Inczeffy Patika

és magán szakorvosi rendelő

2131 Göd, Pesti út 86.

Telefon: +36 27 336 150
E-mail: kalabe@inczeffypatika.hu
Nyitva tartás:
Hétfő - Péntek: 7:30 - 19:00
Szombat: 7:30 - 13:00

Miért nem jár modern protézis a magyar amputáltaknak?

Érdekességek2026. október 06.

Eljött az idő, hogy a magyar művégtag-ellátás is belépjen a 21. századba!

Magyarországon évente több ezer ember szenved el végtagvesztést, ám a hazai ellátórendszerben tapasztalható hiányosságok miatt sokan nem jutnak hozzá a modern protézisekhez. A szakértő jelentős szemléletváltást sürget, a cél, hogy a páciensek az életminőség helyreállításának kulcsaként tekinthessenek a modern művégtagokra.

Fotó: asphoto777 © 123RF.com

Egy tizenkét országot vizsgáló tavaly közzétett kutatás adatai szerint a boka feletti amputációk száma ma Magyarországon lakosságarányosan a háromszorosa a nyugat-európai átlagnak és az évente végzett amputációk számát tekintve Magyarország az európai lista élén áll. Az érintettek azonban sokszor csak gyenge minőségű eszközökhöz jutnak hozzá, ennek oka a tájékozatlanság mellett a rugalmatlan finanszírozási rendszer, a futószalagszerű gyártás és a szakértelem hiánya.

„Míg a közvélekedés sokszor csak egy élettelen műanyag eszközként tekint a protézisre, a valóságban a modern orvostechnika már a csúcskategóriás mikroprocesszoroknál és karbonvázaknál tart” – hangsúlyozza a piacvezető Reha-Corpus Kft. tulajdonosa és szakmai vezetője.

Kiemelte azt is, hogy a hazai támogatási rendszer sok esetben fix összegeket határoz meg egy-egy kategóriára, nem veszi figyelembe a páciens életkorát vagy aktivitási szintjét.

„Így előfordulhat, hogy egy 30 éves aktív fiatal és egy 70 éves nyugdíjas ugyanazt az alapszintű eszközt kapja, mert a gyártóknak ugyanabból a keretből kell gazdálkodniuk. Ezzel szemben például Szlovákiában is, egyedi, aktivitásalapú finanszírozás működik.”


Hetek alatt visszakapható a segédeszköz nélküli járás

Vörös Imre szerint a hazai piac egyik legnagyobb problémája, hogy sok gyártó a 90-es években ragadt technológiát alkalmazza, és silány minőségű, akár bizonytalan forrásból származó alkatrészekből építi fel a művégtagokat.

„Egy rosszul illeszkedő tok nemcsak kényelmetlen, de biztonsági kockázatot is jelent: a páciens kidörzsölheti a csonkját, vagy akár el is eshet, ha az alkatrész eltörik” – figyelmeztet a szakértő.

Hozzáteszi, hogy az amputáció utáni első hónapok kritikusak a rehabilitáció szempontjából. A Reha-Corpus erre válaszul kidolgozott egy egyedi Korai Rehabilitációs Programot, amelynek célja, hogy a páciens minél hamarabb visszatérhessen a korábban megszokott életéhez.

„Az amputációt követően, és a csonk gyógyulása után egy teljesen térítésmentes, magas minőségű protézist állítunk össze pácienseink részére, amely tartalmaz egy modern mágneses tokrendszert, egy mikroprocesszoros térdízületet és egy karbon bokaszerkezetet. A végleges protézishez már az egyedi állami engedélyeztetés keretében juthatnak hozzá a páciensek, ebben az esetben a támogatás 90 százalékos, az önerő pedig mindössze 10 százalék.”

Hozzátette, hogy ez a megoldás drasztikusan lerövidíti a felépülést: ez a technológia akár néhány hét alatt segédeszköz nélküli járást eredményezhet, ami korábban hónapokig tartott. Vörös Imre úgy fogalmazott: eljött az idő, hogy a páciensek ne csak „tanulólábakat”, hanem valódi életminőséget kapjanak.

Fontos tudni, hogy gyártó és gyártó között óriási a különbség.

