Inczeffy Patika

és magán szakorvosi rendelő

2131 Göd, Pesti út 86.

Telefon: +36 27 336 150
E-mail: kalabe@inczeffypatika.hu
Nyitva tartás:
Hétfő - Péntek: 7:30 - 19:00
Szombat: 7:30 - 13:00

Ha nem elég érett az idegrendszer

Érdekességek2024. február 26.

Jelen cikkben az SPD-ről, vagyis a szenzoros zavarokról írok, ezek hogyan befolyásolják a gyermek mindennapi életét, tanulását, sőt felnőttként a mi életünket is. Bemutatom saját idegrendszeri éretlenségemet, és hogy ez hogyan hat a mindennapi életemre.

Fotó: 123rf.comSaját példámmal szeretném demonstrálni, hogy mi történik akkor, ha nem vagyunk tisztában azzal, ha valami nem jól működik a gyermek szabályos és szabálytalan fejlődésével. Bízom benne, hogy miközben ezt a cikket olvassák, sokan magukra ismernek, hogy: „ja, ez nekem is probléma”. Ezáltal jobban tudatában lesznek annak, miért is fontos az, amit mindig hangsúlyozok: ha látunk valami atipikus viselkedést a gyermeknél, a legjobb, ha elvisszük kivizsgálásra, felmérésre. Azzal semmi rosszat nem teszünk. Maximum kiderül, hogy semmi baj, és csak mi reagáltuk túl. De ha kiderül, hogy igazunk volt, akkor meg sokat segíthetünk gyermekünk későbbi életének alakulásában.

Rólam…

Én a ’80-as évek közepén születtem koraszülöttként. Emiatt a könnyvezetékeim a jobb szememnél nem fejlődtek ki megfelelően, ezért amikor folyt az orrom vagy sírtam, semmi könny nem jött. Hozzá kell tennem, hogy mindig szembetegségem volt. 3 éves koromig számos műtéten estem át, melyek végeredményeként beültettek egy könnyvezetéket az arcomba, ami a mai napig ott van.

Az általános iskolában, amikor tanultam írni és olvasni, ez utóbbi nem jelentett nagy problémát, bár lassan haladtam vele, de biztosan. Az írásom viszont kibogarászhatatlan és értelmetlen volt. Számos vizsgálat után kiderült az igazság: diszgráfia! Ezzel meg lettem bélyegezve, és az akkori rendszernek köszönhetően 9 éves koromtól nem kellett írnom, se nyelvtanórán megjelennem (amiért ezt elrendelték, azt sosem értettem, de ez volt a döntés). Ezért sosem tanultam meg sem jól írni, sem pedig a magyar nyelvtant. A mai napig érzem a súlyát, mert nem tudom, hogyan kell helyesen írni egyes szavakat, mikor kell vesszőt tenni, mikor pontot, a többi nyelvtani szabályról nem is beszélve.

El lehet képzelni, hogy ez mekkora hátrány nekem!

Pár éve úgy döntöttem, megpróbálom megszerezni a jogosítványomat. Kiderült, hogy félek a vezetéstől, mégpedig azért, mert a szemem miatt nem érzem biztonságosnak a jobb oldali perifériámat.

Emellett még impulzív is vagyok és egy örökmozgó. Idegrendszeri éretlenségem – ami így felnőttkoromig elkísér – kihat a mindennapjaimra, kisebb-nagyobb akadályokat okozva, amiket, igaz, az évek alatt sikerült megtanulnom kompenzálni és együtt élni velük, de azért el lennék nélkülük.

Ahogy mélyebben beleástam magam az idegrendszeri éretlenség témájába, rá kellett jönnöm, elképzelhető, hogy rejtett kancsalságom (heterophoriám) van. Ez röviden azt jelenti, hogy a jobb szememet nem használom úgy, ahogy kellene, és az agyam kissé eltolja a jobb szememet, hogy több energiát adjon a balnak a látáshoz. Ez a magyarázata annak, hogy a szem-kéz koordinációm nem fejlődött úgy, ahogy kellett volna, és amikor írni kellett, ott teljesen szétesett az egész. A vezetésnél is megmagyarázza, hogy miért nem éreztem az autó jobb oldalát. Valószínű, ez is segített abban, hogy impulzív vagyok.

Jó lett volna, ha ezekről többet tudhattunk volna, amikor gyerek voltam, és foglalkozhattunk volna velük. Úgy gondolom, hogy ha ezeket időben észrevették és megadták volna a fejlesztést mind a szememnek, mind a szem-kéz koordinációs éretlenségemnek, akkor most ezek enyhébbek lennének vagy teljesen el is múltak volna.

Azt kívánom, hogy a következő generáció életét kevésbé terhelje az ilyen jellegű nehézség, Én tudom, hogy ezzel nem vagyok egyedül!

Mindenkinek más az idegrendszeri érettsége, kinek tipikus, rendezett, kinek kicsit éretlen. Biztos vagyok benne, hogy most mindenki elgondolkodik magán, lehet, hogy észre is vett érdekes dolgokat, amik lehet, hogy befolyásolják a napi életvitelét. Ezért tartom fontosnak a korai felmérést, a felismerést és a segítségnyújtást. Hiszen a gyerek idegrendszere még fejlődik, gyorsabban tud tanulni és alkalmazkodni.

