Másokat boldoggá tudjak tenni! – Beszélgetés Boggie-val
Érdekességek2017. szeptember 19.
Nyílt, határozott, rendkívül összeszedett és kedves. Csemer Boglárka-Boggie három nyelven énekel, Franciaországban is legalább olyan ismert, mint nálunk. És pár hónapos kislánya valóban tudja, hogyan segítheti leginkább édesanyját. Csak az interjú végére ébredt fel.
Amikor elkezdted a zenei tanulmányaidat, akkor volt már egy határozott elképzelésed, hogy mit szeretnél?
Elég céltudatos kislány voltam, engem nem nagyon kellett noszogatni, úgyhogy hagyták is a szüleim, hogy csináljam, amit szeretnék, mert látták, hogy úgyis tudom, mit akarok. Azt tudtam, hogy énekesnő akarok lenni, de nem tudtam, hogy mindezt hogyan kell csinálni. Hogyan kell zenekart vezetni vagy dalt szerezni. Elég hamar beirattam magam zeneiskolákba, és onnantól nem volt megállás.
- Te Franciaországban is nagyon népszerű vagy, a Billboard-listán is nagyon előkelő negyedik helyet foglalt el a lemezed.
Nagyon kíváncsi vagyok, hogy a harmadik lemeznek mi lesz az útja. Az biztos, hogy még egy albumomnál sem éreztem az alkotófolyamat során, hogy mennyire jók a dalok. Ennél a lemeznél minden egyes percnél éreztem a porcikámban, hogy nagyon jók. Ez nagyon jó érzés. Nagyon várom már, hogy a közönség is hallhassa!
Az első bemutatkozó lemezem pedig gyakorlatilag egy modernkori mecénásnak köszönhető, aki kifizetett nekünk 100 órát egy remek stúdióban a lemezfelvételre. Ez egy nagyon nagy felelősség volt, hogy úristen, megérdemlem-e, miért kapom, mit kezdjek vele, de éppen ezért egy nagyon erős motivációs késztetés is volt.
Ezen a lemezen szerepelt a Parfüm, és igazából emiatt kaptam lemezszerződést a Tom Tom Recordstól, mert ez a dal nagyon megtetszett a kiadó vezetőjének. Az ő javaslatára készült magyar verzió a dalhoz. Egyértelmű volt, hogy ehhez fogunk videoklipet forgatni. Olyan sikeresen találkozott a dal a klipalkotóval, és valami olyan pluszmélységét emelték ki a dalnak vizuálisan, ami a mai napig is működik és aktuális. A második nagylemezem pedig Fonogram-díjat kapott, és rengeteg útjuk volt a daloknak, többek között a Dal 2015 győztes dala, a Wars for Nothing is ezen az albumon szerepel.
- Hogyan folyik ez a dalszerzés? Leülsz, és azt mondod, hogy most akkor szerzek egy dalt?
A harmadik albumnál több verzió volt, több oldalról is megközelítettem a dalokat. Van olyan dal, amelyet zongorán szereztem. Van olyan dal, ahol a basszusmenetet írtam meg előbb, valami zakatolt a fejemben, arra született egy énektéma, és utána ültem a zongorához. Van olyan dal, ami teljesen az utcán született, egy dudorászás eredménye. Illetve most elkezdtem használni egy zeneszerkesztő programot is, amivel eddig nem dolgoztam. Ez sokat segített a hangszerelésekben. Még sosem szereztem ennyiféleképpen dalt.
- Az is számít, hogy éppen milyen érzelmi tölteted van?
Abszolút. Most nagyon kiegyensúlyozott életem van, és az, hogy kislányom lett, nagyon feltölt. De persze nekem is vannak rosszabb napjaim. A dalokon most leginkább az elengedés mint fő érzelmi motívum vonul végig mindenféle formában.
- Azóta lettél ilyen kiegyensúlyozott, amióta ő megszületett?
Előtte is az voltam, mert viszonylag harmonikus ember vagyok, de így, Lenkével még jobban beosztom az időmet, és sokkal hatékonyabb vagyok, mint előtte. És azt is érzem, hogy sokkal jobban átlátok helyzeteket, szituációkat. Míg az anyaság előtt kis szeletekben gondolkodtam, most sokkal jobban látom az egészt. Átfogóbban tudok gondolkodni, mondjuk egy lemezről is. Régebben nem voltam ennyire koncepciózus, sokkal inkább voltam ösztönös. Most egyszerre vagyok tudatos és ösztönös is. Lenke nélkül biztosan nem született volna meg ez az album.
- Igen, ez is már annak a kérdésnek a része, hogyan tudod egyeztetni a nő, feleség, édesanya, munka, karrier, család szerepeket, szituációkat.
Ez a legnehezebb. Ezekről a szerepekről sokat gondolkodtam már a várandósság alatt is.
Van a művésznői léte egy énekesnőnek, van a háziasszony, a feleség, és most bekapcsolódott az édesanya szerepkör. Ezen próbálok nem annyit filozofálni, hanem lazán venni. Azt gondolom, hogy itt, Európában meg a jóléti társadalmakban kis bélyegeket próbálunk ráakasztani a különböző női szerepeinkre. Szerintem a nőknek évezredek óta rengeteg szerepük van. Nem hiszem, hogy mondjuk Afrikában egy földműves anyuka, akinek van három gyereke, ezen így gondolkodik, hogy ma este anyuka vagyok, de reggel még földműves, hanem szerintem egybe minden. Persze ezeken jó filozofálgatni, meg megerősíteni bizonyos szerepeinkben az önbizalmunkat meg a lényünket, de én ezt nem bonyolítom túl. Nagyon könnyen tudok váltani, és mindegyik szituációban mindegyikből van belőlem egy darab. Ha például Lenkével játszom, akkor nyilván az édesanyalétem dominál jobban. Próbálom nem túldimenzionálni, hanem a maga természetes valójában látni a nőiséget.
