Miért szaladnak az évek?
Érdekességek2017. november 25.
Gondolkodtál már azon, vajon miért repülnek úgy az évek? Mi lehet az oka annak, hogy egy bizonyos kor után úgy telik el tíz év, mintha csak egy lett volna? Miért van az, hogy a gyermekkor ezzel szemben hosszúnak tűnik? Hogyan lehet, hogy akkoriban úgy érezzük, mintha a felnőtté válás ideje sosem érkezne el? Vajon mi okozza ezt a fajta kettősséget? Mi köze az időészlelésnek, és az emlékezet működésének egymáshoz? Hogyan befolyásolhatja az aktuális életvezetésünk az idő folyását? Az alábbiakban ezekre keressük a választ.
Elsőként le kell szögeznünk, hogy az időészlelés bizony szubjektív. Egységnyi időt gyorsabban múlónak érzünk, ha számunkra kedves tevékenységgel, vagy személy társaságában töltjük, míg szinte vánszorgónak tetszik, amikor kellemetlen élményeket élünk át. Az időészlelésünk aktuális alakulására tehát befolyással vannak a gondolataink, az érzéseink, azt azonban kevesebben tudják, hogy a lelki folyamataink a múltbéli események előhívása során is kifejtik a hatásukat.
Egy gyermek számára a világ érdekes, felfedezésre váró hely, melyben még minden csupa újdonság és izgalom. Kevesebb a tudása a világról, mint egy felnőttnek, ezért nem állnak rendelkezésére azok a sémák, melyek lehetővé teszik, hogy gyorsan feldolgozza, osztályozza, és rendszerezze az információkat. Ezeket idővel a tapasztalás révén alakítja majd ki.
Miután a sémák kialakultak, az egyén képessé válik felismerni a hasonlóságokat, az ismétlődéseket, a rutinszerű mintázatait a történéseknek, és viselkedésnek, így a világ megszűnik folyamatosan változni körülötte. Ez egyrészről növeli a biztonságérzetét, másrészről unalmassá teheti a számára az ismerős információk sorát.
Az emlékezet úgy működik, hogy az egymáshoz hasonló történéseket tömbösíti, így téve könnyebbé az információ kezelését, csakhogy ennek a folyamatnak a során az idő „összeugrik”, megrövidül az emlékezetünkben.
Az izgalmas pillanatok a jelenben gyorsan lezajlónak tűnnek, míg az ismerős, rutinszerű történések soha véget nem érően elnyúlnak.
Ha ugyanezeket az eseményeket később szeretnénk felidézni, akkor az emlékezet épp az ellenkező hatást kiváltva fog működni: az izgalmas pillanatokat különálló egységként kezelve több és hosszabb élményanyag benyomását keltve hívja elő a szükséges emlékképeket, míg az ismerős információkat összekapcsolva egy egységként jeleníti meg a hasonló történéseket, mintha azokat egy időben éltük volna meg.
Mindannyian megtapasztaltuk már, milyen nehéz különbséget tenni a szürke hétköznapok között, ha nem történik semmi, ami megtöri a monotonitásukat. Mivel hasonló mederben folynak a napok, a memóriánk tömbökké szervezve kezdi kezelni őket, így felidézéskor nehezen tesz különbséget az egyes időegységek között. Ezért történhet, hogy a hasonló munkakörben töltött hosszú éveket – ha felidézzük – alig néhány évnek érezzük csupán, míg egy mozgalmas hétvége esetén tűnhet úgy mintha egy egész hónap telt volna el a péntek délután, és a hétfő reggel között.
A titok tehát a változatosságban rejlik. Minél színesebben, változatosabban, élményszerűbben éljük meg a jelent, annál kevésbé tudja az emlékezetünk egymáshoz hasonló tömbökbe szervezni ezeket az információkat, így előhívásnál hosszabbnak fog tűnni az idő, mely alatt átéltük őket.
Ha képesek vagyunk mozgalmasan megélni a jelent, akkor azzal a saját életünket nyújtjuk meg – legalábbis emlékezeti szinten. Érdemes tehát minél több színes és változatos programot választva engedni, hogy az újdonság erejével ható történések magukkal ragadjanak. Ezzel elkerülhetővé válik, hogy később esetleg azt érezzük, az évek egyszerűen elszaladtak mellettünk.
forrás: Harmonet
