Inczeffy Patika

és magán szakorvosi rendelő

2131 Göd, Pesti út 86.

Telefon: +36 27 336 150
E-mail: kalabe@inczeffypatika.hu
Nyitva tartás:
Hétfő - Péntek: 7:30 - 19:00
Szombat: 7:30 - 13:00

Fogyás 45 felett – lehetséges! Jó tanácsok a változtatáshoz

Érdekességek2024. március 22.

 Ha egyszer sikerült félretenni táplálkozási és életmódbeli hibáinkat, további célunk legyen, hogy javítsunk étkezési szokásainkon. De nem szabad megfeledkeznünk a napi szinten történő, rendszeres testmozgásról sem….

Próbáljuk ki az időszakos böjttel járó „diétát”

Napi három főétkezéshez vagyunk szokva, de napjainkban kipróbálhatunk egy táplálkozási ritmusváltással járó, zsírégető módszert is. Ami egy időszakos böjt vagy koplalás („intermittent fasting”) bevezetését jelenti, melynek révén nemcsak a fogyást tesszük lehetővé, hanem pl. a vérnyomásunkon is javíthatunk (az életkor emelkedésével a vérnyomás is gyakran nő). E „diéta” egyik típusának elve az, hogy hosszabbítsuk meg az éjszakai, természetes „koplalást” úgy, hogy hagyjuk ki a reggelit vagy a vacsorát (napi életritmusunk szerint), és csak 8 órán keresztül táplálkozzunk. Pl. 12-20 óra között, ha a reggeli kihagyását választjuk, vagy 7-től 15 óráig, amennyiben töröljük a vacsorát. E napi „böjtölés” során igyunk elegendő mennyiségű vizet vagy gyógyteát cukor nélkül. 

Egy túlsúlyos nők körében nemrégiben végzett kutatás azt mutatja, hogy ez a módszer 6 hét alatt 6 kg-os fogyást eredményezhet. Egy másik, korábbi tanulmány szerint zsírtömegünkből többet adhatunk le ezzel a táplálkozási ritmusváltással, mint pl. egy alacsony kalóriás étrenddel. Követelmény azonban, hogy a többi étkezés normális ételmennyiséget, változatos és kiegyensúlyozott étrendet jelentsen. Ne kompenzáljuk a kimaradt étkezést azzal, hogy többet eszünk, illetve nem ügyelünk a minőségre. Próbáljuk ki a módszert előítélet nélkül! (Természetesen, ha gyógyszert szedünk, vagy egyéb egészségi problémánk van, előzetesen konzultáljunk kezelőorvosunkkal.)

 Tartsuk tiszteletben szükségleteinket

Amikor a családdal együtt étkezünk, és pl. testes férjünk vagy mindig éhes kamasz gyerekünk van, aki sokkal többet eszik az átlagosnál, mi is hajlamosak vagyunk nagyobb adagokat rakni a tányérunkra. Noha energiaszükségletünk jóval alatta marad az övékének…. Ilyen esetekben másik „veszély”, hogy gyakran főzünk a családnak nehéz ételeket is.

Az eredmény pedig az, hogy ők nem híznak, de mi igen! Hallgassunk hát testünk szavára, és ne hagyjuk magunkat a többiekkel „sodródni”, hanem csökkentsük az adagunkat étvágyunk és energiaszükségletünk szerint. Amellett ne fogyasszunk desszertet, ha már jóllaktunk, és az összes többi, hizlaló ételt hagyjuk a többi családtagra, mi pedig fejezzük be az étkezést inkább salátával. Nemcsak a családban érvényes ez az elv, hanem pl. a munkahelyi étkezdében vagy étteremben, társaságban fogyasztott ebédekre, vacsorákra is. 


Ha diszkomfort érzés jelentkezik étkezés után, figyeljünk rá

Étkezés után gyakran kényelmetlen, telt gyomor vagy nehéz gyomorérzést tapasztalunk?  Sokszor csak azért ülünk asztalhoz, mert itt az ideje, és nem is vagyunk igazán éhesek? Ha így van, ezentúl figyeljük meg jobban érzeteinket, ami segít a frusztráció nélküli, kiegyensúlyozott táplálkozásban. Egyéb rossz szokásainkon is változtatnunk kell: pl. ne együnk tv-nézés közben, ami elvonja a figyelmünket az evésről, és felmérések szerint „alattomosan” 20%-kal növeli az elfogyasztott étel mennyiségét. 

Ezért minden figyelmünket tanácsos az étkezésre fordítanunk. További jó tanács: ízlelgessük az ételt apró falatonként, elegendő időt hagyva a rágásra, egészen addig, amíg az szinte pépessé válik.  Az alapos rágásnak ugyanis számos előnye van, pl. jobb lesz tőle az emésztés, többet profitálunk az ízekből, és lassítjuk az evés ritmusát.

