Inczeffy Patika

és magán szakorvosi rendelő

2131 Göd, Pesti út 86.

Telefon: +36 27 336 150
E-mail: kalabe@inczeffypatika.hu
Nyitva tartás:
Hétfő - Péntek: 7:30 - 19:00
Szombat: 7:30 - 13:00

Gyógyítsd magad a színekkel!

Érdekességek2024. március 29.

Az önismeretben és a gyógyulásban kreatív és sokoldaúan használható eszközt jelentenek a színek. Hogyan használhatod a különféle színeket az egészség és a testi-lelki jólét megőrzéséhez?  

Képforrás: Canva Pro adatbázis.A színek különleges világa

Az ember nemcsak érzékszerveivel, hanem egész szervezetével, tudatával, hangulatával, testi-lelki folyamataival válaszol a környező világ színjelenségeire. A színek az emberi tudatban sokszor rejtetten munkáló erők, hiedelmek, szimbólumok, archetípusok kifejeződései, amelyeket az ősidők óta használunk tudatosan vagy csak tudattalanul.  A színek gazdag jelentésrétegeik révén lehetővé teszik, hogy érzelmeinket, gondolatainkat kifinomultan fejezzük ki, sőt, alkalmasak az érzelmi-pszichikai hatáskeltésre, befolyásolásra is. Így nem meglepő az sem, hogy a színek fizikai testre gyakorolt hatása mérhető, sőt ezen hatásokat néhány természetgyógyászati irányzat használja is különféle terápiás eljárásokban.

Hogyan hatnak ránk a színek?

A vörös szín többnyire valamilyen aktivitásra sarkall, mozgásra, erőre utal: a szerelem, a szenvedély, életerő, de a vér, a háború, a szenvedés színe is a piros. A fekete majdnem mindig komoly témát jelez, pl. temetést, gyászt, a fehérhez viszont közismerten a tisztaság, az ártatlanság kapcsolódik. Ugyanakkor közismert, hogy a nyugati hagyománnyal ellentétben keleten a fehér a gyász színe.

Kevesen tudják, hogy a kiváló író és költő, Goethe az elsők között foglalkozott a színek lélekre gyakorolt hatásával is. A színeket hangulatok, érzések szerint csoportosította – megállapításai közül jó néhánnyal ma is egyetérthetünk. A sárgát, a narancsot és a vöröset például olyan színeknek tartotta, amelyek tevékennyé, élénkké, törekvővé hangolnak, a kék és a lila árnyalatai pedig nyugtalan, lágy és vágyakozó érzéseket ébresztenek.

A XX. században Max Lüscher svájci pszichiáter helyezte igazán tudományos alapokra a színek vizsgálatát, ő elsősorban azzal foglalkozott, hogy a színek kedvelése vagy elutasítása milyen összefüggésekre világít rá egyes személyiségtípusokkal kapcsolatban.

A színválasztáson alapuló Lüscher-teszt lényege, hogy az ember azt a színt választja, amelyiknek a fiziológiai hatása számára kívánatos, s ezzel elárulja pszichológiai szükségletét, megmagyarázza viselkedését. Kísérleteiben a kevés energiával, önbizalommal rendelkező, bizonytalan páciensek gyakran választották az energikus, aktív vöröset, míg a valamilyen fizikai betegségben szenvedők a gyógyító, harmonizáló zöldet (nem véletlen, hogy a kórházak és más egészségügyi intézmények is sok zöldet használnak az épületeken).


Kapunk hideget-meleget

Bár a színek hatásainak vizsgálata során nem hagyhatjuk figyelmen kívül az adott szín egyedi hatásait, az egyes színcsoportok hatásmechanizmusai eléggé hasonlóak egymáshoz.

Így például a hideg színek (a kék színek, a zöld hideg árnyalatai, a fekete, a lila) hatására a vérnyomás, a pulzus és a percenkénti légzésszám és ennek megfelelően a testhőmérséklet is csökken.

A kék színek így például alkalmasak az elmélyedt munkát, illetve logikai képességeket igénylő feladatok elvégzéséhez, illetve az ilyen célú környezetek kialakításához. A színspektrum közepén elhelyezkedő zöld szín a hideg-meleg felosztás szempontjából némiképp kivételnek számít: mintegy összekötő árnyalat a hideg és a meleg színek csoportja között, így árnyalatától függően lehet meleg és hideg is.

A zöld tónusok nyugalmat, harmóniát árasztanak, lecsendesítő, gyógyító hatásuk a fizikai test és a lélek vonatkozásában egyaránt érvényesül.

