Inczeffy Patika

és magán szakorvosi rendelő

2131 Göd, Pesti út 86.

Telefon: +36 27 336 150
E-mail: kalabe@inczeffypatika.hu
Nyitva tartás:
Hétfő - Péntek: 7:30 - 19:00
Szombat: 7:30 - 13:00

Mit adhatunk tej helyett tejallergia esetén, csecsemő- és kisgyermekkorban?

Érdekességek2024. április 18.

Tejallergia esetén minden tejtartalmú élelmiszer fogyasztását ki kell iktatni a gyermek étrendjéből. A kezdeti nehézségek leküzdéséhez és a teljes értékű tejmentes étrend kialakításához érdemes szakember segítségét kérni. A tejmentes diétával kapcsolatban Sarnyai Tünde gyermek dietetikust, a Budai Allergiaközpont szakemberét kérdeztük.

Fotó: 123rf.comAnya és baba diétája

Tejallergia anyatejes csecsemőnél is jelentkezhet, ilyenkor az édesanyának kell tejmentesen étkeznie. A szoptatás időszakában a tehéntejből készült tejtermékek helyett növényi alapú készítményeket lehet fogyasztani. Ezek ma már széles választékban megtalálhatóak a boltok polcain, de a dietetikus az otthoni elkészítésükhöz is tud hasznos praktikákkal szolgálni, így akár a tejmentes étrend miatt növekvő kiadásainkat is csökkenteni tudjuk. 

Meglepő tejtartalmú élelmiszerek

A tejmentes diéta során nemcsak az ismert tejtermékeket, hanem minden olyan egyéb élelmiszert is kerülni kell, amely tejet tartalmaz. Tejszármazék előfordulhat például péksüteményekben, felvágottakban is. Fontos ezért mindig alaposan átolvasni az összetevőket, illetve tájékozódni az üzletben vagy vendéglátóhelyen arról, hogy az adott ételek tejet tartalmaznak-e.   

Az egyértelmű jelölések mellett, mint a tejpor, tej vagy joghurt olyan összetevőkkel is találkozhatunk bevásárlás során, amelyekről nem tudjuk elsőre egyértelműen eldönteni, hogy pontosan mit jelent – magyarázza Sarnyai Tünde. Tejszármazékot jelöl például az összetevőknél többek között a citopánpor, a kazein, a laktóz, a laktalbumin és a laktoferrin is. Fontos még ismerni a tejsav és a tejsavó közötti különbséget, a tejmentes diétában ugyanis csak az utóbbi az egyértelműen kerülendő. A tejsav nem minden esetben tiltólistás, csak ha vastagon szedett vagy dőlt betűvel jelölik a csomagoláson – ahogyan a többi allergént is – mert ez azt jelenti, hogy ez esetben tejszármazékot is felhasználtak az elkészítése során. 

Nagyon lényeges még ismerni a különbséget a laktózmentes és a tejmentes termékek között, tejallergia esetén ugyanis csak az utóbbi a megfelelő. A laktóz tejcukor, vagyis a laktózmentes termékek laktózintolerancia esetén, tejcukor érzékenyek számára megfelelőek. Tejallergia esetén nem fogyaszthatók.

Tápszerek és növényi tejpótlók

Tejallergiás csecsemőnek a gyermekorvos speciális, tejfehérjementes tápszert ír fel receptre, mely fedezi a gyermek fejlődéséhez szükséges tápanyag, fehérje és vitamin mennyiséget. Sütéshez és főzéshez használhatunk növényi italokat tej helyett, de ügyeljünk rá, hogy a mandula és a szója erős allergének, ezért gyerekek számára fogyasztásuk nem javasolt. A zabtej vagy zabtejszín ideális választás: magas a fehérje és a rosttartalma is, azonban kalciumot csak hozzáadva tartalmaz.


