Burn-out a családban – 1. rész
Érdekességek2017. július 21.
„Nem bírom tovább, annyi a dolgom – elfogyott az energiám!” Számos szülőből tör ki időnként ez a felkiáltás, amit könnyen kiégés (burn-out) követhet. De mi történik, ha a túlterhelt szülő „kiég”?
Már-már belefulladva a családi teendőkbe, meggyötörten az elvégzendő napi feladatok okozta stressztől, fizikailag-idegileg kimerülten összeroskad. A burn-outot a leggyakrabban a szakmai túlhajszoltság utáni állapotra használják, de már átterjedt a tornyosuló családi teendők, megoldandó feladatok okozta lelki-fizikai kibillenés eseteire is. Ezért fontos megismerni az odáig vezető utat, a jellemzőket – és tenni ellene.
Sok szó esik manapság a szakmai túlterheltség miatt bekövetkező kiégés (burn-out) jelenségéről, de ha az korábban a családi élethez, a szülőhöz kapcsolódott, hosszú ideig szinte tabu-téma maradt. Miközben egyre többen és mind gyakrabban fordulnak pszichológushoz, mert nem bírják tovább a családi terheket, kiégtek, az egyoldalú, csak a szakmai leterheltséghez kötődő megközelítés már nem helytálló. Hiszen akár igazi cunami is lehet a szülői kiégésének a következménye, mely a legrosszabb esetben elsöpörheti az egész családot.
Kifulladásig
Milyen fő okokra vezethető vissza a burn-out? Számos felgyülemlett probléma húzódhat meg a háttérben. Mindenekelőtt a túl sokat vállalás okozta fáradtság (ami természetesen a családi munkamegosztással elkerülhető lenne). Ehhez hozzáadódik a szakmai/munkahelyi leterheltség – igazi maraton ez, mely egyenes következménye lehet a teljes kimerülés. Túl rövid éjszakák, feszített életritmus, kötelezettségek hétvégeken is… A különféle feladatok meghaladják a terhelhetőség határát. De ha mindez nem lenne elég a burn-out-hoz, gyakran hozzájárul a túlzott idő- és energia-befektetés, egyfajta megszállottság a „mindenek fölötti” felügyelet/ellenőrzés megtartása érdekében. Az egész gyakran kombinálva nyilvánul meg az anyaság eszményítésével, a tökéletességre való törekvéssel a családi életben, a gyermeknevelésben (iskolai és szociális vonatkozásaiban is).
A túl tökéletesnek látszó szülőknél annak szükségessége, hogy érezzék, a „topon” vannak szülői szerepkörükben, olykor nagymértékű önbizalomhiányt, és szülőként alacsony önértékelést rejt magában – ami állandósuló, erős stresszt vált ki. Az eredmény: a kifulladásig végzett munka az állandó aggodalmaskodással, szorongással együtt fizikai-érzelmi kimerüléshez vezet. Fontos cselekedni, mielőtt eddig a pontig elérkeznének.
Álomkép és valóság
Az ideális, „festett” családi kép és a mindennapok kevésbé fényes valósága között normális esetben is kíméletlen különbség mutatkozik. Egy elképzelt, idealizált képen tisztán, szépen felöltöztetett, jól fésült, mosolygó gyerekek láthatók, akik éppen segítenek az anyjuknak a házimunkában, míg a; kedves arcú mama örömmel végzi teendőit a tökéletes ízléssel berendezett lakásban. .A valóságban azonban ahhoz, hogy ezt az ábrázolt képet megközelítsük, vagy akár elérjük, megjelenik az állandó presszió, személyes késztetés, erőn felüli munka, ami végül kiégéshez vezethet. Ebben az esetben olyan szülőkről van szó, akik a legjobbak, legaktívabbak akarnak lenni a családi életben, de mindenekelőtt gyermekeikkel szemben. Akik esetleg azt is meg akarják mutatni, hogy jobbak, mint a saját szüleik voltak a lappangó konfliktusok, viták, sérelmek kezelésében – és ez is plusz energiával jár. Gyermekeiket a legszebb helyekre szeretnék nyaralni küldeni, évfordulóikon a vágyott ajándékokkal meglepni, nyelvtanfolyamokra járatni, kulturális programokat biztosítani nekik… és persze minden este friss vacsorával várni. Ha ebben a versenyfutásban a szülő nem akar lemaradni, könnyen burn-out lehet belőle. Ne akarjunk hát mindent egymagunk, egyszerre!
A családi egyensúly megbillenése
Ha olykor nehéz is a gyerekekkel, a fenti törekvések mellett többnyire kezelhetőkké válnak. Általában mind szeretik a nyugodt, boldog, biztonságot adó szülőket. És nem kívánnak maguknak „ultrastresszes”, folyton szervezkedő, őket hajszoló mamát vagy papát. Amikor pedig a szülők közt nem jó a viszony, rögtön megérzik a családi instabilitást, a következetesség hiányát, a szülői depressziót. Ilyenkor előfordul, hogy hirtelen szeszélyesek, kolerikusak, követelőzők, elégedetlenek lesznek. A szülő ezekkel a tulajdonságokkal, magatartásformákkal szemben még inkább elveszti lába alól a talajt, és még odáig is eljuthat, hogy mindent felad… Ugyanakkor érzelmi ambivalenica is gyötri, hiszen számolnia kell a szeretettel és az ellenséges érzülettel is (párja vagy a gyerekek részéről). Ami fokozatos eltávolodást és a szülői kibontakozás hiányát vonja maga után. Természetesen – ellenkező esetben – a szülő áldozat is lehet, ha feláldozza magát a „gyermekkirály oltárán”, túlzásokba esik a gyermeknevelést illetően, és túlhajszoltsága miatt bekövetkezhet a kiégés
forrás: Bébik.hu
