Inczeffy Patika

és magán szakorvosi rendelő

2131 Göd, Pesti út 86.

Telefon: +36 27 336 150
E-mail: kalabe@inczeffypatika.hu
Nyitva tartás:
Hétfő - Péntek: 7:30 - 19:00
Szombat: 7:30 - 13:00

Igaz/hamis állítások a meditációról

Érdekességek2024. február 02.

A pandémia miatti bezártság óta az élőben vezetett, online meditáció különösen elterjedt a közösségi oldalakon. A mindfulness (tudatos jelenlét) meditáció – számos tanulmányban alátámasztott előnyei miatt – szintén növelte népszerűségét. Ugyanakkor a tévhitek sokasága veszi körül a meditációt.

10 igaz/hamis állítás, amit érdemes megismerni.

Fotó: 123rf.com1. A légzés a meditáció kulcsfontosságú része

IGAZ. Ellentétben a relaxációval vagy a szofrológiával, a meditáció során nem módosítani próbáljuk a légzésünket, hanem igyekszünk kapcsolatba lépni vele, és ha kell, támaszként használjuk. Amikor úgy érezzük, hogy az elménk vezérel, a meditáció visszatereli a figyelmünket a légzés érzésére. A légzés a kapocs a gondolatok és a test között. Amikor tehát a légzésre irányítjuk a figyelmünket, az a gondolatainkra is kihat.

2. A meditáció az érzelmektől való mentességet foglalja magában

HAMIS. Minden érzelemtől elzárkózni lehetetlen. A gondolatokéhoz hasonlóan a meditáció segít enyhíteni az érzelmek negatív hatását is. Látni fogjuk, hogy az érzelem jelen van, anélkül, hogy azt próbálnánk feltétlenül megérteni. Befogadjuk, majd hagyjuk, hogy elmúljon… Ez lehetővé teszi érzelmeink mindennapi felismerését. Ezáltal kevésbé engedjük, hogy azok vezéreljenek minket. Kilépünk a beidegződésekből, és kevésbé cselekszünk az érzelmek hatására.

3. Mozdulatlanul kell maradni meditálás közben

HAMIS. A gyakori, ülő helyzetben történő meditációk mellett többféle laza, informális meditációs gyakorlat létezik. Meditálhatunk pl. séta, főzés, kávézás, sorban állás közben is… Keressük azt az állapotot, amikor mindent megfigyelünk, ami önmagában mozog, de ahol a tudat mozdulatlan. A séta közbeni meditációhoz pl. figyelni fogunk a légzésünkre, a földön tett lépéseink menetére, a madarak énekére stb.

4. A meditáció napi gyakorlást igényel

IGAZ. A meditációt nehéz elképzelni – meg kell tapasztalnunk, hogy teljesen megértsük. És mindenekelőtt gyakoroljuk rendszeresen, hogy kihasználjuk az előnyeit. Így az agy fokozatosan „megtanul” ebbe az éberségi állapotba kerülni. Minél gyakrabban meditálunk, annál könnyebben sikerül ezt elérni. Valamint minél jobban összpontosítunk, annál jobban erősödik napi szinten az a képességünk, hogy visszatérünk a jelen pillanatba anélkül, hogy elragadnának bennünket a gondolataink vagy az érzelmeink.


5. Meditálni annyi, mint abbahagyni a gondolkodást

HAMIS. Ez nem lenne lehetséges, hiszen állandóan megfordulnak a fejünkben a gondolatok. A meditáció vagy a mindfulness nem ezeknek a gondolatoknak az elnyomását jelenti, hanem a hozzájuk való viszonyunk megváltoztatását. A meditáció során szünetet tartunk, hogy tudatosítsuk, mi történik bennünk – légzés, érzések, feszültségek, gondolatok áramlása – és körülöttünk. Figyeljük meg gondolatainkat anélkül, hogy megítélnénk őket, hagyjuk áramlani, és ne próbáljuk megakadályozni a jelenlétüket. Így tudatára ébredünk annak, hogy mik ezek: csak gondolatok, és nem a valóság. Ennek során a meditáció segít jobb perspektívába helyezni gondjainkat, félelmeinket, tépelődéseinket.

Fotó: 123rf.com

6. A meditáció módosíthatja az agyunkat

IGAZ. A neurotudományok azt mutatják, hogy a meditáció gyakorlása módosítja az agy szerkezetét és működését bizonyos (különösen a pozitív érzelmekhez kapcsolódó) területeken, fokozott agyi aktivitással. A neuroplaszticitásnak köszönhetően új idegi kapcsolatok jönnek létre, nő a szürkeállomány térfogata, különösen a koncentrációval kapcsolatos területen. Mindez kognitív és érzelmi előnyökkel, az érzelmek jobb szabályozásával társulva. A legújabb tanulmányok még azt is sugallják, hogy egy gyakorló szakember agya kevésbé gyorsan öregszik, köszönhetően az agyterületek megerősödésének, amelyek hajlamosak az életkorral sorvadni.

