Inczeffy Patika

és magán szakorvosi rendelő

2131 Göd, Pesti út 86.

Telefon: +36 27 336 150
E-mail: kalabe@inczeffypatika.hu
Nyitva tartás:
Hétfő - Péntek: 7:30 - 19:00
Szombat: 7:30 - 13:00

Ismeri a melanoma 15 rizikófaktorát?

Érdekességek2020. január 16.

A melanoma a gyakoribb daganattípusok közé tartozik, éppen ezért fontos ismerni azokat a rizikótényezőket, amelyek közül jónéhányon módunkban áll változtatni a megelőzés érdekében. Dr. Borbola Kinga, az Anyajegyszűrő Központ bőrgyógyász-kozmetológusa, klinikai onkológus a legfontosabbakról beszélt.  

Fotó: 123rf.comÍme, a fő rizikófaktorok

  1. Életkor
    Bár fiatalabb embereknél is kialakulhat melanoma, az idősödéssel nő a rizikó is. Nagy-Britanniában a diagnózisok közel fele 65 évesnél idősebb életkorban születik. 
  2. Ultraibolya sugárzás
    Az ultraibolya sugárzás a legfőbb környezeti rizikófaktornak számít. Tanulmányok szerint, akiknél napfény okozta keratózis diagnosztizálható a fejen és a nyakon, azoknak növekszik a melanoma rizikója is ezeken a testtájakon és a végtagokon az évek, évtizedek alatt elszenvedett napfénykárosodás következtében.
  3. Bőrszín és szeplők
    A nagyon világos bőrű emberek, különösen, ha szőke vagy vörös a hajszínük és szeplősek, nagyobb rizikóval számolhatnak, míg a sötétebb bőrű személyek bizonyos természetes védettséggel rendelkeznek ebből a szempontból. 
  4. Időszakos erős napfényterhelés
    Brit kutatók megfigyelései szerint azok az emberek, akik alapvetően nem napfényes tájon élnek, ám évente 2-3 hetet forró, napos vidéken töltenek – a britek szívesen töltik ilyen helyeken a nyaralásukat -, nagyobb arányban lesznek melanomások, mint azok, akik egyenletes napfényterhelésnek vannak kitéve, például a szabadtéri munkájuk miatt.  
  5. Napégés
    A túlzásba vitt napozás miatti leégés annál nagyobb mértékben növeli a melanoma rizikóját, minél többször történt napégés. Ráadásul e tekintetben nem csak a gyermekkorban elszenvedett leégésekre „emlékszik” a bőr, de minden életkorra.  
  6. Szolárium használat
    Számos tanulmány bizonyította már, hogy a túlzott szolárium használat minden bőrdaganat kialakulásának esélyét növeli, de az International Agency for Research into Cancer eredményei azt is kifejezetten megerősítették, hogy a melanoma kialakulásához is hozzájárul, különösen 35 éves kor alatt. A szakmai állásfoglalások szerint nem létezik biztonságos szolárium használat. 
  7. Fényvédő termékek
    Folyamatosan vizsgálják a fényvédő termékek és a növekvő melanoma rizikó közti kapcsolatot, de egyelőre nincs bizonyos állásfoglalás. A legvalószínűbb magyarázatnak az tűnik, hogy sokan – tévesen – azt gondolják, hogy fényvédő használata mellett bátran tölthetnek több időt napozással. Fontos tudni, hogy akkor is limitálni kell a direkt napfényben töltött időt, ha magas faktorszámú terméket használunk, valamint az ajánlások szerint 2 óránként újra kell kenni a bőrünket!
  8. Anyajegyek
    Minél több anyajegy található a testünkön, annál nagyobb a kockázat, különösen, ha atípusos alakú vagy méretű anyajegyek is vannak köztük. Ilyen esetben feltétlenül fontos a rendszeres bőrgyógyászati ellenőrzés. 
  9. Veleszületett anyajegy
    Már a születéskor is mutatkozhat néhány anyajegy a bőrön, amelyek teljesen különböző méretűek lehetnek. Mivel a nagyobbak kissé kockázatosabbak a melanomává alakulás szempontjából, ezeket rendszeresen ellenőrizni kell, sőt néhány esetben eleve az eltávolításuk a legbiztonságosabb. 
  10. Családi hajlam
    Ha egy egyenes ági hozzátartozónknak volt melanomája, az növeli a mi rizikónkat is, különösen, ha 50-nél több anyajeggyel is rendelkezünk. 
  11. Korábbi bőr- vagy más típusú daganat
    Azoknak, akik egyszer már volt melanomájuk, 8-15-ször nagyobb az esélye egy másodikra, mint más személyeknek. Ha ehhez a faktorhoz még társul az egyik szülőnél kialakult melanoma, a rizikó harmincszorosra nő. Ugyanakkor sajnos más típusú daganatok is rizikófaktornak számítanak. 
  12. Más jellegű betegségek
    Bizonyos betegségek megnövelhetik a melanoma rizikóját, bár az összefüggések még teljesen tisztázottak. Ilyen a Parkinson-kór és a gyulladásos bélbetegségek, mint Crohn-betegség és a colitis ulcerosa. 
  13. Meggyengült immunrendszer
    Az immunrendszer gyengülése – akár HIV, AIDS, akár az immunrendszert gyengítő gyógyszerek miatt – teret nyithat a daganatos betegségek előtt, bár utóbbi esetben az előnyök messze felülmúlják a kismértékű kockázatot. 
  14. Túlsúly
    Egyes kutatások összefüggést vélnek felfedezni a magasabb BMI (testtömeg-index) és a növekvő melanoma kockázat közt. Egyelőre nem egyértelmű a kapcsolat, de az mindenképpen ajánlott, hogy a túlsúllyal rendelkezők még elővigyázatosabbak legyenek a napozással kapcsolatban.
  15. Hormonok
    Mivel a nőknél nagyobb arányban diagnosztizálnak melanomát, mint a férfiaknál, a kutatók jelenleg is vizsgálják a női nemi hormonok, a fogamzásgátló és hormonpótló terápiák, valamint a várandósság hatásait a bőrrákra.  