Tegyük meg gyermekünkért azt az esélyt, hogy foglalkozunk vele, amíg még gyerek, így nem kell majd szembenéznie pluszkihívásokkal. Hiszen az élet már maga egy kihívás, szerintem elég azzal szembenézni.


Mi is az az idegrendszer?

Képzeljük el az idegrendszert egy forgalmas autópályának, ahol a járművek az ingerek. Az autópálya (az idegrendszer) hordozza az információkat az agy felé, ahogy az autók szállítják az árut egyik helyről a másikra. Ha az út tiszta és jól karbantartott, az autók zavartalanul mozoghatnak. Ez a helyzet akkor áll fenn, ha az idegrendszer megfelelően működik. Probléma akkor merül fel, ha az út rossz állapotban van, pl. gödrökkel vagy akadályokkal. Az autók (az ingerek) nehezebben jutnak át vagy elakadnak. Ezért, ha valaki szenzoros problémákkal küzd, az azt jelenti, hogy az autók nem tudnak simán közlekedni az autópályán. És ezek a nem megfelelő mennyiségű vagy minőségű utak (neuronális kapcsolatok) rendszere egy vagy több motoros, kognitív utat is érinthet, ami által a motoros és a kognitív részekre nehezebben tud eljutni az információ. Ez az erre épülő pszichés és szociális területen lévő további funkciókat gátolhat. Így az adott személy nem tud a lehetőségeinek megfelelően kiteljesedett életet élni. Ez zavarhatja a mindennapi tevékenységét, mert az ingerek megérkezése vagy feldolgozása nehézkesebb lehet.

Például a hangok lehetnek túl erősek, a fények túl fényesek vagy a textúrák túl érzékenyek az érintésre. És még hosszan sorolhatnám. A jó hír az, hogy segíthetünk a gyermeknek, hogy ezek az autók könnyebben közlekedjenek az autópályán, pl. különféle technikák és terápiák segítségével. Ezáltal majd jobban tud alkalmazkodni a környezethez és kezelni az ingereket.

Írja meg nekem!

Most már tudjuk, hogy egy kis akadály is okozhat nagy dugókat és nehézségeket. Kíváncsi lennék, hogy hányan ismertek fel idegrendszeri nehézséget saját magukban, és hogy hányan ismertek fel idegrendszeri éretlenséget saját gyermekükben vagy körülöttük élő gyermekekben. Írja meg nekem mailben válaszát a komplexsensoryfitness@gmail.com címre.

Fotó: 123rf.com

Mi okozhatja ezeket a hibákat az idegrendszer fejlődésében?

Genetikai tényezők

Környezeti tényezők

Pszichés tényezők

Mint ahogyan látjuk, nagyon sok befolyásoló faktor létezik. Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy ezek a tényezők gyakran összefonódnak, és nem mindig könnyű egyértelműen megállapítani, hogy pontosan mi okozza a fejlődési éretlenséget. Általában a diagnózist szakértők állítják fel, akik részletes értékelést és elemzést végeznek a gyermek fejlődésével és környezetével kapcsolatban.

Simon Bence
óvodapedagógus

Longikid (TSMT-belépő) vizsgáló
komplexsensoryfitness@gmail.com
https://f360.hu/tsmt/


forrás: Patika Magazin
hírek, aktualitások

Az otthonápolás

2026. szeptember 20.

Az otthoni szakápolási szolgálatok kialakulását egyrészt az egészségügyi struktúra és a mûködés változása, másrészt a társadalom szükséglete és igénye hívta életre. A szolgáltatás iránti igény egyre növekvõ tendenciát mutat. 
A szükségletek egyrészt a lakosság elöregedésébõl, másrészt a népesség egészségi állapotának mutatóiból fakadnak.

A kórházak a hatékonyság és gazdaságosság tükrében a gazdaságos ágykihasználás miatt kerülik a túlápolást, ezért amint a beteg állapota engedi, hazaküldik otthonukba. Mivel ekkor a páciens még nem mondható gyógyultnak, szüksége van az otthon szakápolásra.

Az otthonápolási szolgálatban dolgozó szakemberek minõségi ellátást nyújtanak a beteg otthonában, abban a környezetben, amely gyakran sokkal jobban szolgálja az egészség helyreállítását és a beteg elégedettségét, mint a fekvõbeteg-intézmény, a kórház. Az otthoni ápolás rendszere lehetõvé teszi a fekvõbeteg-intézetbe utalás gyakoriságának csökkentését, illetve a kórházi ápolási idõ lerövidítését. Nemcsak költségtakarékosabb, hanem humánusabb ellátási forma is. Az otthoni légkör, a család jelenléte csökkenti a beteg kiszolgáltatottságának érzését, növeli a kooperációs készséget, elõsegíti az egyénre szabott ellátás kivitelezését. Az otthoni szakápolási szolgálatok feladata, hogy a kórházból hazakerült betegek számára szakápolási és szakirányú terápiás szolgáltatást biztosítsanak. Munkájuk során lehetõség nyílik az egészség, az egészséges életmód népszerûsítésére is. Az otthoni szakápolásra szoruló beteg számára a szakápolást a háziorvosuk rendeli el - gyógytorna, logopédia és fizikoterápia esetén szakorvosi javaslatra. Esetenként 14 vizit rendelhetõ el, amely - a beteg állapotától függõen - háromszor meghosszabbítható szakorvosi javaslatra. Ezen vizitek legalább 30 percet, legfeljebb 3 órát vehetnek igénybe.