A meleg színek (piros, sárga, narancs) hatására a vegetatív funkciók fokozottabbá válnak, és általában véve a fizikai aktivitás növekszik, de a vörös szín, a vörös környezet az ötleteket kívánó feladatokhoz is ideális, mert serkenti a kreativitást. Vagyis a narancsok és a vörösek az aktív, fizikai tevékenységhez, míg a kékek és a kékeszöldek a koncentrációt igénylő szellemi tevékenységhez, elmélyüléshez, illetve a pihenéshez, gyógyuláshoz kedvezőbbek a színekkel kapcsolatos kutatások szerint.

Érdemes ezeket az alapszabályokat figyelembe venni lakókörnyezetünk, irodánk és minden épület, tér kialakításakor – így harmonikusabb környezetet teremthetünk, amelynek funkciója könnyen, hatásosan érvényesülhet. Gyakran elég egy-két erőteljes színű kiegészítő vagy egy-egy fal átfestése ahhoz, hogy a számunkra szükséges hatást az adott szín megfelelően közvetítse. A színeket természetesen nemcsak a lakberendezésben, hanem az öltözködésben is használhatjuk ennyire tudatosan.

Hogyan használhatjuk a színeket a saját jól-létünk megalapozására?

Például figyeljük meg magunkat, hogy különböző élethelyzetekben melyik színt kedveljük vagy utasítjuk el, figyeljük meg a színekre adott reakcióink változásait, tudatosítsuk, melyik szín milyen tartalmakat, egyéni szimbólumokat hordoz számunkra. Akár naplót is vezethetünk, ez kiindulási alap lehet a színek gyakorlati alkalmazásához.

Ha például szívesen viselünk zöld színt, az utalhat valamiféle betegség jelenlétére, vagy arra, hogy éppen harmóniát, egyensúlyt, egészséget, nyugalmat keresünk az életünkben és próbálunk több szeretettel fordulni mások felé. A zöld a keleti hagyományban a szívcsakra színe, amely az adok-kapok egyensúlyáért és a szeretet befogadásáért és kinyilvánításáért is felelős az életünkben.

Ha egy előadásra készülünk, akkor érdemes viselnünk valami kéket is, mivel ez a kommunikáció, a tanítás, illetve az ezekhez köthető torokcsakra színe is. Például egy szép selyemsál, egy ing vagy kék ékszerek segítenek felerősíteni ezeket a képességeket, illetve energiákat.

A színekkel való munka következő szintjéhez érdemes elmélyednünk a csakrák, vagyis energiaközpontjaink kifinomult rendszerében, így nemcsak testi, lelki szinten jelentkező problémáinkhoz és megoldásukhoz juthatunk sokkal közelebb, hanem az életben bejárt utunk egyes állomásait, tanulási fázisait is jóval tudatosabban tudjuk majd kezelni.

 

Képforrás: Canva Pro adatbázis.

forrás: Harmonet.hu
hírek, aktualitások

Az otthonápolás

2026. szeptember 20.

Az otthoni szakápolási szolgálatok kialakulását egyrészt az egészségügyi struktúra és a mûködés változása, másrészt a társadalom szükséglete és igénye hívta életre. A szolgáltatás iránti igény egyre növekvõ tendenciát mutat. 
A szükségletek egyrészt a lakosság elöregedésébõl, másrészt a népesség egészségi állapotának mutatóiból fakadnak.

A kórházak a hatékonyság és gazdaságosság tükrében a gazdaságos ágykihasználás miatt kerülik a túlápolást, ezért amint a beteg állapota engedi, hazaküldik otthonukba. Mivel ekkor a páciens még nem mondható gyógyultnak, szüksége van az otthon szakápolásra.

Az otthonápolási szolgálatban dolgozó szakemberek minõségi ellátást nyújtanak a beteg otthonában, abban a környezetben, amely gyakran sokkal jobban szolgálja az egészség helyreállítását és a beteg elégedettségét, mint a fekvõbeteg-intézmény, a kórház. Az otthoni ápolás rendszere lehetõvé teszi a fekvõbeteg-intézetbe utalás gyakoriságának csökkentését, illetve a kórházi ápolási idõ lerövidítését. Nemcsak költségtakarékosabb, hanem humánusabb ellátási forma is. Az otthoni légkör, a család jelenléte csökkenti a beteg kiszolgáltatottságának érzését, növeli a kooperációs készséget, elõsegíti az egyénre szabott ellátás kivitelezését. Az otthoni szakápolási szolgálatok feladata, hogy a kórházból hazakerült betegek számára szakápolási és szakirányú terápiás szolgáltatást biztosítsanak. Munkájuk során lehetõség nyílik az egészség, az egészséges életmód népszerûsítésére is. Az otthoni szakápolásra szoruló beteg számára a szakápolást a háziorvosuk rendeli el - gyógytorna, logopédia és fizikoterápia esetén szakorvosi javaslatra. Esetenként 14 vizit rendelhetõ el, amely - a beteg állapotától függõen - háromszor meghosszabbítható szakorvosi javaslatra. Ezen vizitek legalább 30 percet, legfeljebb 3 órát vehetnek igénybe.