Ez utóbbi lehetővé teszi, hogy ne együnk túl sokat, és abbahagyjuk az evést, mielőtt agyunk a telítettség érzését közvetíti számunkra egy ingerületátvivő anyagon keresztül (kb. 20 perccel azután, hogy az első falatok a gyomorba jutnak.) Ez tehát egyik egyszerű módja az ételadagok normális szinte való mérséklésének, így a fogyás elősegítésének. Számos tanulmány kimutatta, hogy a rágással több energiát fogyasztunk, és fokozzuk a zsíranyagcserét.

Egészséges összetevőkből álló, kiegyensúlyozott étrendet kövessünk

Egyszerű menüket állítsunk össze, melyekben főként legyen sok, rostokban, vitaminokban, ásványi anyagokban gazdag zöldség (egy étkezés felét tegye ki a friss vagy nyers, fagyasztott zöldség), állati protein (sovány fehér húsok, halak..), friss gyümölcs, (módjával) natúr tejtermék, keményítő tartalmú élelmiszer… A cukormentes édességek vagy a nehéz ételek (pl. szószos húsok, pörköltek, sültek) nem kifejezetten tiltottak, de fogyasztásuk alkalmi szinten maradjon. Az ételeket fűszerezzük ízlésünk szerint, és a főzéshez „jó olajokat” (pl. repce, olíva) használjuk, valamint pl. uzsonnára fogyasszunk bőven olajos magvakat (lenmag, mustármag, quinoa, tökmag…), dióféléket (mandula, dió, kesudió, törökmogyoró…),  mert azok támogatják a zsírégetést, és javítják (a változókorban gyakran előforduló)  rossz hangulatot. Továbbá nyissunk meg új horizontot a főzés terén eddig nem ismert, változatos összetételű receptek kipróbálásával!

A testmozgás a változókorban fontosabb, mint bármikor

Elengedhetetlen rendszeresen mozognunk 40-es éveinkben, nemcsak vonalaink megőrzése, hanem izom- és csonttömegünk megóvása érdekében is. Amellett a testmozgáskor felszabaduló endorfin és dopamin hormonok hangulatunkra, alvásminőségünkre is kedvező hatással vannak. Lényeges az is, hogy a torna, sport csökkenti az ebben az életszakaszban nagy valószínűséggel ránk törő hőhullámok intenzitását is, mert javítja a szervezet ellenállását a különböző hőmérsékletekkel szemben.

Egy amerikai tanulmány még arra is rámutat, hogy a súlycsökkentés szempontjából a mozgás még több jótéteménye mutatkozik meg a menopauza után, mint előtte. Érdemes tehát időben elkezdeni! Természetesen nem kell a testedzés megszállottjává válni, hanem mértékletesen, de rendszeresen tanácsos valamilyen, nem megerőltető fizikai aktivitást végezni (pl. séta, gyors gyaloglás, biciklizés) mindennap. Fontos az is, hogy kedvünk szerint válasszunk mozgásfajtát, hogy annak gyakorlása kellemes időtöltéssé és megszokássá váljék.


forrás: Patika Magazin
hírek, aktualitások

Az otthonápolás

2026. szeptember 20.

Az otthoni szakápolási szolgálatok kialakulását egyrészt az egészségügyi struktúra és a mûködés változása, másrészt a társadalom szükséglete és igénye hívta életre. A szolgáltatás iránti igény egyre növekvõ tendenciát mutat. 
A szükségletek egyrészt a lakosság elöregedésébõl, másrészt a népesség egészségi állapotának mutatóiból fakadnak.

A kórházak a hatékonyság és gazdaságosság tükrében a gazdaságos ágykihasználás miatt kerülik a túlápolást, ezért amint a beteg állapota engedi, hazaküldik otthonukba. Mivel ekkor a páciens még nem mondható gyógyultnak, szüksége van az otthon szakápolásra.

Az otthonápolási szolgálatban dolgozó szakemberek minõségi ellátást nyújtanak a beteg otthonában, abban a környezetben, amely gyakran sokkal jobban szolgálja az egészség helyreállítását és a beteg elégedettségét, mint a fekvõbeteg-intézmény, a kórház. Az otthoni ápolás rendszere lehetõvé teszi a fekvõbeteg-intézetbe utalás gyakoriságának csökkentését, illetve a kórházi ápolási idõ lerövidítését. Nemcsak költségtakarékosabb, hanem humánusabb ellátási forma is. Az otthoni légkör, a család jelenléte csökkenti a beteg kiszolgáltatottságának érzését, növeli a kooperációs készséget, elõsegíti az egyénre szabott ellátás kivitelezését. Az otthoni szakápolási szolgálatok feladata, hogy a kórházból hazakerült betegek számára szakápolási és szakirányú terápiás szolgáltatást biztosítsanak. Munkájuk során lehetõség nyílik az egészség, az egészséges életmód népszerûsítésére is. Az otthoni szakápolásra szoruló beteg számára a szakápolást a háziorvosuk rendeli el - gyógytorna, logopédia és fizikoterápia esetén szakorvosi javaslatra. Esetenként 14 vizit rendelhetõ el, amely - a beteg állapotától függõen - háromszor meghosszabbítható szakorvosi javaslatra. Ezen vizitek legalább 30 percet, legfeljebb 3 órát vehetnek igénybe.

