Krónikus fáradtság szindróma - a genetikáé a jövõ?
Érdekességek2026. október 23.
Az egyik legsötétebb területe az orvostudománynak a krónikus fáradtság szindróma (elterjedt angol rövidítése CFS). Mindössze húsz éve ismerik, pontosabban azóta definiálják és tartják önálló "igazi" betegségnek.
Meglepõ egy olyan kór esetén, amely angol felmérések szerint minden ezredik felnõttet, elsõsorban a 29-35 év közötti hölgyeket érinti. Sõt dr. Illés Zoltán, a pécsi Neurológiai Klinika docense tudományos közleményében 0,2-0,5 százalékos gyakoriságról beszél. Hogy nyugati forrásokat is idézzünk: a New Scientist szakírójának némileg demagóg és elfogult, epés megjegyzése szerint, elõrébb állnánk, ha az AIDS-re fordított összegnek legalább töredékét a CFS kutatására és gyógyítására szánnák.
A krónikus fáradtság szindróma valóban sötét betegség. Ennek egyik oka, hogy rendkívül heterogének, szinte személyenként változnak a tünetei. Leggyakoribb közülük a legalább hat hónapja fennálló, pihenésre sem szûnõ fáradtság, gyengeségérzés, memória- és koncentrációzavar, megnagyobbodott nyaki vagy hónalji nyirokcsomók, torokfájdalom. A fájdalom még számos helyen megjelenhet, az ízületekben, az izmokban, és gyakori az igen heves fejfájás is. A kiváltó okok sem egyértelmûek. A CFS megjelenését 75%-ban valamilyen fertõzés elõzi meg. "Hírbe hoztak" már vírusokat, többek között a herpesz és a Pfeiffer-féle mirigyláz (mononucleosis infektosa) kórokozóját.
Felmerült a CFS összefüggése a Lymekórral és a Q-lázzal. Okolták az ómega-3- és -6-zsírsavak (veleszületett vagy diétahiba miatti) hiányát is. Legutóbb egy brit CFS konferencián Basant Puri, a londoni Hammersmith Kórház specialistája számolt be olyan adatokról, amelyek szerint e zsírok pótlása gyógyhatással bír. Születtek bizarr elméletek és megoldási kísérletek is. Raymond Perrin manchesteri ideggyógyász szerint a tünetekért közvetlenül a nyirokpangásnak az agyra kifejtett hatása a felelõs. Ô ezért a nyaki nyirokcsomók óvatos masszázsával kísérletezett, mellyel így az agyban torlódó nyirokfolyadék elvezetését segíti elõ. Állítása szerint ezzel jótékonyan enyhíti betegei fáradtságérzését és fájdalmát. A legújabb kutatások azonban elsõsorban az immunrendszer veleszületett zavarának teóriáját erõsítik. A New Scientist nevû híres orvosi szaklapban Jonathan Kerr, a londoni egyetem tudósa nem kevesebb, mint 47 ezer gént tanulmányozott krónikus fáradtság szindrómában szenvedõk vérében. Igen jól objektivizált és dokumentált, egészségesek vérével összehasonlító vizsgálataiból egyértelmûen kiderült, hogy száz "bûnös" gént lehet elkülöníteni. Olyanokat, amelyek különböznek az egészségesek genetikai állományától. Az is egyértelmûvé vált, hogy így vagy úgy ezek a gének az immunrendszer mûködéséhez kötöttek. Azaz a szervezet ellenálló képességének megváltozása döntõ hatással van a betegség kifejlõdésére. Nem kis jelentõségû felfedezés ez. Egyrészt, mert ezeknek a géneknek a kimutatásával könnyebbé válik - mint említettük - az egyáltalán nem egyértelmû tünetek, és ezzel az egész kór felismerése. Másrészt, mert a kísérlet újabb lökést ad az immunterápia hasznosításához. Az elsõ ilyen jellegû terápiás próbálkozások biztató eredménnyel jártak. A kérdés persze még távolról sem megoldott. Ha igazságosak akarunk lenni, kijelenthetjük, hogy mind a terápiás, mind a diagnosztikus eljárások még kísérleti stádiumban vannak. Természetesen léteznek tüneti, gyógyszeres és pszichoterápiás kezelések, de a végsõ, oki terápia még várat magára. Ám az ma már nyilvánvaló: mint annyi más ágazatában a medicinának, a krónikus fáradtság szindróma kezelésében is a genetikáé a jövõ.
Dr. Nagy János
forrás: Patika Magazin