Fotó: gettyimages.com

Amire még figyelni kell

A dietetikai konzultáció során a szakember el fogja mondani, hogy milyen élelmiszerekkel tudjuk a kalcium- és fehérjeszükségletet biztosítani, illetve a keresztallergia lehetőségéről is szó esik majd. Tejallergia esetén a gyermeknél olyan tünetek jelentkezhetnek, mintha tejtartalmú ételt fogyasztott volna. Ha ez előfordul, akkor kerülni kell a problémás élelmiszer, mely leggyakrabban a marhahús, borjúhús illetve más kérődző állat – pl.: kecske, juh – húsa, teje. 

A gyerekek többsége 3 éves kor körül kinövi a tejallergiát, ha ez vizsgálatokkal igazolt, akkor fokozatosan visszavezethetjük a tejtermékeket az étrendjébe. A táplálkozási szakember tanácsait ebben az időszakban is érdemes kikérni, illetve akkor is, ha a tejmentes diétát folytatni kell, mert a gyermeknél továbbra is fennáll a tejallergia. Ilyenkor újra kell gondolni az étkezéseket, a gyermek életkorának megfelelő, teljes értékű étrendet kell összeállítani.


forrás: Patika Magazin
hírek, aktualitások

Az otthonápolás

2026. szeptember 20.

Az otthoni szakápolási szolgálatok kialakulását egyrészt az egészségügyi struktúra és a mûködés változása, másrészt a társadalom szükséglete és igénye hívta életre. A szolgáltatás iránti igény egyre növekvõ tendenciát mutat. 
A szükségletek egyrészt a lakosság elöregedésébõl, másrészt a népesség egészségi állapotának mutatóiból fakadnak.

A kórházak a hatékonyság és gazdaságosság tükrében a gazdaságos ágykihasználás miatt kerülik a túlápolást, ezért amint a beteg állapota engedi, hazaküldik otthonukba. Mivel ekkor a páciens még nem mondható gyógyultnak, szüksége van az otthon szakápolásra.

Az otthonápolási szolgálatban dolgozó szakemberek minõségi ellátást nyújtanak a beteg otthonában, abban a környezetben, amely gyakran sokkal jobban szolgálja az egészség helyreállítását és a beteg elégedettségét, mint a fekvõbeteg-intézmény, a kórház. Az otthoni ápolás rendszere lehetõvé teszi a fekvõbeteg-intézetbe utalás gyakoriságának csökkentését, illetve a kórházi ápolási idõ lerövidítését. Nemcsak költségtakarékosabb, hanem humánusabb ellátási forma is. Az otthoni légkör, a család jelenléte csökkenti a beteg kiszolgáltatottságának érzését, növeli a kooperációs készséget, elõsegíti az egyénre szabott ellátás kivitelezését. Az otthoni szakápolási szolgálatok feladata, hogy a kórházból hazakerült betegek számára szakápolási és szakirányú terápiás szolgáltatást biztosítsanak. Munkájuk során lehetõség nyílik az egészség, az egészséges életmód népszerûsítésére is. Az otthoni szakápolásra szoruló beteg számára a szakápolást a háziorvosuk rendeli el - gyógytorna, logopédia és fizikoterápia esetén szakorvosi javaslatra. Esetenként 14 vizit rendelhetõ el, amely - a beteg állapotától függõen - háromszor meghosszabbítható szakorvosi javaslatra. Ezen vizitek legalább 30 percet, legfeljebb 3 órát vehetnek igénybe.

Mennyire legyen önálló a gyermek?

2026. szeptember 20.