Mennyire legyen önálló a gyermek?

2026. szeptember 20.

Gyakran esik szó az önállóságról mint a sikeres nevelés egyik fõ célkitûzésérõl. Nem mellékes kérdés ez ilyenkor az iskolaév kezdetén sem. Ugyanakkor számos szülõ tanácstalanul kérdezi önmagától, mit tegyen, hogy kisgyermekét végre önállóbnak lássa. Mindenesetre tudni kell: ha hatéves kor elõtt még elhagyatottnak is érzi magát a kicsi és fél a szülei nélkül, hét és tíz év között már általában feleszmél. Azaz rájön, hogy igen lassan, fokozatosan egyedül is boldogulnia kell az életkora szabta cselekvési szférában. Mindehhez azonban elengedhetetlenül fontos a helyes szülõi irányítás. 
Mielõtt arra gondolnánk, hogy az eddiginél több szabadságot biztosítunk kisgyermekünknek, tanácsos felmérnünk, mennyire képes az önálló cselekvésre. Számos alapvetõ, fõleg pszichikai tényezõt kell figyelembe vennünk ahhoz, hogy ez a folyamat nehézségek nélkül menjen végbe.

Az iskolaév kezdetén különösen idõszerû elgondolkodni azon, mekkora önállóságot biztosítsunk a kisiskolásnak. A legfontosabb kérdés: elengedhetjük-e egyedül az iskolába? Ahhoz, hogy megtudjuk, képes-e eljutni oda minden kockázat nélkül, célszerû óvatosan puhatolóznunk nála: van-e kedve, érez-e elég önbizalmat hozzá. Azt is megkérdezhetjük tõle, vannak- e olyan gyerekek az osztályában, akik már egyedül járnak iskolába; ha igen, beszélt- e már errõl velük, és annak alapján képesnek tartja-e õ is magát rá. Ha nem, magyarázza el, miért habozik: valójában félelmet érez, vagy csak egyszerûen jobban szeretné, ha a szülõ továbbra is elkísérné minden útjára (mert úgy véli, hogy az a szeretet jele). Az ilyen érzelmi szempontokon kívül természetesen gyakorlati képességeit is tanácsos felmérnünk. Például, ha legelõször kívánjuk elengedni az iskolába, figyeljük meg, általában fél-e az egyedül járkálástól ismeretlen utakon. Azt is fontos megtudnunk, egyáltalán tisztában van-e az alapvetõ közlekedési szabályokkal, tudja-e, milyen helyen és mely pillanatban szabad áthaladnia az úttesten. Ezzel összefügg és az önállósulási képesség további jeleire bukkanhatunk, ha rájövünk, tud-e egyedül vásárolni kisebb dolgokat a közeli élelmiszerboltban anélkül, hogy összezavarodna fizetéskor a pénztárnál, vagy tud-e segítség nélkül telefonálni. A mindennapi élet egyszerû cselekvései megfigyelésekor fel tudjuk tehát mérni, az élet mely területein képes elõször a saját lábára állni.

Metabolikus szindróma

2026. szeptember 19.

Magyarországon közel kétmillió elhízott és négymillió túlsúlyos ember él. A hastáji elhízás nemcsak esztétikai problémát jelent. Az elhízottak között igen jelentõs mértékben fordul elõ magas vérnyomás, jellemzõ a kóros vérzsírszint, a magas vércukorszint vagy a cukorbetegség. Ezt az anyagcsere tünetegyüttest, illetve ezek együttes elõfordulását nevezik metabolikus szindrómának. 
Elõfordulási gyakorisága a felnõtt lakosság körében kb. 21 százalék, gyakorisága az életkor elõrehaladtával tovább növekszik. "Halálos négyes"-ként is emlegetik, mert ezen rizikófaktorok megléte a szívinfarktusra már 4-8 szoros kockázatot jelent, de megnöveli az érelmeszesedés, a koszorúér-betegség, a trombózis, a stroke, valamint a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásának esélyét is. Magyarországon pedig a halálozási statisztikákat a szív- és érrendszeri betegségek vezetik. A metabolikus szindróma tényezõi nem véletlenül társulnak egymással, ugyanis egymásra is hajlamosítanak, éppen ezért bármelyik fennállása esetén a többit is keresni kell. A kockázati tényezõk többnyire helytelen táplálkozásra és a testmozgás hiányára vezethetõk vissza.