„Nem mindegy, hogy valaki a konyhaasztalon veszi a mintát, vagy profi műhelyi körülmények között, német és holland technológiával dolgozik” – emelte ki a szakértő.

A Reha-Corpusnál minden folyamat egyedi: a csonkról vett gipszminta alapján, speciális laminálással készülnek a személyre szabott tokok, amelyekre a legnevesebb nemzetközi gyártók (mint az Ottobock vagy az Össur) alkatrészeit építik rá.

„A páciensek sokszor nem tudják, hogy szabadon választhatnak gyártót, és nem kötelesek ott elkészíttetni a végleges protézist, ahol az ideiglenest kapták” – hívta fel a figyelmet Vörös Imre.

Komplex gondoskodás: betegszállítás és mentális támogatás

A cégcsoport felismerte, hogy a pácienseknek nemcsak eszközre, hanem fizikai és lelki segítségre is szükségük van az amputációt követő időszakban. Ezért Magyarországon egyedülálló módon ingyenes betegszállítást biztosítanak Dombóvár 150 km-es és Székesfehérvár 100 km-es vonzáskörzetében, így a mozgásukban korlátozott ügyfelek is eljuthatnak a professzionális konzultációkra.

Az ellátás ráadásul nem ér véget a technikai átadással. A Reha-Corpus végigkíséri a pácienseket a NEAK egyedi engedélyeztetési folyamatain, a kezdeti gyógytornán, sőt, a lelki feldolgozásban is támaszt nyújtanak.

„Bár a finanszírozási rendszer átalakult és a bírálati idő jelenleg sok esetben 60 nap, továbbra is teljes körű adminisztratív támogatást nyújtunk az ügyfeleknek. A szakszerűen összeállított egyedi kérelmek magas arányban pozitív elbírálást kapnak, így az egyedi korszerű bokaszerkezetek, térdízületek és egyéb kiegészítők a rászorulók számára elérhetővé válnak” – árulta el Vörös Imre.

Nincs szakmai utánpótlás

Vörös Imre fiatal tulajdonosként egy elöregedő és utánpótlási válsággal küzdő szakmát próbál modernizálni.

„Magyarországon jelenleg nincs aktív ortopédiai műszerész képzés, a szakma pedig sokszor nem követi az új technológiákat” – mutat rá. A Reha-Corpus ezért mentorálással is igyekszik biztosítani a jövő szakembereit, hogy a magyar páciensek itthon is megkaphassák a világszínvonalú ellátást.

Az 1997-ben alapított cégcsoport évente közel 1000 protézist készít, mára Magyarország meghatározó gyártója. Két telephelyen, Dombóváron és Székesfehérváron várják a pácienseket, ahol a legmodernebb gépparkkal és ingyenes szakmai konzultációval segítik az amputáltak visszailleszkedését a mindennapokba.


forrás: Patika Magazin
hírek, aktualitások

Az õszi megfázásokról

2026. szeptember 26.

Az õszi iskola-, óvodakezdéssel a közösségbe kerülõ gyermekek gyakrabban betegednek meg az új kórokozókkal való elsõ találkozás következtében. A fertõzés azután bekerül a családba, újabb megbetegedéseket okozva a felnõttek körében is.

Igazán szép, napfényes napokkal köszöntött be idén az õsz, de a reggelek és az esték már nagyon hûvösek. A nyári laza öltözetet megszokva nehezen kezdjük el elõvenni a melegebb ruhadarabokat. A napi nagy hõmérsékletingadozás miatt csökken az orrnyálkahártya védekezõképessége, így a vírusok, baktériumok könnyebben tudnak megtelepedni és elszaporodni a felsõ légutakban.

Az õszi iskola-, óvodakezdéssel a közösségbe kerülõ gyermekek gyakrabban betegednek meg az új kórokozókkal való elsõ találkozás következtében. A fertõzés azután bekerül a családba, újabb megbetegedéseket okozva a felnõttek körében is.

Fényterápia – a sötét gondolatok ellen

2026. szeptember 26.

