Limfóma – A szaktudás, a bizalom és az egyén felelőssége a javulás érdekében
Érdekességek2017. szeptember 03.
Limfóma mint láthatatlan. Limfóma mint lehetséges kezelhető kórkép. Limfóma mint leküzdhető? Igen, mert a limfómákat, a rosszindulatú nyirokrendszeri megbetegedéseket a hétköznapi tünetek miatt nehéz felismerni. Viszont ha mégis idejében észreveszik, a korszerű kezelési lehetőségek személyre szabott megvalósításával éveken át sikeresek lehetnek a megküzdési stratégiák.
A nyirokrendszer a szervezet keringési rendszerének kevésbé ismert része. A nyirok (szövetnedv) keresztüláramlik az egész testet átszövő nyirokérhálózaton, vissza a vérkeringésbe. A nyirokrendszer és az érrendszer tehát szoros összefüggésben van, iszonyatos tápláló- és méregtelenítőmunkát végezve. Például a szívből kiáramló vér kb. 25 másodperc alatt járja körül a testet a mintegy 100 000 km hosszú vérereken keresztül. Mint sok más szervünk, a vérképző és nyirokrendszernek is megvan a maga rosszindulatú betegsége (limfóma, leukémia, mielóma multiplex).
Tünetek
A limfómák, a nyirokrendszer sejtjeiből kiinduló daganatok hétköznapi tüneteik miatt nehezen felismerhetők. Az erős éjszakai izzadás, köhögés, nehézlégzés, a látszólag ok nélküli láz hosszabb ideig való fennállása s az esetlegesen ezeket kísérő, hirtelen fogyás immunológiai kivizsgálást igényel.
Diagnózis
Az élettankönyvek leírják az emberi szervezet általános működését. De mi van, ha az én szervezetem nem olvasta az élettankönyveket? Ez a költői kérdés csak annak megvilágítására szolgál, hogy természetesen a szervezet általános elvek szerint működik, de mivel minden ember más, minden szervezet is más, és minden betegség is más. Kifejezetten ahhoz az adott személyhez tartozik, minden általános és egyedi jellemzőjével együtt. Ezen egyedi jellemzőknek ma már jelentőségük van a diagnosztizálásnál és a majdani terápiánál is.
Ma már a legújabb genetikai felfedezéseknek és az ún. molekuláris diagnosztikának köszönhetően sokkal árnyaltabb diagnózis felállítására van lehetőség. A patológus a krimikben mindig a holttest vizsgálatával foglalkozik. A mai modern medicina a patológusokra mint az élők megmentőjére gondol. A szervezetből kivett minta megvizsgálása után ők mondják meg a pontos diagnózist, ők adják a hematológus kezébe a lehetőséget a személyre szabott terápia kiválasztására.
Terápia
A hematológus így egy sokkal sikeresebb célzott terápiát tud alkalmazni a betegen, megkímélve azokat a nem kívánt mellékhatásoktól, akiknél az adott terápia nem járna sikerrel.
A személyre szabott terápia felel meg leginkább a beteg kezelésére, mivel a legjobban alkalmazkodik a szervezethez, az esetleges genetikai eltérésekhez, s célzottan irányítható azokra a sejt- és molekulacsoportokra, amelyeknél eredményesen kiváltható a gyógyszerre adott válaszreakció.
A terápia legfontosabb része tehát a szakember által meghatározott gyógyszeres kezelés, amely feltételezi a beteg bizalmát is az orvosában. De mindez nem teljes az egyén felelőssége nélkül, mert mint minden betegségnél, a limfómánál is különösen fontos az életmód – értve ez alatt a megfelelő táplálkozást és mozgást.
„Az egészséges életmód – amelybe beletartozik a rendszeres testmozgás és a helyes táplálkozás – kiemelkedően fontos annak érdekében, hogy sikerrel lehessen felvenni a harcot a betegséggel – nyilatkozta megkeresésünkre Feövenyessy Krisztina mozgásterapeuta. – Egy, a közelmúltban az Albertai Egyetemen elvégzett kutatás bebizonyította, hogy az aerob testmozgás jelentősen javítja a kemoterápiában részesülő limfómás betegek életminőségét, fizikai és lelki állapotát egyaránt. A mozgás rendkívül jó hatást gyakorol az emberi szervezetre, véd a stressz káros hatásaitól, és serkentően hat az immunrendszerre, azaz igencsak erősíti a szervezet öngyógyító képességét. Hogy milyen testmozgást érdemes választani, az függ az egyén adottságaitól, fizikai állapotától, sőt lelki beállítottságától is.” Tehát ez is egyénre szabott.
