Inczeffy Patika

és magán szakorvosi rendelő

2131 Göd, Pesti út 86.

Telefon: +36 27 336 150
E-mail: kalabe@inczeffypatika.hu
Nyitva tartás:
Hétfő - Péntek: 7:30 - 19:00
Szombat: 7:30 - 13:00

Gyógyszerek, amik mellékhatásként depressziót okozhatnak

Érdekességek2024. február 02.

A legkülönfélébb hatású gyógyszerek adagolása válthat ki mellékhatásként depressziót. Hormonális fogamzásgátlók, savcsökkentők, illetve gyulladáscsökkentők szedése is depresszióssá tehet, mindez a betegtájékoztatókban is szerepel. Ha valakinél feltételezett mellékhatásként depresszió lép fel, orvoshoz kell fordulni!

Fotó: gettyimages.comA depresszió mint potenciális mellékhatás legalább 200 hatóanyaggal hozható összefüggésbe, és a probléma súlyát jól szemlélteti az a felmérés, ami szerint az USA-beli felnőttek több mint egyharmada szed olyan vényköteles gyógyszert, ami – mellékhatásként – depressziót válthat ki. Az arányok Európában is hasonlóak lehetnek.

Jót tesz a testnek, de árt a léleknek

Azok között a gyógyszerek között, amik mellékhatásként depressziót válthatnak ki, említhetők a

Általában érvényes az, hogy ha egy beteg több olyan gyógyszert is szed, ami depressziót válthat ki, akkor fokozott a depresszió megjelenésének az esélye. Tény azonban, hogy konkrét esetekben az ok-okozati kapcsolat nagy biztonsággal való kijelentése, vagyis annak a megállapítása, hogy valaki egy adott gyógyszer szedése miatt vált depresszióssá, nehézségekbe ütközik. A depresszió (kiváltó októl függetlenül) gyakori állapot; egy 12 hónapos időszakon belül a lakosság 10 %-a depressziós. Szem előtt tartandó, hogy számos esetben nem maga a gyógyszer, hanem a betegség jelentette teher, aminek az enyhítésére az adott gyógyszert szedik, vezet depresszióhoz.

Akár duplájára is nőhet a depressziórizikó a fogamzásgátlók szedése miatt

Tapasztalatok alapján a kamaszkort követően a nőknél kétszer akkora gyakorisággal fordul elő depresszió, mint a férfiaknál,- ezért mindkét női nemi hormon, mind az ösztrogén, mind a progeszteron felelős lehet. Az állapoton tovább ronthatnak a hormonális fogamzásgátlók. Az érintett gyógyszerek betegtájékoztatójában is szerepel az, hogy a szedésük alatt hangulati mélypontok, depresszió előfordulhat.

A hormonális fogamzásgátlók alkalmazása 23-120 %-kal növelheti a depresszió kialakulásának a kockázatát. Vagyis, akár több mint kétszeresére emelkedhet az esélye annak, hogy valaki depresszióssá váljon, ha hormonális fogamzásgátló módszert alkalmaz. A pontatlannak tűnő adat azzal magyarázható, hogy a nő életkorától és az alkalmazott gyógyszerformától függően más-más mértékű a depresszió kockázatának a fokozódása.


A tablettákon kívül a méhen belül alkalmazott hormontartalmú eszközöknél (ún. spiráloknál), valamint a hormontartalmú hüvelygyűrűk vagy injekciók alkalmazásakor is számolni kell a fokozott rizikóval. A hormonális fogamzásgátlók alkalmazásával kapcsolatba hozható depresszió kialakulásának a rizikója a kamaszkorúaknál a legnagyobb, és annak gyakorisága a kor előrehaladtával csökken. Lényeges tudni, hogy a hormonális fogamzásgátlók használatának megkezdése után nem azonnal, hanem körülbelül 6 hónap elteltével tetőz a depresszió – a gyakoriságát tekintve.