Gyakran esik szó az önállóságról mint a sikeres nevelés egyik fõ célkitûzésérõl. Nem mellékes kérdés ez ilyenkor az iskolaév kezdetén sem. Ugyanakkor számos szülõ tanácstalanul kérdezi önmagától, mit tegyen, hogy kisgyermekét végre önállóbnak lássa. Mindenesetre tudni kell: ha hatéves kor elõtt még elhagyatottnak is érzi magát a kicsi és fél a szülei nélkül, hét és tíz év között már általában feleszmél. Azaz rájön, hogy igen lassan, fokozatosan egyedül is boldogulnia kell az életkora szabta cselekvési szférában. Mindehhez azonban elengedhetetlenül fontos a helyes szülõi irányítás. 
Mielõtt arra gondolnánk, hogy az eddiginél több szabadságot biztosítunk kisgyermekünknek, tanácsos felmérnünk, mennyire képes az önálló cselekvésre. Számos alapvetõ, fõleg pszichikai tényezõt kell figyelembe vennünk ahhoz, hogy ez a folyamat nehézségek nélkül menjen végbe.

Az iskolaév kezdetén különösen idõszerû elgondolkodni azon, mekkora önállóságot biztosítsunk a kisiskolásnak. A legfontosabb kérdés: elengedhetjük-e egyedül az iskolába? Ahhoz, hogy megtudjuk, képes-e eljutni oda minden kockázat nélkül, célszerû óvatosan puhatolóznunk nála: van-e kedve, érez-e elég önbizalmat hozzá. Azt is megkérdezhetjük tõle, vannak- e olyan gyerekek az osztályában, akik már egyedül járnak iskolába; ha igen, beszélt- e már errõl velük, és annak alapján képesnek tartja-e õ is magát rá. Ha nem, magyarázza el, miért habozik: valójában félelmet érez, vagy csak egyszerûen jobban szeretné, ha a szülõ továbbra is elkísérné minden útjára (mert úgy véli, hogy az a szeretet jele). Az ilyen érzelmi szempontokon kívül természetesen gyakorlati képességeit is tanácsos felmérnünk. Például, ha legelõször kívánjuk elengedni az iskolába, figyeljük meg, általában fél-e az egyedül járkálástól ismeretlen utakon. Azt is fontos megtudnunk, egyáltalán tisztában van-e az alapvetõ közlekedési szabályokkal, tudja-e, milyen helyen és mely pillanatban szabad áthaladnia az úttesten. Ezzel összefügg és az önállósulási képesség további jeleire bukkanhatunk, ha rájövünk, tud-e egyedül vásárolni kisebb dolgokat a közeli élelmiszerboltban anélkül, hogy összezavarodna fizetéskor a pénztárnál, vagy tud-e segítség nélkül telefonálni. A mindennapi élet egyszerû cselekvései megfigyelésekor fel tudjuk tehát mérni, az élet mely területein képes elõször a saját lábára állni.

Metabolikus szindróma

2026. szeptember 19.

Magyarországon közel kétmillió elhízott és négymillió túlsúlyos ember él. A hastáji elhízás nemcsak esztétikai problémát jelent. Az elhízottak között igen jelentõs mértékben fordul elõ magas vérnyomás, jellemzõ a kóros vérzsírszint, a magas vércukorszint vagy a cukorbetegség. Ezt az anyagcsere tünetegyüttest, illetve ezek együttes elõfordulását nevezik metabolikus szindrómának. 
Elõfordulási gyakorisága a felnõtt lakosság körében kb. 21 százalék, gyakorisága az életkor elõrehaladtával tovább növekszik. "Halálos négyes"-ként is emlegetik, mert ezen rizikófaktorok megléte a szívinfarktusra már 4-8 szoros kockázatot jelent, de megnöveli az érelmeszesedés, a koszorúér-betegség, a trombózis, a stroke, valamint a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásának esélyét is. Magyarországon pedig a halálozási statisztikákat a szív- és érrendszeri betegségek vezetik. A metabolikus szindróma tényezõi nem véletlenül társulnak egymással, ugyanis egymásra is hajlamosítanak, éppen ezért bármelyik fennállása esetén a többit is keresni kell. A kockázati tényezõk többnyire helytelen táplálkozásra és a testmozgás hiányára vezethetõk vissza.