Inczeffy Patika

és magán szakorvosi rendelő

2131 Göd, Pesti út 86.

Telefon: +36 27 336 150
E-mail: kalabe@inczeffypatika.hu
Nyitva tartás:
Hétfő - Péntek: 7:30 - 19:00
Szombat: 7:30 - 13:00

Kérsz egy csésze finom teát?

Érdekességek2024. március 11.

Képforrás: Canva Pro adatbázis.Nincs is jobb, mint egy csésze finom, gőzölgő, illatos tea - reggel, délután vagy este. A tea a világ egyik legkedveltebb itala, számos országban fogyasztják különféle hagyományok szerint, rengeteg ízben és elkészítési móddal.  

Számos legenda szól a tea eredetéről. Ezek közül a legnépszerűbb az, amely szerint Sen Nung, kínai császár fedezte fel i. e. 2737-ben. Állítólag az uralkodó számára elkészített forró vízbe néhány levél hullott egy fáról. A császár megkóstolta, és úgy találta, hogy a főzet ízletes, frissítő. Körülbelül 2000 évvel később, egy buddhista szerzetesnek köszönhetően, a japánok is megismerkedtek a teával, amely rövidesen mindennapjaik szerves részévé vált. Európába holland és portugál tengerészek juttatták el a teát a 17. század elején, majd Amerikába a 17. század közepén. A teafiltert a 20. században fedezték fel, amellyel akár egy adag tea is kényelmesen elkészíthető lett; ez jelentősen megnövelte a teafogyasztást.

Hogyan fogyasztjuk?

A teaivási szokások a történelmi hagyományoktól és kultúrától függően országonként változnak. Az Amerikai Egyesült Államokban például viszonylag kevés vízzel készítik a teát, amelyet nagyon sok ízben megtalálhatunk. Oroszországban a folyadékbevitel jelentős részét a teafogyasztás adja, sok cukorral, mézzel vagy lekvárral édesítve fogyasztják. Az angoloknál is jelentős mennyiségű tea fogy, de itt a cukor mellett tejet is tesznek a forró italba. Kínában elkészítése és fogyasztása is különleges: kis csészékben, többször felöntve készítik, és az ünnepi események elengedhetetlen tartozéka. Kenyában és Indiában általában forró tejjel, cukorral és többféle fűszerrel (pl. kardamommal) főzik, és szintén kis csészékkel fogyasztják. Japánban fontos rituális szerepe van a teafogyasztásnak, itt leggyakrabban tej és cukor nélkül a zöld tea fogy.

A tea öt típusa

A teafajták közötti különbség a teanövény feldolgozásának módjától, valamint a levelek oxidációjának mértékétől függ. Ez utóbbi felelős az egyes teák jellegzetes színéért.

A tealevelek erjesztése során kémiai fermentációs folyamatok (oxidáció) mennek végbe. Ennek során az antioxidánsok, a klorofill, valamint az aminosavak bomlása alakítja ki a teára jellemző színt, illatot, aromát. Míg a fekete tea jelentős oxidációs folyamaton esik keresztül, addig a zöld teát nem fermentálják. ·  


Mit tartalmaz egy csésze tea?

A fekete és a zöld tea egyaránt sok polifenolt tartalmaz. Egy csésze fekete teában például 125-200 mg polifenol van. A különböző típusú antioxidánsok koncentrációja a tea típusától, valamint a termesztés helyszínétől függ. Ez lehet az egyik oka annak, hogy a zöld és a fekete tea más-más hatással van az egészségre.

A zöld tea és a flavonoidok

Ezidáig több mint 4000 flavonoidot azonosítottak, és valószínűleg újabbakat is felfedeznek majd. Ezek az anyagok több csoportba sorolhatók. A flavonoidoknak többek között gyulladásgátló, rákellenes, antibakteriális és antiallergén hatást tulajdonítanak, emellett erős antioxidánsok (vannak olyanok, amelyek a C- és az E-vitaminnál is hatásosabbak), és segítenek megvédeni a sejteket a nagy mennyiségben jelen lévő szabad gyökök káros hatásaitól. A zöld tea egy bizonyos flavonoid típusban, katechinekben gazdag, amelyek közül az epigallokatechin-gallát (EGCG) igen jól ismert. A zöld tea egészségre gyakorolt lehetséges hatásai közül többet általában az EGCG-nek tulajdonítanak.

A tea frissít! - A tea és a koffeinbevitel

A tea koffeintartalma alacsony. A szárított tealevelek átlagosan súlyuk 3%-ának megfelelő mennyiségű koffeint tartalmaznak, bár ez az arány 1,4 és 4,5% között mozog. A koffein mennyisége a tea elkészítésének módjától is függ. Ebből a szempontból fontos a levelek mennyisége, a levéldarabok mérete, a víz hőfoka és az, hogy a leveleket mennyi ideig tartjuk a vízben.


forrás: Harmonet.hu
hírek, aktualitások

Az otthonápolás

2026. szeptember 20.

Az otthoni szakápolási szolgálatok kialakulását egyrészt az egészségügyi struktúra és a mûködés változása, másrészt a társadalom szükséglete és igénye hívta életre. A szolgáltatás iránti igény egyre növekvõ tendenciát mutat. 
A szükségletek egyrészt a lakosság elöregedésébõl, másrészt a népesség egészségi állapotának mutatóiból fakadnak.

A kórházak a hatékonyság és gazdaságosság tükrében a gazdaságos ágykihasználás miatt kerülik a túlápolást, ezért amint a beteg állapota engedi, hazaküldik otthonukba. Mivel ekkor a páciens még nem mondható gyógyultnak, szüksége van az otthon szakápolásra.