Egyes vérnyomáscsökkentők, savcsökkentők is depresszióssá tehetnek

A magas vérnyomás kezelésében alkalmazott hatóanyagok közül néhány szintén kiválthat vagy felerősíthet depressziós panaszokat.

A „-prazol”-típusú savcsökkentőknél tipikusan a magasabb dózisok alkalmazása vezet depresszióhoz, elsősorban az idősebb pácienseknél.

A fájdalomcsillapítóknál pedig az egyhuzamban való alkalmazás hossza van hatással a mellékhatásokra. Ez esetben elsősorban a 30 napon túli alkalmazás emelheti a depresszió-rizikót.

Depressziós lettem, mit tegyek?

Ha valakinél a depresszió kialakulása vagy annak kiújulása vélhetően egy új hatóanyag vagy egy új gyógyszerkészítmény szedésével hozható kapcsolatba, mindenképpen javasolható az orvoshoz fordulás. Leszögezendő, hogy a depresszió nem az egyén hibája, és semmiképpen nem egy szégyellnivaló panasz! A kezelőorvos a depresszióról, mint (potenciális) mellékhatásról tudomást szerezve akár egy olyan „új” gyógyszert rendelhet, ami már jó eséllyel depressziómentes gyógyulást kínál.

Dr. Budai Marianna PhD.
szakgyógyszerész

Dr. Budai Lívia PhD.
szakgyógyszerész


forrás: Patika Magazin
hírek, aktualitások

Az otthonápolás

2026. szeptember 20.

Az otthoni szakápolási szolgálatok kialakulását egyrészt az egészségügyi struktúra és a mûködés változása, másrészt a társadalom szükséglete és igénye hívta életre. A szolgáltatás iránti igény egyre növekvõ tendenciát mutat. 
A szükségletek egyrészt a lakosság elöregedésébõl, másrészt a népesség egészségi állapotának mutatóiból fakadnak.

A kórházak a hatékonyság és gazdaságosság tükrében a gazdaságos ágykihasználás miatt kerülik a túlápolást, ezért amint a beteg állapota engedi, hazaküldik otthonukba. Mivel ekkor a páciens még nem mondható gyógyultnak, szüksége van az otthon szakápolásra.

Az otthonápolási szolgálatban dolgozó szakemberek minõségi ellátást nyújtanak a beteg otthonában, abban a környezetben, amely gyakran sokkal jobban szolgálja az egészség helyreállítását és a beteg elégedettségét, mint a fekvõbeteg-intézmény, a kórház. Az otthoni ápolás rendszere lehetõvé teszi a fekvõbeteg-intézetbe utalás gyakoriságának csökkentését, illetve a kórházi ápolási idõ lerövidítését. Nemcsak költségtakarékosabb, hanem humánusabb ellátási forma is. Az otthoni légkör, a család jelenléte csökkenti a beteg kiszolgáltatottságának érzését, növeli a kooperációs készséget, elõsegíti az egyénre szabott ellátás kivitelezését. Az otthoni szakápolási szolgálatok feladata, hogy a kórházból hazakerült betegek számára szakápolási és szakirányú terápiás szolgáltatást biztosítsanak. Munkájuk során lehetõség nyílik az egészség, az egészséges életmód népszerûsítésére is. Az otthoni szakápolásra szoruló beteg számára a szakápolást a háziorvosuk rendeli el - gyógytorna, logopédia és fizikoterápia esetén szakorvosi javaslatra. Esetenként 14 vizit rendelhetõ el, amely - a beteg állapotától függõen - háromszor meghosszabbítható szakorvosi javaslatra. Ezen vizitek legalább 30 percet, legfeljebb 3 órát vehetnek igénybe.

Mennyire legyen önálló a gyermek?

2026. szeptember 20.