Mennyire legyen önálló a gyermek?

2026. szeptember 20.

Gyakran esik szó az önállóságról mint a sikeres nevelés egyik fõ célkitûzésérõl. Nem mellékes kérdés ez ilyenkor az iskolaév kezdetén sem. Ugyanakkor számos szülõ tanácstalanul kérdezi önmagától, mit tegyen, hogy kisgyermekét végre önállóbnak lássa. Mindenesetre tudni kell: ha hatéves kor elõtt még elhagyatottnak is érzi magát a kicsi és fél a szülei nélkül, hét és tíz év között már általában feleszmél. Azaz rájön, hogy igen lassan, fokozatosan egyedül is boldogulnia kell az életkora szabta cselekvési szférában. Mindehhez azonban elengedhetetlenül fontos a helyes szülõi irányítás. 
Mielõtt arra gondolnánk, hogy az eddiginél több szabadságot biztosítunk kisgyermekünknek, tanácsos felmérnünk, mennyire képes az önálló cselekvésre. Számos alapvetõ, fõleg pszichikai tényezõt kell figyelembe vennünk ahhoz, hogy ez a folyamat nehézségek nélkül menjen végbe.

Az iskolaév kezdetén különösen idõszerû elgondolkodni azon, mekkora önállóságot biztosítsunk a kisiskolásnak. A legfontosabb kérdés: elengedhetjük-e egyedül az iskolába? Ahhoz, hogy megtudjuk, képes-e eljutni oda minden kockázat nélkül, célszerû óvatosan puhatolóznunk nála: van-e kedve, érez-e elég önbizalmat hozzá. Azt is megkérdezhetjük tõle, vannak- e olyan gyerekek az osztályában, akik már egyedül járnak iskolába; ha igen, beszélt- e már errõl velük, és annak alapján képesnek tartja-e õ is magát rá. Ha nem, magyarázza el, miért habozik: valójában félelmet érez, vagy csak egyszerûen jobban szeretné, ha a szülõ továbbra is elkísérné minden útjára (mert úgy véli, hogy az a szeretet jele). Az ilyen érzelmi szempontokon kívül természetesen gyakorlati képességeit is tanácsos felmérnünk. Például, ha legelõször kívánjuk elengedni az iskolába, figyeljük meg, általában fél-e az egyedül járkálástól ismeretlen utakon. Azt is fontos megtudnunk, egyáltalán tisztában van-e az alapvetõ közlekedési szabályokkal, tudja-e, milyen helyen és mely pillanatban szabad áthaladnia az úttesten. Ezzel összefügg és az önállósulási képesség további jeleire bukkanhatunk, ha rájövünk, tud-e egyedül vásárolni kisebb dolgokat a közeli élelmiszerboltban anélkül, hogy összezavarodna fizetéskor a pénztárnál, vagy tud-e segítség nélkül telefonálni. A mindennapi élet egyszerû cselekvései megfigyelésekor fel tudjuk tehát mérni, az élet mely területein képes elõször a saját lábára állni.

Metabolikus szindróma

2026. szeptember 19.

Magyarországon közel kétmillió elhízott és négymillió túlsúlyos ember él. A hastáji elhízás nemcsak esztétikai problémát jelent. Az elhízottak között igen jelentõs mértékben fordul elõ magas vérnyomás, jellemzõ a kóros vérzsírszint, a magas vércukorszint vagy a cukorbetegség. Ezt az anyagcsere tünetegyüttest, illetve ezek együttes elõfordulását nevezik metabolikus szindrómának. 
Elõfordulási gyakorisága a felnõtt lakosság körében kb. 21 százalék, gyakorisága az életkor elõrehaladtával tovább növekszik. "Halálos négyes"-ként is emlegetik, mert ezen rizikófaktorok megléte a szívinfarktusra már 4-8 szoros kockázatot jelent, de megnöveli az érelmeszesedés, a koszorúér-betegség, a trombózis, a stroke, valamint a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásának esélyét is. Magyarországon pedig a halálozási statisztikákat a szív- és érrendszeri betegségek vezetik. A metabolikus szindróma tényezõi nem véletlenül társulnak egymással, ugyanis egymásra is hajlamosítanak, éppen ezért bármelyik fennállása esetén a többit is keresni kell. A kockázati tényezõk többnyire helytelen táplálkozásra és a testmozgás hiányára vezethetõk vissza.