Gyógyszerformák - Oldatok, szirupok, tinktúrák
Érdekességek2026. október 09.
A hétköznapi életben is gyakran elõfordul, hogy egy anyagot elegyítünk valamilyen folyadékkal. Ha az elegyítés, rázás vagy keverés után a két anyag nem válik el egymástól, oldatról beszélünk. Folyadékban oldhatunk szilárd, folyékony és gáznemû anyagot. A leggyakoribb, amikor szódavizet készítünk, ez a légnemû széndioxid oldása a vízben. Folyadék oldása folyadékban a szörpök készítése, és szilárd anyag oldása folyadékban, amikor cukrot teszünk a teánkba.
Az oldás történhet fizikai és kémiai értelemben. Fizikai oldódás, ha a két anyag nem változtatja meg egymás szerkezetét. Például a tengervízben oldott só lepárolható, azaz fizikai oldódásról van szó. Kémiai az oldódás, ha a két anyag elegyítésekor egy új szerkezetû anyag jön létre.
A fizikai oldódás mindig visszafordítható. A befõttekben oldott szalicil a hõmérséklet- változás hatására bizonyos idõ után nagyon szép kristályok formájában kiválik. Hasonlóan van ez a gyógyszeres oldatokkal is. Éppen ezért meghatározott hõmérsékleten és csak a megadott ideig tarthatók el, illetve használhatók fel.
A gyógyszeres oldatok hatóanyagai gyakran keserûek, rossz, kellemetlen ízûek. Ilyenkor a bevétel megkönnyítésére különbözõ édes, cukros ízesítést alkalmazunk. A bevételre szánt vízzel, gyógyszeres oldattal vagy gyümölcslével készült tömény cukoroldatokat szirupoknak nevezzük. A cukor- és szesztartalmú vizes oldatokat elixíreknek nevezzük. A szirupok cukortartalmuk miatt romlékonyak, hajlamosak penészedésre, gombásodásra. A gyógyszeres szirupok hûvös helyen, többnyire fénytõl védve tartandók és szigorúan csak a megadott ideig használhatók fel. A szirupokat és az elixíreket cukortartalmuk miatt cukorbetegek nem kaphatják.
A tinktúrák növényi vagy állati részekbõl készült szeszes vagy más oldószeres kivonatok. A tinktúrák készítéséhez felhasznált növényi, illetve állati részeket drogoknak nevezzük. A gyógyszerészi értelemben használt drogok nem azonosak a mindennapokban emlegetett drogokkal, azaz a kábítószerekkel. A tinktúrák kiindulási anyagai hasonlítanak a teák, forrázatok kiindulási anyagaihoz, a növényi részekhez, a különbség, hogy nem forró vízzel történik a hatóanyagok kivonása, hanem szesszel vagy más, szeszhez hasonló oldószerrel. A tinktúrák hatóanyagai bomlékonyabbak, mint a száraz hatóanyagok. A levegõ, a fény és a hõmérséklet-változás hatására megváltozhatnak. A tinktúrák íze és szaga jellegzetes, jellemzõ a felhasznált kiindulási növényi vagy állati részre. Állás közben, bomlás közben a szag és az íz is megváltozhat. A tinktúrák csaknem mindegyike fényérzékeny, ezért fénytõl védve, szobahõmérsékleten tároljuk, hogy megóvjuk a hõmérsékleti változásoktól. A tinktúrákat jól záródó üvegekben kell tartani, használat után azonnal visszazárni, hogy megakadályozzuk a könnyen párolgó szesz vagy egyéb oldószer párolgását. A gyógyszeres tinktúrákat szesztartalmuk miatt gyermekek nem kaphatják.
Dr. Sánta Zsuzsanna
szakgyógyszerész
forrás: Patika Magazin
