Önbizalom hiány és figyelemzavar homeopátiával
Érdekességek2017. december 09.
Miki 9 éves és utálja az iskolát. Nehezen tud koncentrálni az órákon és nehézkes neki az írás is. Miki nagyon gyakran felcseréli a betűket és több betűt is hibásan ír. Leggyakrabban a “b" betű helyett “d" betűt ír. Ugyancsak nehezére esik a betűk helyes kimondása és azok artikulálása. A sok nehézséghez még az is hozzájárul, hogy Miki nagyon hamar elfárad, és amikor már a szeme nem tudja követni az olvasott szöveget,a saját kis világába vonul vissza. Egy külső személy számára ez olyan, mintha nem adna tiszteletet a tanárnak és mintha direkt kivonná magát az órai munkából. Mikinek nehezére esik lépést tartani az osztálytársaival, ezért ezt egy küzdésnek éli meg.
Mikire jellemző a napközbeni fáradékonyság is. Az iskolából azt írta róla a tanár bácsija, hogy Miki legszívesebben és nagyon gyakran rá is fekszik a padjára mintsem, hogy a székén üljön. A foci edzéseken is csak a fele időt bírja végigcsinálni, utána a pálya szélén lefekszik és el is bóbiskol.
Miki szülei nagyon aggódnak a gyerekükért. Már több helyre is elvitték a kisfiút, hogy nézzék meg mi baja lehet, de senki sem talált semmi különöset. Később a nevelési tanácsadó adott ki egy papírt a szülőknek, hogy Miki enyhe diszlexiában szenved, de ezt az iskola támogatni tudja és meg vannak az eszközei a fejlesztésre. De Miki állapota nem javult.
Miki egyre jobba bezárkózott a saját kis világába, már utál emberek előtt mutatkozni, mert azt hiszi, hogy mindenki azt gondolja róla, hogy “buta” és egy “reménytelen” eset. Gyakran sír, mert szégyelli saját magát és ettől az érzéstől zavarban is van és teljesen elszállt a maradék önbizalma is.
Miki egyre jobba bezárkózott a saját kis világába, már utál emberek előtt mutatkozni, mert azt hiszi, hogy mindenki azt gondolja róla, hogy “buta” és egy “reménytelen” eset. Gyakran sír, mert szégyelli saját magát és ettől az érzéstől zavarban is van és teljesen elszállt a maradék önbizalma is.
Amikor Mikit cukkolják, gyakran tör ki hangos kiabálásba, és anyukája elmondása szerint úgy viselkedik, mint egy hisztis csecsemő.
Miki elmeséli, hogy neki nincsenek barátai az iskolában, annak ellenére, hogy a tanárja elmondása alapján nagyon is népszerű kisfiú és általában a gyerekekkel együtt szokott játszani.
Mikinek nagyon intenzívek az éjszakái . Gyakran vannak rémálmai és motyog is álmában, de valamikor hangosan fel is kiállt.
Anyukája érdekesség képen megjegyezte, hogy a sok probléma ellenére Miki még mindig nagyon érdeklődő kisfiú és sokszor nem is mutatja a félelmét. Gyakran azt játssza el az osztályának, hogy ő egy bohóc és próbálja megnevettetteni a gyerekeket.
A beszélgetésem során megkérdeztem Mikit, hogy ki a kedvenc mesehőse, és azt mondta, hogy Darth Vader a Csillagok Háborúja filmből, mert ő nem hallgat senkire, sokat harcol és azt csinálhat, amit csak akar.
A beszélgetés során kiderült, hogy Mikinek esténként fájni szokott a lába, és nagyon gyakran be is pisil, ami miatt nem tud ott aludni egyetlen egy osztálytársánál sem. Tördeli az ujjait és rágja a körmét, de nem csak a körmét, hanem a köröm melletti bőrt is, és akár addig is míg az el nem kezd vérezni. Arról is beszámoltak, hogy enyhe refluxban szenvedett és baba korában ekcémás is volt. Mint kiderült a tehén- és a szója tejre volt allergiás. Miki kisebb gyerek korában nagyon sokat hányt is.
A második találkozásunk alkalmával, amikor már Miki szedte a neki felírt homeopátiás készítményt, anyukája az alábbiakról számolt be. “ Pár nap után, miután Miki kapta a homeopátiás készítményt azt vettem észre, hogy már nem pisil be esténként. A tanárai arról informáltak, hogy az osztályban a viselkedése is javult, többet tud figyelni és már sokkal kevesebb a hisztis kitörése. Otthon is azt vettem észre, hogy már nem annyira ingerlékeny ha fáradt. Miki kevésbé fáradékony és végig tudja már játszani a teljes foci edzést. Igaz haza fele az autóban még elbóbiskol, de már nincs szüksége a délutáni alvásra.”
Folytattuk a homeopátiás kezelést.
Pár hónap múlva újra találkoztunk és Miki anyukája nagyon boldognak tűnt. Elmesélte, hogy a kisfia egyre energikusabb, az ágyba vizelés teljesen megszűnt a körömrágással együtt. Rákérdeztem Mikinél a lábfájására is, azt felelte, hogy “ nem is emlékszem mikor fájt utoljára.” Megkérdeztem, hogy mi a helyzet a rémálmokkal, de anyukája arról is csak pozitívan mesélt. “Miki teljesen nyugodtan átalussza az éjszakát, nincsenek mormogások meg hangos felkiabálások. “
Az én meglátásom szerint, az a Miki aki először lépett be az ajtómon, kissé szomorkásan és nagyon zavarodottan, az a kisfiú most tele van vidámsággal és nyugodtsággal. Sokkal kiegyensúlyozottabbnak tűnik és már nem látom rajta azt a sok elfojtott dühöt, ami régen nyomta a kicsi lelkét.
A tanárától is kértem egy jellemzést, és azt kaptam, hogy Miki írása és olvasása nagy mértékben javult és a diszlexia tüneteit is már csak nyomokban tapasztalja.
Miki lelkesen osztotta meg velem azt az örömhírt, hogy vannak barátai és hogy nemrég kapott egy 5-öst az dolgozatára. “ A suli már nem is annyira rossz hely !”
forrás: Harmonet
