Inczeffy Patika

és magán szakorvosi rendelő

2131 Göd, Pesti út 86.

Telefon: +36 27 336 150
E-mail: kalabe@inczeffypatika.hu
Nyitva tartás:
Hétfő - Péntek: 7:30 - 19:00
Szombat: 7:30 - 13:00

Migrénre Botox? Beválhat!

Érdekességek2024. február 08.

A klasszikus „migrénesek” pontosan tudják, milyen nagy megkönnyebbülés lehet megtalálni a hatásos szert a kínzó fejfájásos rohamok ellen. De mihez kezdhetnek azok, akiknél nem váltak be a rendelt gyógyszerek vagy a mellékhatásaikkal nehéz megküzdeni? Dr. Simon Márta, a FájdalomKözpont neurológusa, fejfájás specialista az ilyen esetekben alkalmazható Botox-kezelésre hívta fel a figyelmet.

Fotó: 123rf.comA migrén komplex kezelést igényel

A migrénes fejfájás kezelése nem egyszerű feladat, a hatékony és biztonságos terápia kiválasztását érdemes szakorvosra bízni – a nem megfelelő indikációval beszedett, nagyobb mennyiségű fájdalomcsillapító ugyanis fejfájást generálhat, vagyis a beteg tulajdonképpen ördögi körbe kerül.

A migrénes rohamok lehetnek enyhék, de akár a súlyos szintet is elérhetik, és éppen a súlyosság az, ami meghatározhatja, milyen gyógyszert érdemes bevetni. Vannak azonban általános szabályok, amelyek minden migrénes rohamra egyaránt vonatkoznak. Minél hamarabb, megfelelő gyógyszermennyiséget a megfelelő formában kell alkalmazni, az orvos utasításainak megfelelően. Ugyanakkor számolni kell azzal, hogy specifikus rohamgyógyszert havi 10 alkalomnál több nem ajánlott bevenni és szintén nem ajánlottak a kábító fájdalomcsillapítók sem.

A rohamok kezelése mellett megelőző kezelés is javasolt lehet, ha havi 3-4 alkalomnál gyakoribb, vagy hosszan tartó fejfájások jelentkeznek. Ilyen esetben folyamatosan kell szedni az adott gyógyszert, azért, hogy ne alakuljon ki akár minden másnap a migrén. Megelőző szer lehet például antidepresszáns, bizonyos epilepszia ellenes gyógyszerek, a kardiológiai gyógyszerek közül pedig a bétablokkolók – megfelelő orvosi felügyelet mellett.

A gyógyszeres migrénkezelésen túl fontos az életmódbeli szabályok betartása is, amennyiben a páciens be tud azonosítani bármilyen ételt, italt vagy akár tevékenységet, ami rohamot provokál. Ilyenkor az adott dolgot (például az alkoholt, a koffeint, a csokoládét, egyes fűszereket, a túl intenzív fizikai tevékenységet, bizonyos illatszereket vagy tisztítószereket, a stresszes túlterhelést) meg kell próbálni elhagyni vagy valamivel helyettesíteni.


Mi történik, ha nem válik be a rendelt gyógyszer?

Krónikus migrénről akkor lehet beszélni, ha több mint 3 hónapon át, több mint havi 15 napon át előfordul fejfájás, és ezekből legalább 8 nap migrénes jellegű. A vizsgálatok tanulsága szerint ilyen eseteknél a leghatékonyabb a Botox-kezelés, az eredménye ugyanis jelentősen kevesebb roham, illetve azok enyhülése. (Azoknál a pácienseknél, akik havonta kevesebb mint 15 fejfájásos periódusról számoltak be a vizsgálatokban, azaz epizodikus migrénesek voltak, nem volt szignifikáns az esetszámok csökkenése.)

Hogyan hat a Botox migrén esetén?

A Botox-kezelések hatásának alapja az exotoxin nevű anyag ingerületátvitelt gátló mechanizmusa, ami ilyen módon korlátozza az izmok összehúzódását. A krónikus migrénnél alkalmazott injekciós kezelés célja, hogy csökkentse a homlokizmok tónusát, ugyanis a görcsös, feszült izomtónus gyakori kiváltója a rohamoknak. (Van ajánlás a trigeminus és occipitalis neuralgia Botox-szal való kezelésére is, de ebben az esetben más a protokoll és a dózis is.)

A vizsgálatok alapján krónikus migrén esetén alkalmazott Botox-injekcióknál két hónapon belül bekövetkező állapotjavulás és ennek következtében életminőség-emelkedés várható. A tartós hatás érdekében 12 hetente javasolt a kezelések ismétlése, amely során a nyak, illetve a fej területén 7 különböző helyre kell injekciós formában bejuttatni a hatóanyagot. Az irányelvek azt javasolják, hogy az injekciók beadását a technikában jártas orvos végezze, hogy a nem előírásszerű beadás miatti esetleges mellékhatások kivédhetők legyenek.


forrás: Patika Magazin
hírek, aktualitások

Az otthonápolás

2026. szeptember 20.

Az otthoni szakápolási szolgálatok kialakulását egyrészt az egészségügyi struktúra és a mûködés változása, másrészt a társadalom szükséglete és igénye hívta életre. A szolgáltatás iránti igény egyre növekvõ tendenciát mutat. 
A szükségletek egyrészt a lakosság elöregedésébõl, másrészt a népesség egészségi állapotának mutatóiból fakadnak.

A kórházak a hatékonyság és gazdaságosság tükrében a gazdaságos ágykihasználás miatt kerülik a túlápolást, ezért amint a beteg állapota engedi, hazaküldik otthonukba. Mivel ekkor a páciens még nem mondható gyógyultnak, szüksége van az otthon szakápolásra.