Az otthonápolási szolgálatban dolgozó szakemberek minõségi ellátást nyújtanak a beteg otthonában, abban a környezetben, amely gyakran sokkal jobban szolgálja az egészség helyreállítását és a beteg elégedettségét, mint a fekvõbeteg-intézmény, a kórház. Az otthoni ápolás rendszere lehetõvé teszi a fekvõbeteg-intézetbe utalás gyakoriságának csökkentését, illetve a kórházi ápolási idõ lerövidítését. Nemcsak költségtakarékosabb, hanem humánusabb ellátási forma is. Az otthoni légkör, a család jelenléte csökkenti a beteg kiszolgáltatottságának érzését, növeli a kooperációs készséget, elõsegíti az egyénre szabott ellátás kivitelezését. Az otthoni szakápolási szolgálatok feladata, hogy a kórházból hazakerült betegek számára szakápolási és szakirányú terápiás szolgáltatást biztosítsanak. Munkájuk során lehetõség nyílik az egészség, az egészséges életmód népszerûsítésére is. Az otthoni szakápolásra szoruló beteg számára a szakápolást a háziorvosuk rendeli el - gyógytorna, logopédia és fizikoterápia esetén szakorvosi javaslatra. Esetenként 14 vizit rendelhetõ el, amely - a beteg állapotától függõen - háromszor meghosszabbítható szakorvosi javaslatra. Ezen vizitek legalább 30 percet, legfeljebb 3 órát vehetnek igénybe.

Mennyire legyen önálló a gyermek?

2026. szeptember 20.

Gyakran esik szó az önállóságról mint a sikeres nevelés egyik fõ célkitûzésérõl. Nem mellékes kérdés ez ilyenkor az iskolaév kezdetén sem. Ugyanakkor számos szülõ tanácstalanul kérdezi önmagától, mit tegyen, hogy kisgyermekét végre önállóbnak lássa. Mindenesetre tudni kell: ha hatéves kor elõtt még elhagyatottnak is érzi magát a kicsi és fél a szülei nélkül, hét és tíz év között már általában feleszmél. Azaz rájön, hogy igen lassan, fokozatosan egyedül is boldogulnia kell az életkora szabta cselekvési szférában. Mindehhez azonban elengedhetetlenül fontos a helyes szülõi irányítás. 
Mielõtt arra gondolnánk, hogy az eddiginél több szabadságot biztosítunk kisgyermekünknek, tanácsos felmérnünk, mennyire képes az önálló cselekvésre. Számos alapvetõ, fõleg pszichikai tényezõt kell figyelembe vennünk ahhoz, hogy ez a folyamat nehézségek nélkül menjen végbe.

Az iskolaév kezdetén különösen idõszerû elgondolkodni azon, mekkora önállóságot biztosítsunk a kisiskolásnak. A legfontosabb kérdés: elengedhetjük-e egyedül az iskolába? Ahhoz, hogy megtudjuk, képes-e eljutni oda minden kockázat nélkül, célszerû óvatosan puhatolóznunk nála: van-e kedve, érez-e elég önbizalmat hozzá. Azt is megkérdezhetjük tõle, vannak- e olyan gyerekek az osztályában, akik már egyedül járnak iskolába; ha igen, beszélt- e már errõl velük, és annak alapján képesnek tartja-e õ is magát rá. Ha nem, magyarázza el, miért habozik: valójában félelmet érez, vagy csak egyszerûen jobban szeretné, ha a szülõ továbbra is elkísérné minden útjára (mert úgy véli, hogy az a szeretet jele). Az ilyen érzelmi szempontokon kívül természetesen gyakorlati képességeit is tanácsos felmérnünk. Például, ha legelõször kívánjuk elengedni az iskolába, figyeljük meg, általában fél-e az egyedül járkálástól ismeretlen utakon. Azt is fontos megtudnunk, egyáltalán tisztában van-e az alapvetõ közlekedési szabályokkal, tudja-e, milyen helyen és mely pillanatban szabad áthaladnia az úttesten. Ezzel összefügg és az önállósulási képesség további jeleire bukkanhatunk, ha rájövünk, tud-e egyedül vásárolni kisebb dolgokat a közeli élelmiszerboltban anélkül, hogy összezavarodna fizetéskor a pénztárnál, vagy tud-e segítség nélkül telefonálni. A mindennapi élet egyszerû cselekvései megfigyelésekor fel tudjuk tehát mérni, az élet mely területein képes elõször a saját lábára állni.

Metabolikus szindróma

2026. szeptember 19.

Magyarországon közel kétmillió elhízott és négymillió túlsúlyos ember él. A hastáji elhízás nemcsak esztétikai problémát jelent. Az elhízottak között igen jelentõs mértékben fordul elõ magas vérnyomás, jellemzõ a kóros vérzsírszint, a magas vércukorszint vagy a cukorbetegség. Ezt az anyagcsere tünetegyüttest, illetve ezek együttes elõfordulását nevezik metabolikus szindrómának. 
Elõfordulási gyakorisága a felnõtt lakosság körében kb. 21 százalék, gyakorisága az életkor elõrehaladtával tovább növekszik. "Halálos négyes"-ként is emlegetik, mert ezen rizikófaktorok megléte a szívinfarktusra már 4-8 szoros kockázatot jelent, de megnöveli az érelmeszesedés, a koszorúér-betegség, a trombózis, a stroke, valamint a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásának esélyét is. Magyarországon pedig a halálozási statisztikákat a szív- és érrendszeri betegségek vezetik. A metabolikus szindróma tényezõi nem véletlenül társulnak egymással, ugyanis egymásra is hajlamosítanak, éppen ezért bármelyik fennállása esetén a többit is keresni kell. A kockázati tényezõk többnyire helytelen táplálkozásra és a testmozgás hiányára vezethetõk vissza.