precíziós génszerkesztési technológia során az ún. adeno-asszociált vírus (AAV), vagyis a nem kórokozó vírus vektorrendszert egyfajta trójai falóként használva, a retina alá injektálva juttatják be a bázisszerkesztő enzimet. Ez, mint egy kis „molekuláris masina” képes megtalálni, hogy a DNS 3 milliárdra tehető bázispárjából melyikben van a hiba, és kijavítani azt. „Ez a precizitás lenyűgöző és egyben elengedhetetlen egy biztonságos és hatékony terápia kifejlesztéséhez” – fogalmazott dr. György Bence, az IOB szemészeti transzlációs kutatócsapatának vezetője, aki reményei szerint néhány éven belül betegeken is megtörténhet a technológia alkalmazása.
A kutatók a sejtkultúráktól a humán retinatenyészetekig hétféle modellben tesztelték az eljárást. Egy ilyen volumenű munkához számos együttműködő partnerre van szükség, ezek egyike volt a Semmelweis Egyetem, ahol a humán retina modellben végzett vizsgálat történt.
„A most publikált bázisszerkesztő eljárás humán modelleken, vagyis a laboratóriumban mesterségesen túléltetett emberi retina tenyészeteken végzett tesztelése során többféle kombinációban vizsgáltuk az IOB által fejlesztett vírus vektorokat, és mértük azok hatékonyságát. Az, hogy valódi emberi szövetekben is megtörténhetett a tesztelés, erős bizonyítékot nyújt a kezelés későbbi, betegekben történő alkalmazhatóságára” – emelte ki dr. Szabó Arnold, az egyetem Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani Intézetében működő Retina Laboratórium vezetője. Hozzátette, hogy munkacsoportjából Magda Dániel és Kilin Ferenc, akik szintén társszerzői a tanulmánynak, végezték a kísérletes munka jelentős részét.
Dr. Szabó Arnold (középen) és kollégái
Dr. Roska Botond kiemelte: több mint tíz éve működnek együtt a Semmelweis Egyetemmel, elsősorban dr. Nagy Zoltán Zsolttal, a Szemészeti Klinika igazgatójával, valamint dr. Szabó Arnolddal. Az a munka pedig, amely a publikációhoz vezetett, illeszkedik a 2021-ben indult NKFIH Élvonal pályázatához is, amelyet dr. Roska Botond közösen nyert el a Semmelweis Egyetem két említett kutatójával.
A most publikálthoz hasonló génszerkesztési eljárást betegeken még nem alkalmaztak, de az említett AAV vektorrendszert használó génterápiás beavatkozás már elérhető egy másik, ritka szembetegség esetén. A Semmelweis Egyetem Szemészeti Klinikáján – amely 2022 óta minősített szemészeti génterápiás központ – már tíz beteg kezelése megtörtént, és jók a tapasztalatok az AAV vektorok génterápiás alkalmazása kapcsán – mondta dr. Nagy Zoltán Zsolt klinikaigazgató, aki szintén a mostani tanulmány szerzői között van. Remélhetőleg hamarosan az új terápiás módszer is alkalmazható lesz betegeken, így még több szemészeti genetikai eltérés válik gyógyíthatóvá – tette hozzá.
Mint azt a kutatók az IOB által kiadott sajtóközleményben is hangsúlyozzák: a bázisszerkesztési megközelítésük potenciálisan alkalmazható lehet más, hasonló típusú mutációk által okozott örökletes retinabetegségek kezelésére is. Ezek az eredmények jelentős előrelépést jelentenek a szemészeti génterápia területén.
A következő feladat a további biztonsági vizsgálatok és a klinikai vizsgálatok előkészítése.
A Stargardt-kór minden 6500. embert érint, ugyanakkor a veleszületett makuladegeneráció leggyakoribb formája. Örökletes kórkép, többnyire fiatal életkorban jelentkeznek a tünetek, fokozatos látásromlással, majd végül az esetek többségében gyakorlatilag a látás elvesztésével jár.
Dobozi Pálma
Fotó: Zellei Boglárka, Kovács Attila – Semmelweis Egyetem; Ancsin Gábor, RTL Praxis
forrás: Patika Magazin
