Inczeffy Patika

és magán szakorvosi rendelő

2131 Göd, Pesti út 86.

Telefon: +36 27 336 150
E-mail: kalabe@inczeffypatika.hu
Nyitva tartás:
Hétfő - Péntek: 7:30 - 19:00
Szombat: 7:30 - 13:00

Az érzelemkezelés alapjai – Mindennapi gyakorlatok a mentális egészségünkért

Érdekességek2024. március 03.

Gyakorló pszichológusként vannak olyan pszichológiai alapismeretek, amelyekről azt kívánom, hogy bárcsak mindenki tudná. Ezek olyan információk, gyakorlatok, amelyek egyszerűek, szinte már banálisak, és mégis, szakemberként azt tapasztalom, hogy rendkívül hatékonyak. Ráadásul mindenkit érintő nehézségekkel kapcsolatban adnak eszközöket. Ezek mégsem elterjedt ismeretek, sem „bevett gyakorlatok”.

Fotó: 123rf.comHogyan válhatnának ezek az ismeretek közös tudássá és ezen gyakorlatok akár napi szintű rutinná? Milyen jó lenne, ha a mentális egészség területén is lennének olyan jó, mindennapi szokásaink, mint pl. a dentálhigiénia terén! Példának okáért mindannyian tudjuk, hogy fontos fogat mosni, ezért (legalább) minden reggel és este áldozunk ennek az egészségmegtartó szokásnak. Hogyan alakult ki ez a tudásunk és gyakorlatunk? Kiskorban, már az óvodában megtanultunk fogat mosni. A szüleink és a minket körülvevő felnőttek nem győzték eleget sulykolni ennek a jelentőségét. Így felnőttkorunkra már gondolkodás nélkül reggel és este fogat mosunk – automatizmussá vált ez a jó szokás. Már nem is vagyunk tudatában annak, hogy mennyi fogászati bajtól, fájdalomtól megkímél minket ez az egészségvédő, megelőző gyakorlat.

Milyen jó lenne, ha lelki egészségünk terén is így állnánk mi (és környezetünk is) a megelőzéshez és a jó gyakorlatokhoz! Például ha érzelmeink kezelését is hasonlóan tanulnánk. Pedig annak alapja is éppoly egyszerű, mint a napi kétszeri fogmosás. Természetesen mind a fogak, mind a lelkek egészsége ennél összetettebb, ám ha a következőket tudnánk és naponta gyakorolnánk, azzal már sokat tennénk a mentálhigiéniánkért.

Ráadásul az érzelmeink kezelésének témája is éppannyira mindenkit érint, mint a fogápolás. Tapasztalunk érzéseket, nap mint nap többet – pozitívakat, negatívakat, intenzíveket és akár egymásnak ellentmondókat egyszerre. Tapasztaljuk annak a nehézségét, amikor „elönt” minket egy-egy érzelem, vagy amikor hosszú időn keresztül „cipeljük magunkkal” az érzelmi terhet és nem tudunk vele mit kezdeni. Mik azok a legegyszerűbb gyakorlatok, ismeretek, amiket mindenkinek hasznos lenne ismernie érzelmei kezeléséhez?


Az érzelmek kezeléseinek alaptételei

A gyakorlatok előtt érdemes tisztázni pár „alaptételt” az érzelmek kezelésének terén. Először is azt, hogy minden érzelem normális. Az is teljesen természetes, hogy egy helyzettel kapcsolatban egymásnak ellentmondó, tehát egyszerre negatív és pozitív érzéseink is lehetnek. Az érzelmeink megszületéséért nem vagyunk felelősek, ez nincs a kontrollunk alatt. Így hát se magunkon, se máson ne kérjünk számon érzéseket! Próbáljunk meg magunkhoz és másokhoz is kíváncsisággal fordulni, megérteni, hogy mi van az érzés mögött.

Keletkezésükért ugyan nem, de azért viszont mi vagyunk felelősek, hogy hogyan kezeljük az érzelmeinket. Vannak jó gyakorlatok, ám mindenki egy kicsit másképp szereti kezelni az érzéseit. Van, aki ha szomorú, jobb, ha egyedül van, és van, aki ilyenkor mindenképpen a társaságot keresi, és kibeszéli magából a problémát. Ez ráadásul nem állandó, helyzetenként is változhat, hogy milyen „eszközhöz” nyúlunk. Az a lényeg, hogy olyan módszert válasszunk érzelmeink kezelésére, amivel sem másnak, sem önmagunknak (sem környezetünknek) nem ártunk.

Langer Viola
pszichológus
www.nyugizona.hu


forrás: Patika Magazin
hírek, aktualitások

Az otthonápolás

2026. szeptember 20.

Az otthoni szakápolási szolgálatok kialakulását egyrészt az egészségügyi struktúra és a mûködés változása, másrészt a társadalom szükséglete és igénye hívta életre. A szolgáltatás iránti igény egyre növekvõ tendenciát mutat. 
A szükségletek egyrészt a lakosság elöregedésébõl, másrészt a népesség egészségi állapotának mutatóiból fakadnak.

A kórházak a hatékonyság és gazdaságosság tükrében a gazdaságos ágykihasználás miatt kerülik a túlápolást, ezért amint a beteg állapota engedi, hazaküldik otthonukba. Mivel ekkor a páciens még nem mondható gyógyultnak, szüksége van az otthon szakápolásra.