Megoldás: elővigyázatosság és rendszeres bőrgyógyászati szűrés

Mivel a melanoma és más bőrdaganatok kialakulása számos tényezőtől függ, amelyek közül még nem ismerünk mindent, a legfontosabb teendőnk az elővigyázatosság és bármilyen rizikófaktor megléte esetén a bőrgyógyászati ellenőrzés – hangsúlyozza dr. Borbola Kinga, az Anyajegyszűrő Központ bőrgyógyász-kozmetológusa, klinikai onkológus. – Természetesen a bőrrák szűrés, illetve a teljes testtérképes anyajegyszűrés akkor is kiemelkedően fontos, ha bármilyen változást fedezünk fel a már meglévő bőrképleteinkben, anyajegyeinkben, vagy ha új képletet találunk.   


forrás: Patika Magazin.hu
hírek, aktualitások

Horkol? Ezért érdemes komolyan venni!

2025. december 03.

A horkolás kellemetlen hatásait sokáig erősebben érzékelik a hálótársak, mint maguk a horkolók. Az így megzavart alvást pedig igenis komolyan kell venni, hiszen nappali közérzetromlással, teljesítménycsökkenéssel járhat. A horkolásból kialakuló légzéskimaradás viszont már nem csak az alvás minőségét rontja, de számos egészségi kockázattal is jár. Ezt mutatta be dr. Csóka János, a Fül-orr-gége Központ – Prima Medica főorvosa, fej-nyak sebésze.

Az alvási apnoé miatti mikroébredések ellehetetlenítik a pihentető alvást

A horkoló hang a felső légutak lágy szöveteinek (torok oldalsó és hátsó falai, nyelvgyök, nyelvcsap, mandulák, lágy szájpadlás) vibrációja miatt jön létre. A garatfeszítő izmok ugyanis alvás közben ellazulnak, nem vesznek részt a garat nyitvatartásában, így az az erre hajlamos személyeknél felső légúti szűkület vagy akár elzáródás alakulhat ki. A ki-be áramló levegő megmozgatja a lágy szöveteket, így jön létre a horkoló hangot. Ez pedig nem csak kellemetlenséget jelent – elsősorban a hálótársnak, a környezetnek -, de veszélyes is lehet, különösen, ha a horkolás közben rövidebb-hosszabb légzési szünetek jelentkeznek. Ilyenkor az alvó személy rövid időre abbahagyja a horkolást, majd hangos „horkantás” kíséretében hirtelen levegő után kezd kapkodni. Ezt a jelenséget hívják alvási apnoénak.
Mivel minden egyes légzéskimaradás megszüntetése csak a központi idegrendszer éber állapotában, egy úgynevezett mikroébredés révén valósulhat meg, az alvás minősége romlik, az alvó nem fogja kipihenni magát, és az elegendő alvási idő ellenére is fáradtan ébred, valamint nappali tünetekkel is számolhat.

