Karácsonyi körkép
Érdekességek2017. december 27.
Ahány nép, annyi Mikulás és karácsonyi édesség. Habár a hagyomány számos országban különböző, a név mégis mindenhol ugyanazt a személyt rejti: a gyermekek és felnőttek által egyaránt várt Mikulást, akinek érkezése világszerte egybeforrt a finomabbnál finomabb édességek ajándékozásával.
Az Északi-sarkkörön működik az a postahivatal is, ahová a világ összes gyermekének kívánsággal teli levele érkezik magához a Mikuláshoz.
Habár a keresztény kultúrkör Mikulás legendája Szent Miklósra, a kis-ázsiai Myra városának szegényeit megsegítő püspökre vezethető vissza, a Mikulás alakját és történetét a világ minden népe a saját történelméhez és kultúrájához igazította az évszázadok során.
A holland Mikulás, Sinterklaas például fehér lovon érkezik Spanyolországból és mézeskalácsot osztogat, az orosz Fagy Apó és segítője, Hóleányka édes tejjel vagy gyümölcsökkel töltött cukorkát ad a gyerekeknek.
Az amerikai Santa Claus, aki a kéményen át lopózik a házakba, cukorrudacskákat tesz a kandallókra akasztott zoknicskákba. Santa Claus december 25-én reggel érkezik repülve 8 rénszarvas húzta szánján az Északi-sarkról, hogy karácsonyi ajándékait szétossza a gyermekek közt. Táltos, Táncos, Pompás, Csillag, Üstökös, Íjas, Ágas és Villám kíséri útján december 24. éjszakáján, amikor az Amerikai Egyesült Államok összes gyermekét meglátogatja.
A finn lappföldi Mikulás, Joulupukki tradicionális finn karácsonyi édességet, fahéjas, gyömbéres és szegfűszeges kekszet ajándékoz a gyermekeknek. A Mikulás december 5-én éjjel indul szétosztani ajándékait rénszarvas húzta szánján, amelynek a gyermekek december 6-án reggel örülhetnek. Míg Santa Claus szánja tud repülni, addig ez a lappföldi Mikulás járművére nem igaz.
A világ Mikulásainak sorában talán a norvég Pelznickle („Szakállas Miklós”) a legtöbb érdekes jellemzővel bíró Télapó, aki kék ruhában, rongyos kalapban és kenyérrel teli hátizsákkal járja az utcákat, útja során pedig Sleipnir nevű, nyolclábú, repülő lova kíséri. Az ajándékokat Befana, a seprűnyélen érkező csúnya, de jólelkű boszorkány hozza Vízkeresztkor, azaz január 6-án.
Az első magyar karácsonyfa
A karácsonyfa történetéről számtalan különböző forrás maradt fent. Ami biztos, hogy egy német eredetű szokásról van szó, ahol a népesség a téli napforduló okán állított először díszes fákat otthonaikban. A hagyománynak tehát eredetileg semmi köze sem volt a keresztény valláshoz, az egyház csak jóval később, a XV–XVI. században vette át. Az első karácsonyfákat a hivatalosított történelmi adatok szerint az 1500-as évek végén, az 1600-as évek elején állították Németországban, ahonnan ez a szép szokás csakhamar meghódította egész Európát. Az első magyar karácsonyfa története a XIX. századig nyúlik vissza, egyes források szerint 1824-ben, Aszódon került felállításra, de csak mintegy 100 esztendővel később vált olyan népszerűvé, hogy országszerte általánosságban is jellemzővé, mondhatni tradícióvá vált a családok körében.
A szaloncukor mint hungarikum
Egy fenyőfa csak és kizárólag akkor válik karácsonyfává, ha díszeket aggatunk rá! Az első díszek éppen ezért egyidősek az első karácsonyfákkal, noha akkoriban még nem gömböket és szaloncukrokat aggattak a zöld ágacskákra, hanem gyümölcsöket, tobozokat, mogyorót és diót. Az évek során aztán a díszítés egyre fényűzőbbé vált, és Magyarországon egy igazi különlegességgel, a szaloncukorral egészült ki, aminek a története az első magyar karácsonyfák megjelenéséig vezethető vissza. A hazai cukrászok ugyanis kitalálták, hogy selyempapírba csomagolt finomságokkal még vonzóbbá tudnák tenni a fenyőfákat, így a XIX. század első felében forgalomba kerültek az első szaloncukrok, amelyek azóta is csak és kizárólag a magyar karácsonyfákat díszítik. Külföldön ugyanis nem szokás ilyen édességeket aggatni a fára.
A szaloncukor receptje már megjelenik a XIX. század végi receptkönyvekben. Kugler Géza 1891-ben megjelent „Legújabb nagy házi cukrászat” c. könyvében már 17-féle szaloncukorreceptet ajánl. A karácsonyi cukrász mintakönyvekben pedig a különböző habcsókok, csokoládédíszek mellett sokféle formájú és díszítésű szaloncukrot is kínáltak. A szaloncukrokat először selyempapírba csomagolták, s erre került a színes sztaniolpapír. A cukorkák igényes és tetszetős csomagolása érdekében, a cukrászok külön sztaniolpapír mintakönyvet is készítettek, amelyből a vásárló a neki tetsző színárnyalatba csomagoltathatta karácsonyi szaloncukorkáját. A selyempapírra szokás volt kis képecskéket ragasztani, a végét pedig szaloncukorrojtozó géppel „rojtozták” a cukrászok. Budapesten és vidéken, a nagyobb cukrászdákban a két világháború között karácsony előtt saját készítésű szaloncukorral díszítették fel a karácsonyfákat, melyekből rendelni is lehetett.
A szaloncukor gyártásának gépesítése hazánkban több cég nevéhez is köthető. Gőzgépekkel felszerelt csokoládégyár, amelyben már szaloncukrot is gyártottak, már 1883-tól üzemelt a Szentkirályi utcában, Gerbeaud és Kugler csokoládégyára pedig 1886-ban kezdte meg működését.
forrás: Bébik.hu