Az otthonápolási szolgálatban dolgozó szakemberek minõségi ellátást nyújtanak a beteg otthonában, abban a környezetben, amely gyakran sokkal jobban szolgálja az egészség helyreállítását és a beteg elégedettségét, mint a fekvõbeteg-intézmény, a kórház. Az otthoni ápolás rendszere lehetõvé teszi a fekvõbeteg-intézetbe utalás gyakoriságának csökkentését, illetve a kórházi ápolási idõ lerövidítését. Nemcsak költségtakarékosabb, hanem humánusabb ellátási forma is. Az otthoni légkör, a család jelenléte csökkenti a beteg kiszolgáltatottságának érzését, növeli a kooperációs készséget, elõsegíti az egyénre szabott ellátás kivitelezését. Az otthoni szakápolási szolgálatok feladata, hogy a kórházból hazakerült betegek számára szakápolási és szakirányú terápiás szolgáltatást biztosítsanak. Munkájuk során lehetõség nyílik az egészség, az egészséges életmód népszerûsítésére is. Az otthoni szakápolásra szoruló beteg számára a szakápolást a háziorvosuk rendeli el - gyógytorna, logopédia és fizikoterápia esetén szakorvosi javaslatra. Esetenként 14 vizit rendelhetõ el, amely - a beteg állapotától függõen - háromszor meghosszabbítható szakorvosi javaslatra. Ezen vizitek legalább 30 percet, legfeljebb 3 órát vehetnek igénybe.

Mennyire legyen önálló a gyermek?

2026. szeptember 20.

Gyakran esik szó az önállóságról mint a sikeres nevelés egyik fõ célkitûzésérõl. Nem mellékes kérdés ez ilyenkor az iskolaév kezdetén sem. Ugyanakkor számos szülõ tanácstalanul kérdezi önmagától, mit tegyen, hogy kisgyermekét végre önállóbnak lássa. Mindenesetre tudni kell: ha hatéves kor elõtt még elhagyatottnak is érzi magát a kicsi és fél a szülei nélkül, hét és tíz év között már általában feleszmél. Azaz rájön, hogy igen lassan, fokozatosan egyedül is boldogulnia kell az életkora szabta cselekvési szférában. Mindehhez azonban elengedhetetlenül fontos a helyes szülõi irányítás. 
Mielõtt arra gondolnánk, hogy az eddiginél több szabadságot biztosítunk kisgyermekünknek, tanácsos felmérnünk, mennyire képes az önálló cselekvésre. Számos alapvetõ, fõleg pszichikai tényezõt kell figyelembe vennünk ahhoz, hogy ez a folyamat nehézségek nélkül menjen végbe.

Az iskolaév kezdetén különösen idõszerû elgondolkodni azon, mekkora önállóságot biztosítsunk a kisiskolásnak. A legfontosabb kérdés: elengedhetjük-e egyedül az iskolába? Ahhoz, hogy megtudjuk, képes-e eljutni oda minden kockázat nélkül, célszerû óvatosan puhatolóznunk nála: van-e kedve, érez-e elég önbizalmat hozzá. Azt is megkérdezhetjük tõle, vannak- e olyan gyerekek az osztályában, akik már egyedül járnak iskolába; ha igen, beszélt- e már errõl velük, és annak alapján képesnek tartja-e õ is magát rá. Ha nem, magyarázza el, miért habozik: valójában félelmet érez, vagy csak egyszerûen jobban szeretné, ha a szülõ továbbra is elkísérné minden útjára (mert úgy véli, hogy az a szeretet jele). Az ilyen érzelmi szempontokon kívül természetesen gyakorlati képességeit is tanácsos felmérnünk. Például, ha legelõször kívánjuk elengedni az iskolába, figyeljük meg, általában fél-e az egyedül járkálástól ismeretlen utakon. Azt is fontos megtudnunk, egyáltalán tisztában van-e az alapvetõ közlekedési szabályokkal, tudja-e, milyen helyen és mely pillanatban szabad áthaladnia az úttesten. Ezzel összefügg és az önállósulási képesség további jeleire bukkanhatunk, ha rájövünk, tud-e egyedül vásárolni kisebb dolgokat a közeli élelmiszerboltban anélkül, hogy összezavarodna fizetéskor a pénztárnál, vagy tud-e segítség nélkül telefonálni. A mindennapi élet egyszerû cselekvései megfigyelésekor fel tudjuk tehát mérni, az élet mely területein képes elõször a saját lábára állni.

Metabolikus szindróma

2026. szeptember 19.

Magyarországon közel kétmillió elhízott és négymillió túlsúlyos ember él. A hastáji elhízás nemcsak esztétikai problémát jelent. Az elhízottak között igen jelentõs mértékben fordul elõ magas vérnyomás, jellemzõ a kóros vérzsírszint, a magas vércukorszint vagy a cukorbetegség. Ezt az anyagcsere tünetegyüttest, illetve ezek együttes elõfordulását nevezik metabolikus szindrómának. 
Elõfordulási gyakorisága a felnõtt lakosság körében kb. 21 százalék, gyakorisága az életkor elõrehaladtával tovább növekszik. "Halálos négyes"-ként is emlegetik, mert ezen rizikófaktorok megléte a szívinfarktusra már 4-8 szoros kockázatot jelent, de megnöveli az érelmeszesedés, a koszorúér-betegség, a trombózis, a stroke, valamint a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásának esélyét is. Magyarországon pedig a halálozási statisztikákat a szív- és érrendszeri betegségek vezetik. A metabolikus szindróma tényezõi nem véletlenül társulnak egymással, ugyanis egymásra is hajlamosítanak, éppen ezért bármelyik fennállása esetén a többit is keresni kell. A kockázati tényezõk többnyire helytelen táplálkozásra és a testmozgás hiányára vezethetõk vissza.