Természetesen amikor lejövök a színpadról, akkor kell egy kis idő, mire vissza tudok helyezkedni például az anyai szerepbe. Ilyenek vannak, de ezt sem gondolom túl. Illetve nem okoz nekem gyötrelmet, hogy úristen, most akkor a művésznői létemmel mi lesz. Meg kell találni egy természetes egyensúlyt. Tudom, hogy ez nem olyan könnyű, és azt is értem, hogy ez sok nőnek miért okoz nehézséget, de nem szabad szerintem túlbonyolítani a dolgot. Bár nekem annyiban is nagy szerencsém van, hogy Lenke rendkívüli mód alkalmazkodó, szinte semmilyen körülmények között nem lehet kimozdítani a lelki békéjéből. Legyünk akár zenekari próbán, egy hosszabb utazáson vagy egy orvosi vizsgálaton a Czeizel Intézetben.
- A dalszerzésről már beszéltünk. Mi a helyzet a szöveggel? Neked fontos, hogy mi a szövege a dalnak?
Nekem nagyon fontos, hogy miről akarok énekelni, miért akarok arról énekelni, mi a célom azzal a dallal, mit akarok okozni ezzel az embereknek. Ezen nagyon sokat filozofálok. De már egész fiatalon megfogalmaztam magamnak, hogy mi a célom ezzel.
- Mi?
Nagyon szeretem az embereket, és nagyon szeretem őket boldoggá tenni. Ha nem ezzel foglalkoznék, akkor biztos, hogy egy karitatív szervezetnél lennék, vagy gyerekekkel foglalkoznék, vagy valami olyannal, ami társadalomjobbító és az embereknek segít.
- Ez jelent boldogságot számodra?
Az, ha én másoknak tudok segíteni, másokat boldoggá tudok tenni. Akkor az engem is boldoggá tesz, mert ilyenkor azt érzem, hogy hasznos vagyok, volt értelme fölkelnem. Nagyon-nagyon boldoggá tesz az, ha ezt nemcsak a körülöttem élőkre, családomra, barátaimra vonatkoztatom, hanem ki tudom terjeszteni a közönségre. Az nagyon-nagyon jó érzés. Egy jó koncert után úgy megyek haza, hogy fel vagyok töltődve, és azt érzem, hogy tényleg azt csinálom, amiért ezen a földön vagyok, és amiért megteremtett a jóisten. A feladatomat csinálom. Ez a szép igazából.
- Ezt nyilván érzi a közönség is, mert átadod nekik.
Biztos, hogy érzi. Szerintem ebben vagyok igazán erős. A koncerteken is nagyon közvetlen vagyok, sokat beszélek, sztorizgatok, hogy kialakuljon egy kapcsolat az emberekkel. Én nem vagyok az a fajta, aki lejön a színpadról, és elszalad és senkire rá sem néz, és már ott sincs. Ezeket a pillanatokat nagyon megélem, nagyon jelen vagyok az emberekkel.
Nyilván a művészlétnek sok hulláma is van, meg nagyon érzékeny vagyok, így én is sokszor érzem magam hullámvölgyben. De általában mindig az a gondolat segít, amit megfogalmaztam magamnak, még kiskoromban: azért énekelek, hogy adjak az embereknek, és ha ebbe a gondolatba bele tudok állni, át tudom magamon folyatni ezt az érzést, akkor az segít. Még a legrosszabb napokon is. Sorra veszem, hogy eddig milyen koncertek voltak, eddig milyen emberekkel találkoztam, nekik milyen élményt okoztam, és ezekbe kapaszkodom. Ha erre egyszer képes voltam, akkor legközelebb is az leszek.
De ehhez kell egy nagyon jó társ, barátok, család. A férjem masszívan ott van mellettem, minden gödrömnél.
- Van, amikor nem vagy megelégedve a koncerteddel vagy az énekléssel?
Van, persze! Azt érzem, hogy nem tudtam úgy kinyílni, zárkózottabb maradtam, vagy tudom, hogy még maradt bennem csomó minden. De hát ez ilyen, szóval szerintem ez a festőnél is így van, hogy valamelyik nap árad belőle minden, másnap meg legszívesebben bebújna a vackába.
Viszont érdekes, hogy az a téthelyzet, amikor tudod, hogy koncert van, meg énekelni kell, akkor valahogy minden bajodat elfelejted. Akkor hirtelen minden működik. Előtte vagy utána előfordul, hogy letört vagyok, de a fellépés alatt soha. Ez jól ki van találva.
- A terveidről el lehet árulni valamit?
A lemez idén ősszel fog megjelenni, ez az első teljesen önálló szerzői albumom. A hangszerelés közös zenekari műhelymunkának, nagyon sok ötletnek, sok energia találkozásának az eredménye. Nagyon várom már a lemezbemutatót, ami szeptember 23-án lesz az Akváriumban. Szeretnék ősszel országos lemezbemutató turnéra menni, van egy meghívásom Brazíliába és egy igen intim hangvételű akusztikus karácsonyi koncertre is készülök még az idén.
Dr. Szarvasházi Judit
gyógyszerész-főszerkesztő
forrás: Patika Magazin