Az otthonápolási szolgálatban dolgozó szakemberek minõségi ellátást nyújtanak a beteg otthonában, abban a környezetben, amely gyakran sokkal jobban szolgálja az egészség helyreállítását és a beteg elégedettségét, mint a fekvõbeteg-intézmény, a kórház. Az otthoni ápolás rendszere lehetõvé teszi a fekvõbeteg-intézetbe utalás gyakoriságának csökkentését, illetve a kórházi ápolási idõ lerövidítését. Nemcsak költségtakarékosabb, hanem humánusabb ellátási forma is. Az otthoni légkör, a család jelenléte csökkenti a beteg kiszolgáltatottságának érzését, növeli a kooperációs készséget, elõsegíti az egyénre szabott ellátás kivitelezését. Az otthoni szakápolási szolgálatok feladata, hogy a kórházból hazakerült betegek számára szakápolási és szakirányú terápiás szolgáltatást biztosítsanak. Munkájuk során lehetõség nyílik az egészség, az egészséges életmód népszerûsítésére is. Az otthoni szakápolásra szoruló beteg számára a szakápolást a háziorvosuk rendeli el - gyógytorna, logopédia és fizikoterápia esetén szakorvosi javaslatra. Esetenként 14 vizit rendelhetõ el, amely - a beteg állapotától függõen - háromszor meghosszabbítható szakorvosi javaslatra. Ezen vizitek legalább 30 percet, legfeljebb 3 órát vehetnek igénybe.

Mennyire legyen önálló a gyermek?

2026. szeptember 20.

Gyakran esik szó az önállóságról mint a sikeres nevelés egyik fõ célkitûzésérõl. Nem mellékes kérdés ez ilyenkor az iskolaév kezdetén sem. Ugyanakkor számos szülõ tanácstalanul kérdezi önmagától, mit tegyen, hogy kisgyermekét végre önállóbnak lássa. Mindenesetre tudni kell: ha hatéves kor elõtt még elhagyatottnak is érzi magát a kicsi és fél a szülei nélkül, hét és tíz év között már általában feleszmél. Azaz rájön, hogy igen lassan, fokozatosan egyedül is boldogulnia kell az életkora szabta cselekvési szférában. Mindehhez azonban elengedhetetlenül fontos a helyes szülõi irányítás. 
Mielõtt arra gondolnánk, hogy az eddiginél több szabadságot biztosítunk kisgyermekünknek, tanácsos felmérnünk, mennyire képes az önálló cselekvésre. Számos alapvetõ, fõleg pszichikai tényezõt kell figyelembe vennünk ahhoz, hogy ez a folyamat nehézségek nélkül menjen végbe.

Az iskolaév kezdetén különösen idõszerû elgondolkodni azon, mekkora önállóságot biztosítsunk a kisiskolásnak. A legfontosabb kérdés: elengedhetjük-e egyedül az iskolába? Ahhoz, hogy megtudjuk, képes-e eljutni oda minden kockázat nélkül, célszerû óvatosan puhatolóznunk nála: van-e kedve, érez-e elég önbizalmat hozzá. Azt is megkérdezhetjük tõle, vannak- e olyan gyerekek az osztályában, akik már egyedül járnak iskolába; ha igen, beszélt- e már errõl velük, és annak alapján képesnek tartja-e õ is magát rá. Ha nem, magyarázza el, miért habozik: valójában félelmet érez, vagy csak egyszerûen jobban szeretné, ha a szülõ továbbra is elkísérné minden útjára (mert úgy véli, hogy az a szeretet jele). Az ilyen érzelmi szempontokon kívül természetesen gyakorlati képességeit is tanácsos felmérnünk. Például, ha legelõször kívánjuk elengedni az iskolába, figyeljük meg, általában fél-e az egyedül járkálástól ismeretlen utakon. Azt is fontos megtudnunk, egyáltalán tisztában van-e az alapvetõ közlekedési szabályokkal, tudja-e, milyen helyen és mely pillanatban szabad áthaladnia az úttesten. Ezzel összefügg és az önállósulási képesség további jeleire bukkanhatunk, ha rájövünk, tud-e egyedül vásárolni kisebb dolgokat a közeli élelmiszerboltban anélkül, hogy összezavarodna fizetéskor a pénztárnál, vagy tud-e segítség nélkül telefonálni. A mindennapi élet egyszerû cselekvései megfigyelésekor fel tudjuk tehát mérni, az élet mely területein képes elõször a saját lábára állni.

Metabolikus szindróma

2026. szeptember 19.

Magyarországon közel kétmillió elhízott és négymillió túlsúlyos ember él. A hastáji elhízás nemcsak esztétikai problémát jelent. Az elhízottak között igen jelentõs mértékben fordul elõ magas vérnyomás, jellemzõ a kóros vérzsírszint, a magas vércukorszint vagy a cukorbetegség. Ezt az anyagcsere tünetegyüttest, illetve ezek együttes elõfordulását nevezik metabolikus szindrómának. 
Elõfordulási gyakorisága a felnõtt lakosság körében kb. 21 százalék, gyakorisága az életkor elõrehaladtával tovább növekszik. "Halálos négyes"-ként is emlegetik, mert ezen rizikófaktorok megléte a szívinfarktusra már 4-8 szoros kockázatot jelent, de megnöveli az érelmeszesedés, a koszorúér-betegség, a trombózis, a stroke, valamint a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásának esélyét is. Magyarországon pedig a halálozási statisztikákat a szív- és érrendszeri betegségek vezetik. A metabolikus szindróma tényezõi nem véletlenül társulnak egymással, ugyanis egymásra is hajlamosítanak, éppen ezért bármelyik fennállása esetén a többit is keresni kell. A kockázati tényezõk többnyire helytelen táplálkozásra és a testmozgás hiányára vezethetõk vissza.