Mennyire legyen önálló a gyermek?

2026. szeptember 20.

Gyakran esik szó az önállóságról mint a sikeres nevelés egyik fõ célkitûzésérõl. Nem mellékes kérdés ez ilyenkor az iskolaév kezdetén sem. Ugyanakkor számos szülõ tanácstalanul kérdezi önmagától, mit tegyen, hogy kisgyermekét végre önállóbnak lássa. Mindenesetre tudni kell: ha hatéves kor elõtt még elhagyatottnak is érzi magát a kicsi és fél a szülei nélkül, hét és tíz év között már általában feleszmél. Azaz rájön, hogy igen lassan, fokozatosan egyedül is boldogulnia kell az életkora szabta cselekvési szférában. Mindehhez azonban elengedhetetlenül fontos a helyes szülõi irányítás. 
Mielõtt arra gondolnánk, hogy az eddiginél több szabadságot biztosítunk kisgyermekünknek, tanácsos felmérnünk, mennyire képes az önálló cselekvésre. Számos alapvetõ, fõleg pszichikai tényezõt kell figyelembe vennünk ahhoz, hogy ez a folyamat nehézségek nélkül menjen végbe.

Az iskolaév kezdetén különösen idõszerû elgondolkodni azon, mekkora önállóságot biztosítsunk a kisiskolásnak. A legfontosabb kérdés: elengedhetjük-e egyedül az iskolába? Ahhoz, hogy megtudjuk, képes-e eljutni oda minden kockázat nélkül, célszerû óvatosan puhatolóznunk nála: van-e kedve, érez-e elég önbizalmat hozzá. Azt is megkérdezhetjük tõle, vannak- e olyan gyerekek az osztályában, akik már egyedül járnak iskolába; ha igen, beszélt- e már errõl velük, és annak alapján képesnek tartja-e õ is magát rá. Ha nem, magyarázza el, miért habozik: valójában félelmet érez, vagy csak egyszerûen jobban szeretné, ha a szülõ továbbra is elkísérné minden útjára (mert úgy véli, hogy az a szeretet jele). Az ilyen érzelmi szempontokon kívül természetesen gyakorlati képességeit is tanácsos felmérnünk. Például, ha legelõször kívánjuk elengedni az iskolába, figyeljük meg, általában fél-e az egyedül járkálástól ismeretlen utakon. Azt is fontos megtudnunk, egyáltalán tisztában van-e az alapvetõ közlekedési szabályokkal, tudja-e, milyen helyen és mely pillanatban szabad áthaladnia az úttesten. Ezzel összefügg és az önállósulási képesség további jeleire bukkanhatunk, ha rájövünk, tud-e egyedül vásárolni kisebb dolgokat a közeli élelmiszerboltban anélkül, hogy összezavarodna fizetéskor a pénztárnál, vagy tud-e segítség nélkül telefonálni. A mindennapi élet egyszerû cselekvései megfigyelésekor fel tudjuk tehát mérni, az élet mely területein képes elõször a saját lábára állni.

Metabolikus szindróma

2026. szeptember 19.

Magyarországon közel kétmillió elhízott és négymillió túlsúlyos ember él. A hastáji elhízás nemcsak esztétikai problémát jelent. Az elhízottak között igen jelentõs mértékben fordul elõ magas vérnyomás, jellemzõ a kóros vérzsírszint, a magas vércukorszint vagy a cukorbetegség. Ezt az anyagcsere tünetegyüttest, illetve ezek együttes elõfordulását nevezik metabolikus szindrómának. 
Elõfordulási gyakorisága a felnõtt lakosság körében kb. 21 százalék, gyakorisága az életkor elõrehaladtával tovább növekszik. "Halálos négyes"-ként is emlegetik, mert ezen rizikófaktorok megléte a szívinfarktusra már 4-8 szoros kockázatot jelent, de megnöveli az érelmeszesedés, a koszorúér-betegség, a trombózis, a stroke, valamint a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásának esélyét is. Magyarországon pedig a halálozási statisztikákat a szív- és érrendszeri betegségek vezetik. A metabolikus szindróma tényezõi nem véletlenül társulnak egymással, ugyanis egymásra is hajlamosítanak, éppen ezért bármelyik fennállása esetén a többit is keresni kell. A kockázati tényezõk többnyire helytelen táplálkozásra és a testmozgás hiányára vezethetõk vissza.