7. A meditáció lehetővé teszi az ellazulást

IGAZ és HAMIS. A meditáció nem relaxációs módszer. A relaxáció során valamilyen eszközt, pl. a légzést vagy egy kellemes mentális táj vizualizálását alkalmazzuk, hogy a feszültség állapotából relaxációs állapotba kerüljünk. Meditáláskor éppen ellenkezőleg: nem törekszünk ezen állapot módosítására: azon vagyunk, hogy a lehető legközelebb kerüljünk a tudatossághoz. Ekkor előfordulhat a relaxált állapot… de lehet, hogy mégsem. Ezt fontos megjegyezni, mert sokan néhány próbálkozás után feladhatják a meditálás gyakorlását, mert nem tapasztalják ezt a lazító hatást. A relaxáció a meditáció lehetséges „mellékhatása”, de nem elsődleges célja.

8. A meditáció jót tesz az egészségnek

IGAZ. Számos tanulmány igazolja a meditáció olyan terápiás erényeit, mint pl. alacsonyabb kortizolszint (stresszhormon), vérnyomás szabályozása, szívműködés javítása, bőrbetegségek (pl. psoriasis) enyhítése, krónikus fájdalmak csökkentése… A tudományos írások az immunrendszer erősödését is kimutatták, különösen a gyulladást elősegítő mechanizmusok gyengülése révén. A meditáció rendszeres gyakorlása akár le is lassíthatja a telomerek öregedését, melyek a kromoszómáink végén található kis „védősapkák”.

9. Buddhistává kell válni a meditáláshoz

HAMIS. Noha buddhista gyökereit nem lehet tagadni, a meditációt, ahogyan ma számos összefüggésben gyakorolják, szándékosan mindenki számára hozzáférhetővé tették a vallási konnotációk korlátozásával. A meditáció az elme ökológiája, amely természetesen nem függetleníthető minden spiritualitástól, és lehetővé teszi bizonyos nem vallási, szellemi beállítottságok ápolását. Ilyen pl. a türelem, elfogadás, bizalom, ítélkezésmentesség stb.

10. A meditáció hasznos lehet a gondozásban

IGAZ. Egyes tanulmányok kitérnek a meditáció szerepének a gondozás egyes területeire is. A meditáció gyakorlása valóban segíthet a gondozóknak pl. abban, hogy még inkább tudják támogatni pácienseiket szenvedésük elviselésében, olykor életük végén… Amellett tanulmányaik során a leendő egészségügyi szakemberek egyre többet foglalkoznak a mindfulness meditációval is, gyakran intézményi keretek között.


forrás: Patika Magazin
hírek, aktualitások

Az otthonápolás

2026. szeptember 20.

Az otthoni szakápolási szolgálatok kialakulását egyrészt az egészségügyi struktúra és a mûködés változása, másrészt a társadalom szükséglete és igénye hívta életre. A szolgáltatás iránti igény egyre növekvõ tendenciát mutat. 
A szükségletek egyrészt a lakosság elöregedésébõl, másrészt a népesség egészségi állapotának mutatóiból fakadnak.

A kórházak a hatékonyság és gazdaságosság tükrében a gazdaságos ágykihasználás miatt kerülik a túlápolást, ezért amint a beteg állapota engedi, hazaküldik otthonukba. Mivel ekkor a páciens még nem mondható gyógyultnak, szüksége van az otthon szakápolásra.

Az otthonápolási szolgálatban dolgozó szakemberek minõségi ellátást nyújtanak a beteg otthonában, abban a környezetben, amely gyakran sokkal jobban szolgálja az egészség helyreállítását és a beteg elégedettségét, mint a fekvõbeteg-intézmény, a kórház. Az otthoni ápolás rendszere lehetõvé teszi a fekvõbeteg-intézetbe utalás gyakoriságának csökkentését, illetve a kórházi ápolási idõ lerövidítését. Nemcsak költségtakarékosabb, hanem humánusabb ellátási forma is. Az otthoni légkör, a család jelenléte csökkenti a beteg kiszolgáltatottságának érzését, növeli a kooperációs készséget, elõsegíti az egyénre szabott ellátás kivitelezését. Az otthoni szakápolási szolgálatok feladata, hogy a kórházból hazakerült betegek számára szakápolási és szakirányú terápiás szolgáltatást biztosítsanak. Munkájuk során lehetõség nyílik az egészség, az egészséges életmód népszerûsítésére is. Az otthoni szakápolásra szoruló beteg számára a szakápolást a háziorvosuk rendeli el - gyógytorna, logopédia és fizikoterápia esetén szakorvosi javaslatra. Esetenként 14 vizit rendelhetõ el, amely - a beteg állapotától függõen - háromszor meghosszabbítható szakorvosi javaslatra. Ezen vizitek legalább 30 percet, legfeljebb 3 órát vehetnek igénybe.