Megelőzhető-e a stroke?

2025. december 02.

Ha az ultrahang során kiderül, hogy az érfalon már kialakult lerakódás, az orvos a lelet alapján személyre szabott kezelést javasol. Enyhébb esetben elegendő lehet az életmódváltás: a dohányzás elhagyása, a rendszeres testmozgás, valamint a mediterrán jellegű étrend – sok zöldséggel, hallal, olívaolajjal, kevés vörös hússal. Ezek az egyszerű lépések bizonyítottan lassítják, sőt részben vissza is fordíthatják az érelmeszesedés folyamatát.

Emelkedett vérnyomás értékek, magasabb koleszterinszint esetén gyógyszeres kezelésre is szükség lehet. A koleszterinszintet csökkentő készítmények (statinok) és a vérnyomáscsökkentők mind segítenek abban, hogy az erek falára ne rakódjon le további anyag, és a véráramlás stabil maradjon. Ha átmeneti keringészavar (TIA) vagy stroke tünetei alakultak ki, akkor neurológiai vizsgálatot követően további gyógyszerek alkalmazása merülhet fel/ kiegészítése is szükségessé válik, mint pl. a vérlemezkék összecsapódását gátló szerek (aspirin vagy clopidogrel)

Ha azonban a szűkület jelentős, és a véráramlás már veszélyesen korlátozott, sebészi beavatkozás válhat szükségessé. Ennek egyik formája az érsebészek által végzett carotis endarterectomia, amikor az érfalat óvatosan megnyitják, és eltávolítják belőle a lerakódott plakkot. Másik lehetőség a stent (fémháló) beültetése, amellyel belülről kitágítják és nyitva tartják az eret. Mindkét eljárás célja ugyanaz: visszaadni az agy biztonságos vérellátását, mielőtt a szűkület további súlyos következményekhez vezetne.

Gyógyszermaradványok a talajban

2025. december 02.

Láthatatlan veszély a gyökerek mélyén

Egy átfogó magyar kutatássorozat rámutatott, hogy a gyógyszermaradványok sorsát a talajban nem egyetlen tényező, hanem a gyökérsavak, a hőmérséklet és a szervesanyag-lebomlás összetett kölcsönhatása alakítja. Az ELTE és a HUN-REN kutatói szerint a folyamatok időben is változnak, ezért a talajminőség vizsgálatát és a környezeti kockázatbecslést is új alapokra kell helyezni.

Sokat hallhattunk már a gyógyszermaradványok problémájáról az ivóvizekben, de talán kevésbé ismert, hogy gyakran használt gyógyszereink a talajban is nyomot hagynak. Ez pedig komoly problémát jelenthet a mezőgazdaság számára, hosszú távon pedig az emberi egészségre is hatással lehet. De vajon mi dönti el, hogy ezek a maradványok ott maradnak, megkötődnek vagy tovább vándorolnak a környezetben?

Az olyan gyógyszermaradványok, mint a karbamazepin (antiepileptikum), a diklofenák (nem szteroid gyulladáscsökkentő) és az ösztrogénszármazék 17α-etinilösztradiol, különböző módokon kerülhetnek a környezetbe: kijuthatnak például kezelt vagy kezeletlen szennyvízzel, öntözéssel vagy szennyvíziszappal. További sorsukat elsősorban azok a tényezők határozzák meg, amelyek befolyásolják a megkötődésüket. A megkötődés révén ugyanis ezek az anyagok helyileg feldúsulhatnak, és miután a mezőgazdasági növények ezeket a tápanyagokkal együtt felveszik, bekerülnek a táplálékláncba.

Az ELTE és a HUN-REN kutatói nemrég három vizsgálattal tárták fel, mitől függ, hogy ezek a vegyületek a talajban megkötődnek vagy éppen mobilizálódnak, és milyen szerepük van ebben a gyökérsavaknak, a szerves anyagnak és a hőmérsékletnek.