Õsszel, amint az elsõ sárga levelek lehullanak, egyeseknél a nyáron oly jellemzõ jókedv egyszerre elmúlik, a napfényes évszakban felhalmozott energiatartalékok leapadnak. Állandóan fáradtak, melankolikusak, nehezükre esik reggelente felkelni. Nem is szólva arról, hogy ellenállhatatlan vágyat éreznek az édességek és a tésztafélék iránt, ami persze nem múlik el nyomtalanul – ilyenkor persze felszednek néhány kilót.

A szakorvos szerint ezek a klasszikus, „szezonális” depresszió tünetei, amelyek nem olyan súlyosak. A téli idõszakban kezdõdõ és az annak az idõtartamára korlátozódó depresszió esetén az állandósult rosszkedven, fáradtságon, gyengeségen kívül álmatlanság, étvágytalanság léphet fel, ugyanakkor az ellenkezõje sem ritka: a túl sok alvás iránti igény és az édességek iránti olthatatlan vágy is lehet a velejárója. Mint a „szezonális” elnevezés is mutatja, ez a fajta depresszió általában szeptember közepétõl márciusig tart, és a tavasz beköszöntével elmúlik. Ha nem tesznek ellene, várható, hogy a következõ õsszel újból megjelenik.

Az õsszel jelentkezõ és tavasszal megszûnõ tünetek összessége – a megfigyelések szerint – az ebben az idõszakban tapasztalható kevesebb és gyengébb napsugárzásra, a rövidebb nappalok miatti, sötétebb fényviszonyokra vezethetõ vissza. Természetesen a szezonális depresszió felléptekor genetikai és környezeti tényezõk is közrejátszanak, melyeknek az említett fényhatásokkal való kombinációja okozza a rossz kedélyállapotot, a kedvetlenséget, a fáradtságot. Mai ismereteink szerint ez a jelenség – az alvással is összefüggõ – melatoninhormon termelõdésével áll kapcsolatban. Normális körülmények között ez csak éjjel választódik ki, hajnali 4–5 óra közötti csúcsidõvel. A tudományos vizsgálódások alapján az a tény, hogy a szervezet az éjszakai sötétség után elõször reggel van fénynek kitéve, azzal a hatással jár, hogy megszûnik a melatonin termelõdése (így az álmosság, a fáradtság is).

A hallójárat tisztításáról

2026. szeptember 25.

A fül tisztítása olyan, mint a futball: mindenki azt hiszi, hogy ért hozzá, de csak kevesen vannak, akik valóban jól csinálják. Mindenekelõtt tisztázni kell, hogy egészséges fülben összegyûlõ fülzsírról vagy beteg fülrõl van-e szó? Ennek eldöntése szakorvost igényelhet.

Ezután – ha egészséges fül tisztításáról beszélünk –, figyelembe kell venni, hogy zsíros-e vagy száraz-e a bõr: a szárazbõrûeknek a hallójáratával egy életen át nem kell foglalkozni, mert a képzõdõ kevés, száraz, inkább levált hámpikkelyecskének tûnõ fülzsír a hallójáratból a rágómozgások kapcsán spontán kiürül. Ilyen esetben a fül tisztogatása a legkülönbözõbb, egyébként éppen erre a célra forgalmazott fültisztító pálcikákkal (nem szólva a hajcsatról, gyufapálcikáról és társairól) teljesen felesleges.

A másik véglet az olyan erõsen zsíros bõrû ember, akinek annyi fülzsír képzõdik a fülében, hogy kéthavonta vagy még sûrûbben jelentkezik fülmosásra a fülészeten. Ilyenkor a fültisztító eszköz nemcsak felesleges, de kifejezetten káros. Ezekkel a pálcikákkal ugyanis a hallójáratban képzõdött fülzsírt kemény, akár babnyinál is nagyobb „dugóvá” sikerül összepréselni, és ez már pusztán nyomásával fülfájást okoz, különösen, ha mosdáskor vagy uszodában egy kis víz kerül a hallójáratba, amitõl a fülzsírdugó megduzzad. Amíg a dugó mellett egy parányi kis rés is van, addig jó a hallás, de mihelyt ez a kis átjáró, például a fent említett módon elzáródik, azonnal romlik a hallás. Ilyenkor szokták mondani, hogy „víz ment a fülbe”.