Mennyire legyen önálló a gyermek?

2026. szeptember 20.

Gyakran esik szó az önállóságról mint a sikeres nevelés egyik fõ célkitûzésérõl. Nem mellékes kérdés ez ilyenkor az iskolaév kezdetén sem. Ugyanakkor számos szülõ tanácstalanul kérdezi önmagától, mit tegyen, hogy kisgyermekét végre önállóbnak lássa. Mindenesetre tudni kell: ha hatéves kor elõtt még elhagyatottnak is érzi magát a kicsi és fél a szülei nélkül, hét és tíz év között már általában feleszmél. Azaz rájön, hogy igen lassan, fokozatosan egyedül is boldogulnia kell az életkora szabta cselekvési szférában. Mindehhez azonban elengedhetetlenül fontos a helyes szülõi irányítás. 
Mielõtt arra gondolnánk, hogy az eddiginél több szabadságot biztosítunk kisgyermekünknek, tanácsos felmérnünk, mennyire képes az önálló cselekvésre. Számos alapvetõ, fõleg pszichikai tényezõt kell figyelembe vennünk ahhoz, hogy ez a folyamat nehézségek nélkül menjen végbe.

Az iskolaév kezdetén különösen idõszerû elgondolkodni azon, mekkora önállóságot biztosítsunk a kisiskolásnak. A legfontosabb kérdés: elengedhetjük-e egyedül az iskolába? Ahhoz, hogy megtudjuk, képes-e eljutni oda minden kockázat nélkül, célszerû óvatosan puhatolóznunk nála: van-e kedve, érez-e elég önbizalmat hozzá. Azt is megkérdezhetjük tõle, vannak- e olyan gyerekek az osztályában, akik már egyedül járnak iskolába; ha igen, beszélt- e már errõl velük, és annak alapján képesnek tartja-e õ is magát rá. Ha nem, magyarázza el, miért habozik: valójában félelmet érez, vagy csak egyszerûen jobban szeretné, ha a szülõ továbbra is elkísérné minden útjára (mert úgy véli, hogy az a szeretet jele). Az ilyen érzelmi szempontokon kívül természetesen gyakorlati képességeit is tanácsos felmérnünk. Például, ha legelõször kívánjuk elengedni az iskolába, figyeljük meg, általában fél-e az egyedül járkálástól ismeretlen utakon. Azt is fontos megtudnunk, egyáltalán tisztában van-e az alapvetõ közlekedési szabályokkal, tudja-e, milyen helyen és mely pillanatban szabad áthaladnia az úttesten. Ezzel összefügg és az önállósulási képesség további jeleire bukkanhatunk, ha rájövünk, tud-e egyedül vásárolni kisebb dolgokat a közeli élelmiszerboltban anélkül, hogy összezavarodna fizetéskor a pénztárnál, vagy tud-e segítség nélkül telefonálni. A mindennapi élet egyszerû cselekvései megfigyelésekor fel tudjuk tehát mérni, az élet mely területein képes elõször a saját lábára állni.

Metabolikus szindróma

2026. szeptember 19.

Magyarországon közel kétmillió elhízott és négymillió túlsúlyos ember él. A hastáji elhízás nemcsak esztétikai problémát jelent. Az elhízottak között igen jelentõs mértékben fordul elõ magas vérnyomás, jellemzõ a kóros vérzsírszint, a magas vércukorszint vagy a cukorbetegség. Ezt az anyagcsere tünetegyüttest, illetve ezek együttes elõfordulását nevezik metabolikus szindrómának. 
Elõfordulási gyakorisága a felnõtt lakosság körében kb. 21 százalék, gyakorisága az életkor elõrehaladtával tovább növekszik. "Halálos négyes"-ként is emlegetik, mert ezen rizikófaktorok megléte a szívinfarktusra már 4-8 szoros kockázatot jelent, de megnöveli az érelmeszesedés, a koszorúér-betegség, a trombózis, a stroke, valamint a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásának esélyét is. Magyarországon pedig a halálozási statisztikákat a szív- és érrendszeri betegségek vezetik. A metabolikus szindróma tényezõi nem véletlenül társulnak egymással, ugyanis egymásra is hajlamosítanak, éppen ezért bármelyik fennállása esetén a többit is keresni kell. A kockázati tényezõk többnyire helytelen táplálkozásra és a testmozgás hiányára vezethetõk vissza.