Gyakran esik szó az önállóságról mint a sikeres nevelés egyik fõ célkitûzésérõl. Nem mellékes kérdés ez ilyenkor az iskolaév kezdetén sem. Ugyanakkor számos szülõ tanácstalanul kérdezi önmagától, mit tegyen, hogy kisgyermekét végre önállóbnak lássa. Mindenesetre tudni kell: ha hatéves kor elõtt még elhagyatottnak is érzi magát a kicsi és fél a szülei nélkül, hét és tíz év között már általában feleszmél. Azaz rájön, hogy igen lassan, fokozatosan egyedül is boldogulnia kell az életkora szabta cselekvési szférában. Mindehhez azonban elengedhetetlenül fontos a helyes szülõi irányítás. 
Mielõtt arra gondolnánk, hogy az eddiginél több szabadságot biztosítunk kisgyermekünknek, tanácsos felmérnünk, mennyire képes az önálló cselekvésre. Számos alapvetõ, fõleg pszichikai tényezõt kell figyelembe vennünk ahhoz, hogy ez a folyamat nehézségek nélkül menjen végbe.

Az iskolaév kezdetén különösen idõszerû elgondolkodni azon, mekkora önállóságot biztosítsunk a kisiskolásnak. A legfontosabb kérdés: elengedhetjük-e egyedül az iskolába? Ahhoz, hogy megtudjuk, képes-e eljutni oda minden kockázat nélkül, célszerû óvatosan puhatolóznunk nála: van-e kedve, érez-e elég önbizalmat hozzá. Azt is megkérdezhetjük tõle, vannak- e olyan gyerekek az osztályában, akik már egyedül járnak iskolába; ha igen, beszélt- e már errõl velük, és annak alapján képesnek tartja-e õ is magát rá. Ha nem, magyarázza el, miért habozik: valójában félelmet érez, vagy csak egyszerûen jobban szeretné, ha a szülõ továbbra is elkísérné minden útjára (mert úgy véli, hogy az a szeretet jele). Az ilyen érzelmi szempontokon kívül természetesen gyakorlati képességeit is tanácsos felmérnünk. Például, ha legelõször kívánjuk elengedni az iskolába, figyeljük meg, általában fél-e az egyedül járkálástól ismeretlen utakon. Azt is fontos megtudnunk, egyáltalán tisztában van-e az alapvetõ közlekedési szabályokkal, tudja-e, milyen helyen és mely pillanatban szabad áthaladnia az úttesten. Ezzel összefügg és az önállósulási képesség további jeleire bukkanhatunk, ha rájövünk, tud-e egyedül vásárolni kisebb dolgokat a közeli élelmiszerboltban anélkül, hogy összezavarodna fizetéskor a pénztárnál, vagy tud-e segítség nélkül telefonálni. A mindennapi élet egyszerû cselekvései megfigyelésekor fel tudjuk tehát mérni, az élet mely területein képes elõször a saját lábára állni.

Metabolikus szindróma

2026. szeptember 19.

Magyarországon közel kétmillió elhízott és négymillió túlsúlyos ember él. A hastáji elhízás nemcsak esztétikai problémát jelent. Az elhízottak között igen jelentõs mértékben fordul elõ magas vérnyomás, jellemzõ a kóros vérzsírszint, a magas vércukorszint vagy a cukorbetegség. Ezt az anyagcsere tünetegyüttest, illetve ezek együttes elõfordulását nevezik metabolikus szindrómának. 
Elõfordulási gyakorisága a felnõtt lakosság körében kb. 21 százalék, gyakorisága az életkor elõrehaladtával tovább növekszik. "Halálos négyes"-ként is emlegetik, mert ezen rizikófaktorok megléte a szívinfarktusra már 4-8 szoros kockázatot jelent, de megnöveli az érelmeszesedés, a koszorúér-betegség, a trombózis, a stroke, valamint a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásának esélyét is. Magyarországon pedig a halálozási statisztikákat a szív- és érrendszeri betegségek vezetik. A metabolikus szindróma tényezõi nem véletlenül társulnak egymással, ugyanis egymásra is hajlamosítanak, éppen ezért bármelyik fennállása esetén a többit is keresni kell. A kockázati tényezõk többnyire helytelen táplálkozásra és a testmozgás hiányára vezethetõk vissza.