Gyanújelek, tünetek, vizsgálatok - A csontritkulás megelõzése, kezelése
Érdekességek2026. szeptember 23.
Mi az oszteoporózis?
A csontritkulás a csonttömeg egyenletes és fokozódó megfogyatkozása. A csontszövet mikroszerkezete károsodik, a csontminõség romlik, ami a csontok fokozott törékenységéhez vezet.
Az emberi csontokban az élet folyamán párhuzamosan zajlik a csontbontás és csontépítés folyamata. 25-30 éves korra kialakul a végleges testmagasság. Ezt követõen a csontbontás meghaladja az építés ütemét és lassan, fokozatosan veszítünk a csonttömegünkbõl. Nõknél a változás korában átmenetileg mind a csontbontás, mind a csontépítés felgyorsul, de a bontás kifejezettebb. Férfiaknál késõbb, fokozatosan csökken a csonttömeg. Ha a csonttömeg kritikusan alacsony szintre csökken (törési küszöb), a csont minimális erõhatásra eltörik.
A csúcscsonttömegbõl fokozatosan csökken a csont mennyisége. Ha kis csúcscsonttömeget tudtunk elraktározni fiatal korunkban, hamarabb elfogy a csontunk, elõbb elérjük a kritikus törési küszöböt. A csonttömeget csökkentõ tényezõk túlsúlyba kerülésével a csöves csontok (pl. combcsont középsõ része, alkarcsontok) vastagsága csökken; a szivacsos csontokban (pl. gerinccsigolya, a combcsont csípõízület-közeli része) a csontgerendák elvékonyodnak, elszakadnak, majd teljesen felszívódnak.
Az alkar törése a változás korában a leggyakoribb. Ez a töréstípus úgy keletkezik, hogy eleséskor támaszt keresve, reflexszerûen elõrenyújtjuk a kezünket.
A csigolyatörés kialakulásához rendszerint nem kell nagy erõhatás, a csigolya már a test saját súlya alatt összeroppanhat. Az ék alakban, lapszerûen deformálódott csigolyák megváltoztatják a mellkas alakját, csökken a testmagasság, romlik a testtartás, de nem mindig okoz jelentõs fájdalmat, ezért nagyon sokszor nem derül rá fény.
A csípõtáji törés és a combcsonttörés a legsúlyosabb töréstípusok. A csonttömeg csökkenése mellett a törés kialakulásában szerepet játszik a csökkenõ járásbiztonság, az esést elhárító mechanizmusok gyengülése és a csípõ körüli zsírtömeg csökkenése. Az életkor elõrehaladtával a csípõtáji törés elõfordulásának valószínûsége fokozódik. A csonttörések jelentõsen rontják a beteg életminõségét, akár halálhoz is vezethetnek. Jelentõs anyagi ráfordítást igényelnek mind a társadalom (mûtét, kórházi kezelés, táppénz), mind a család (keresetkiesés, gondozás, gyógyszerek, segédeszközök beszerzése) számára. Kiemelt jelentõségû tehát a törések megelõzése.
A csontritkulás gyanújelei és tünetei
A fájdalom csak akkor jelentkezik, amikor a csontokban már mikrotörések alakultak ki (ez a mikroszkopikus méretû csontlemezek, -gerendák törését jelenti). Nincsen olyan fájdalomtípus, ami kizárólag a csontritkulásra lenne jellemzõ, azonban vannak gyanújelek. A csontritkulás gyanújelei
A fájdalom:
- lassan, fokozatosan erõsödik tartós állás során,
- a hát, a derék és a medence területén a leggyakoribb,
- hirtelen jelentkezik, nehéz tárgy emelésekor, vagy pl. lépcsõrõl lelépéskor,
- terhelésre, mozgásra erõsödik, késõbb állandósul,
- éjszakai gerincfájdalom.
A testtartás, a testalkat és a mozgás változása:
- a háti hajlat fokozódik,
- a medence elõrebillen,
- a testmagasság csökken,
- sovány alkat,
- sorvadt izomzat.
A csontritkulás kivizsgálása
- Röntgenvizsgálat
- Oszteodenzitometria (csontsûrûség-vizsgálat)
- Ultrahangvizsgálat
- Laboratóriumi vizsgálatok
Röntgenvizsgálat
A röntgenfelvételen kirajzolódik a csontok alakja és bizonyos mértékben a szerkezete is. A tünetmentes csigolyatörések kiszûrésére a magas kockázati csoportba tartozóknak 2-3 évente ellenõrzõ röntgenvizsgálat ajánlott. A kezdeti elváltozások kimutatására a röntgen nem eléggé érzékeny módszer.
Csontsûrûség-vizsgálat
Az alkart, a gerincet vagy a csípõt vizsgáló módszer, melyet vékony röntgensugárral végeznek el. Fiatal betegeknek, terheseknek nem végezhetõ el. Az elnyelt sugármennyiséget mérve lehet egész pontos adatokhoz jutni, (Z-score, T-score). A vizsgálattal a törési kockázat is mérhetõ. A vizsgálat önmagában nem elegendõ a diagnózis felállításához.
A csont ultrahangvizsgálata
A csonton áthaladó ultrahang sebessége és gyengülése arányos az ásványianyagtartalommal. Ez tájékoztató jellegû információt szolgáltat, ezért fõleg szûrési célokat szolgál. Rendszerint a sarokcsont, kézujjak és térdkalács vizsgálatát végzik el vele. Törési kockázat becslésére is alkalmas.
Laboratóriumi vizsgálatok csontritkulásban
A laboratóriumi vizsgálatok segítségével fény derül a csontritkulás hátterében álló tényezõkre. Ilyen a vér kalcium- vagy foszforszintjének megváltozása. A csontépítõ és csontbontó sejtek mûködésekor felszabaduló bizonyos anyagok vérbeli szintjét (oszteokalcin, kollagéntermékek) szintén mérni lehet. A vese, a máj, a bélmûködés, a belsõ elválasztású mirigyek betegségét laborvizsgálatokkal is ki lehet szûrni.
A csontritkulás és a csonttörések megelõzése és kezelése
A megelõzésnek három szintje van:
- Az elsõdleges megelõzés az oszteoporózis kialakulásának megelõzését jelenti, ami fõként a betartandó életviteli tényezõkbõl, táplálkozási szokásokból tevõdik össze.
- A másodlagos megelõzés a csontritkulás korai felismerését és kezelését jelenti.
- A harmadlagos megelõzés célja a már kialakult csontritkulásban a csonttörések megelõzése. A csontritkulás kezelésében alkalmazott módszerek, amelyek optimális kombinációját a kezelõorvos személyre szabottan alakítja ki:
- Kalcium
- D-vitamin
- Egyéb vitaminok, nyomelemek
- Hormonpótló kezelés
- A csontbontást gátló és a csontépítést fokozó gyógyszerek
- Fájdalomcsillapítók
- Fizioterápia
- Gyógytorna
- Gyógyászati segédeszközök
RÉSZLET AZ OSZTEOPORÓZIS C. KÖNYVBÕL
forrás: Patika Magazin