„Még egészséges emberek számára is azt javaslom, hogy kérjék gyógytornász/mozgásterapeuta segítségét a választáshoz, hisz számos – napjainkban rendkívül divatos – mozgásforma kifejezetten ártalmas, túlterheli a szív- és érrendszert, az izmokat, ízületeket, szalagokat. Mindez fokozottan igaz abban az esetben, ha betegséggel küzd valaki.
Bár kevesen tudják, de a helyes légzés szerepe szintén kulcsfontosságú egészségünk megtartása, illetve a gyógyulás szempontjából, hisz az egyik legfontosabb méregtelenítő szervünk a tüdő – tette hozzá a szakember. – Sajnos az európai emberek döntő többsége felületesen lélegzik. Bármilyen furcsán is hangzik, életünk során legtöbben elveszítjük a helyes légzés velünk született képességét. Érdemes tehát szakember segítségével újra elsajátítani, így nem csupán a fizikai fájdalmakat lehet kordában tartani, de az energia, az életerő is jelentősen megnő.
Összességében tehát fogalmazhatunk úgy is, hogy a gyógyulás nagy része valóban az orvosi kezelésen múlik, a maradék viszont az egyén hozzáállásának és erőfeszítéseinek függvénye.”
A klinikai dietetikus döbbenetes adattal illusztrálta a megfelelő táplálkozás jelentőségét. „Átlagosan 5 daganatos betegségben szenvedő közül 1 (kb. 20%) nem a betegségbe, hanem annak – sok esetben megelőzhető – következményébe hal bele, azaz gyakorlatilag éhen hal.” Tehát előbb hal meg, mint az az állapotából adódna.
Mert
- alultáplált,
- nem mer enni,
- nem tud enni a hányinger miatt,
- nem tudja pontosan, mit ehet,
- nem megfelelően állítja össze a fehérje-zsír-szénhidrát arányt stb.,
és szervezete annyira legyengül, hogy nem tudja tovább felvenni a harcot a betegségével.
 |
Dr. Lelovics Zsuzsanna PhD klinikai dietetikus, táplálkozáskutató továbbá hozzátette: „A daganatos betegek kezelésének fontos része a dietoterápia (diéta), igaz ez a vérképző szervi rosszindulatú daganatos betegségben (leukémia, limfóma) szenvedőknél, valamint a nyirokszervi betegségben szenvedőknél is. Míg az utóbbiaknál a túlsúly és az elhízás okoz problémát, addig a vérképző szervi rosszindulatú daganatos betegségben szenvedőknél a kóros lesoványodás. Bármilyen paradoxonnak tűnik, mindkettő esetében alultápláltságról beszélünk – hangsúlyozza a szakember. – Ez olyan kóros állapot, amelyet az energia és/vagy legalább egy tápanyag (ideértve a folyadékot is) abszolút vagy relatív hiánya vagy többlete (vagy azok egyensúlyának hiánya) jellemez. Ez kóros hatással jár a szövet/test formájára/megjelenésére, funkciójára és a klinikai eredményekre nézve, s nem utolsósorban nagymértékben meghatározza a betegség kimenetelét is. Az alultápláltság minden esetben a (meglévő) egészségi állapotot súlyosbító tényező.
A vérképző szervi rosszindulatú daganatos betegségben szenvedők több mint fele a diagnózis felállításakor alultáplált, illetve dehidratált. A betegség előrehaladtával az alultápláltság mértéke és előfordulási gyakorisága emelkedik: előrehaladott, illetve terminális állapotban átlagosan tíz betegből már hét-nyolc válik alultáplálttá. Az alultápláltság olyan hiányállapotot jelent, amikor egyensúlyzavar lép fel a tápanyagok (pl. fehérjék) felvételében és hasznosulásában, tehát adott tápanyagból egy nap többet használ fel a szervezet, mint amennyihez hozzájut.
A kezelések egy része (elsősorban a kemoterápia) számos, esetenként súlyos mellékhatással jár, amelyek a szervezet ellenálló képességét rontják. A megelőzés szintjén, ezek kivédése érdekében is lényeges a táplálkozás, a dietoterápia és a kielégítő folyadékbevitel.”
Mindezek szem előtt tartásával, a megfelelő orvos–beteg-kapcsolat megteremtésével, a kölcsönös bizalom kiépítésével, közös munkával, szakemberek bevonásával, kollektív felelősséggel és a beteg optimális betegségtudata mellett egy egészségtudatos magatartással sikerrel kitolható a lehető leghosszabbra a túlélési idő.
Dr. Szarvasházi Judit
főszerkesztő-gyógyszerész
forrás: Patika Magazin
