Nem vagyok eléggé motivált
Érdekességek2026. október 24.
A motiváció energia, mely felpezsdít, hajt, tettekre ösztönöz minket. Nélküle minden unalmasnak, érdektelennek, színtelennek, tûnik... és nincs kedvünk tervek, célok megvalósításához. De hogyan találjunk rájuk, he elmaradoznak a cselekvés ösztönzõi? Íme, a hiány bizonyos indoklása pszichológiai-életviteli megközelítésbõl, és néhány jó tanács ahhoz, hogy visszatérjen a régi tetterõ...
Minimális motiváció nélkül nem mennek a dolgaink úgy, ahogy várnánk, és az az érzésünk, egyre fogy az energiánk... Hiszen ez olyan mozgatóerõ, mely cselekvésre ösztönöz, élettelivé és hatékonnyá teszi cselekedeteinket. Amikor már nincs meg bennünk a motiváció, mindaz, amiért korábban küzdöttünk, érdektelenné válik számunkra. Tehernek érezzük, és egyre erõsödik bennünk a kedvetlenség: mindennapi munkánkat, magánéleti tevékenységeinket nyûgként, monoton hajtásként, pusztán kötelezettségek teljesítéseként éljük meg. Ha azonban jobban megértjük, milyen mozgatórugók és fékezõ erõk vezérelnek minket tetteinkben, az segít annak felismerésében, hogy hiányuk miatt kerülünk olykor hátrányos helyzetekbe. Néhány egyszerû, pszichológusok által kidolgozott módszer lehetõvé teszi viszont, hogy ismét erõt merítsünk belsõ forrásainkból.
A motiváció mozgatórugói
Ami tettekre mozgósítja az embert, élete egészen korai szakaszától kezdve, az mindenekelõtt létszükségleteinek kielégítése. Aki fázik, éhes vagy szomjas, könnyen felszabadítja szükséges energiáit abból a célból, hogy változtasson elviselhetetlen hiányérzetén. Tekintettel azonban a jóléti társadalomra, amelyben élünk, törekvéseink, vágyaink messze meghaladják elemi szükségleteink egyszerû kielégítését. Bonyolultabb, kifinomultabb igények sokasága ösztönöz minket arra, hogy mozduljunk, vállalkozzunk, energiát fektessünk be terveink megvalósításába. Ilyenek lehetnek a kényelmi igények, de hozzájuk tartozhat a társadalom elismerésének kivívása, anyagi javak megszerzése stb.
Van azonban egy másik fajta, nem kevésbé jelentõs mozgatórugó is, mely cselekvési szándékunkat és kedvünket nagymértékben befolyásolja: ez mindnyájunknál az a valami, amit a legfontosabbnak tartunk saját, személyes szemszögünkbõl. Ez a valami lehet akár szerelem, szeretet, hatalom, pénz, családalapítás, akár egy teljesen más érték - azzal a feltétellel, hogy döntõ jelentõséget tulajdonítsunk neki, a mi szívünkhöz az álljon a legközelebb. Így értékeink megtartása céljával összhangban cselekedni olyan erõt, motivációt jelent mely megsokszorozza energiánkat.
Ki-ki merítsen a maga motivációs forrásából
Minthogy mindnyájan más és már igényekkel rendelkezünk, eltérõ vágyakat helyezünk elõtérbe (kivéve a létszükségleteket) és az általunk legfontosabbnak tartott értékek sem azonosak, magunknak kell felfedeznünk, mi kösse le, vagy mi ne merítse ki energiáinkat. Ami lelkesíti Pétert, az teljesen unalmasnak bizonyulhat Pál számára, és ami megmozgatja János képzelõerejét, az elõfordulhat, hogy a legkevésbé sem érdekli Ferencet... Így hát motivációs forrásaink sajátosak, többnyire csak ránk jellemzõk. De ha rátaláltunk, és tartós a motivációnk, egyúttal megmarad a számunkra fontos értékek megõrzésének célja, az nagyszabású vállalkozások, átfogó jelentõségû, nagy horderejû tervek végrehajtása felé taszíthat minket. Az így véghezvitt tettek alapértékeinket tükrözik, és örömünkre szolgál - kitûzött célként - foglalkozni velük.
Mikor veszíthetjük el motivációnkat?
Biztosan hiányzik a motivációnk, amikor cselekedeteink ellentétben állnak mindazokkal az értékekkel, melyek számunkra fontosak. Számos körülmény közrejátszhat benne, így többek között.
Külsõ tényezõk:
Hirtelen változás szakmai vagy magánéletünkben.
Csalódás vagy fájdalmas veszteség.
Serkentés, ösztönzés csökkenése vagy megszûnése.
Túlságosan sok személyes gond.
A felelõsség hiánya vagy túlzott mértéke.
Belsõ tényezõk:
Amikor túl magasra tesszük a lécet, adott lehetõségeinkhez képest.
Mély, pszichikai változások szakaszát éljük meg, melynek során értékeink és magasabb igényeink jogossága megkérdõjelezõdik.
Az is megtörténhet, hogy egy új vállalkozás kezdetén egy régi, rosszul feldolgozott élmény hatása ismét felbukkan a jelenben, fékezve energiánkat és a jövõbeli építkezést. Ha ez esetben az egyéni elmélkedés, töprengés nem bizonyul elegendõnek a lelki probléma leküzdésére, szakember segítségét tanácsos kérni. Õ lehetõvé teszi a kérdés elmélyítését, és az új, motivációs felfogás irányába történõ nyitást.
Hogyan találjunk rá ismét?
Ahhoz, hogy ismét kapcsolatba kerüljünk azon belsõ forrásainkkal, melyek mintegy mozgatórugóként mûködnek, hasznos lehet, ha rendszeresen felteszünk magunknak néhány alapvetõ kérdést. Mint például: mire van ma leginkább szükségem? Mit tartok a legfontosabbnak életem jelenlegi szakaszában (mi a legnagyobb érték számomra)? Napi munkámban és magánéletem során végzett tevékenységeim összhangban vannak-e alapvetõ értékeimmel és igényeimmel? Ha nem, mit tehetek annak érdekében, hogy javítsak ezen a negatív elõjelû helyzeten? A pszichológusok szerint olykor elég csak egy kis változtatás életvezetésünkben ahhoz, hogy visszanyerjük tetterõnket, és úgy érezzük, van értelme energiát fektetnünk egy adott terv megvalósításába, kitûzött cél elérésébe.
forrás: Patika Magazin
