Inczeffy Patika

és magán szakorvosi rendelő

2131 Göd, Pesti út 86.

Telefon: +36 27 336 150
E-mail: kalabe@inczeffypatika.hu
Nyitva tartás:
Hétfő - Péntek: 7:30 - 19:00
Szombat: 7:30 - 13:00

Sokat nyerhet, ha tartósan megszabadul a plusz kilóktól

Érdekességek2024. február 04.

Az év elején sokan elhatározzák, hogy megszabadulnak a plusz kilóktól – és jónéhányan nem is tudják, milyen sokat tesznek ezzel önmagukért. A túlsúly, az elhízás ugyanis nem csupán esztétikai probléma lehet, de számos betegség rizikófaktora, állapotának súlyosbítója is, sőt ma már önálló betegség. Dr. Jenei Zsigmond Máté, az Életmód Orvosi Központ kardiológusa, életmód orvos a túlsúly által befolyásolt betegségeket vette számba és a tartós fogyás lehetőségeire hívta fel a figyelmet.

Fotó: pixabay.comNincs betegség, amit ne befolyásolna az elhízás

Már a teljes orvostársadalom tisztában van azzal, hogy a túlsúly, de főként az elhízás tulajdonképpen az egész szervezetre negatív hatással van, hiszen egy állandó gyulladásos állapot tart fent. Vagyis az olyan nyilvánvaló összefüggéseken túl, mint, hogy a nagyobb súly megterheli a mozgásszerveket, a szívet, befolyásolja a hormonrendszert és az emésztést, tulajdonképpen szinte minden szervrendszerre gyakorol valamiféle negatív hatást. Egyes betegségeknek jelentős rizikófaktora, más betegségeknek súlyosbítója lehet. Az alábbiakban érdemes néhány betegséget, állapotot szemügyre venni az elhízás szempontjából.

Metabolikus szindróma

Az elhízás, a magas vérnyomás, a magas vérzsírszint és a cukorbetegség olyan gyakran fordul elő együtt, hogy metabolikus szindrómának nevezik ezt a tünetegyüttest. A veszélyeztetett típus tagjai főleg törzsre, hasra híznak, tehát náluk alma típusú elhízásról beszélhetünk. A túlsúly mértéke azonban nem mindig egyenesen arányos az anyagcsere-eltérések súlyosságával. A hasi predominanciájú súlynövekedés és a vele együtt megjelenő magas vérnyomás, vérzsír eltérések, cukorbetegség – mint szív- és érrendszeri rizikófaktorok – legsúlyosabb szövődményei a szívinfarktus és a stroke. Ugyanakkor sokszor állhatnak rejtetten érszűkület vagy korai potenciazavar megjelenése mögött is.

Reflux

A magyar felnőtt lakosság több, mint fele küzd változó gyakorisággal a refluxszal, különösen negyvenéves kor után, ami azért veszélyes, mert ez a betegség akár a nyelőcsődaganat előszobája is lehet. Az már régóta közismert, hogy a reflux erősebben fenyegeti a túlsúlyos és elhízott embereket, ugyanis a hasi nyomás növekedésével a gyomorszáj záróizma kinyílik. Sőt, ha egy normál súlyú refluxos beteg felszed néhány kilót és a tünetei súlyosbodását tapasztalja, neki is érdemes leadnia a kis felesleget is. 

Alvási apnoé

Éjszakai légzéskimaradásnak, vagy obstruktív alvási apnoénak nevezzük azt a jelenséget, amikor horkolás közben, hosszabb légzésszünet után az érintett hirtelen levegő után kapkod. Az alvási apnoéra való hajlamot, az anatómiai adottságokat általában örököljük, a betegség előfordulása a kor előrehaladtával nő, de kialakulásának más rizikófaktorai is vannak, amelyek közül a legjelentősebb az elhízás. A túlsúly miatt ugyanis a nyak területén is felhalmozódik a zsír, ami önmagában is akadályozza a légzést. Már 10 százaléknyi fogyás is javít az alvási apnoé állapotán, sőt, esetenként meg is szünteti a légzéskimaradást.


Zsírmáj

Amikor a májsejtekben kis lipidburkokban zsírcseppek képződnek, zsírmájról beszélünk. Mivel az elzsírosodás miatt a májsejt könnyebben előpusztul, végső következményként kialakulhat a zsírmáj miatti májzsugor. A túlsúlyos, elhízott személyek 80%-ánál lehet jelen ez a probléma. Sajnos az „elhízás járvány” miatt egyre fiatalabbaknál is megindul a máj szerkezeti átépülése.

Stressz inkontinencia

Ha stressz inkontinenciáról van szó, a fizikális nyomást értjük a stressz alatt, egész pontosan azt a helyzetet, amikor a húgyhólyag és az vizeletkontrollért felelős izmok valamiért nagyobb nyomás alá helyeződnek. Ilyenkor az érintettnek akaratlanul szivárogni kezd a vizelete, elcseppen néhány csepp. A vizelettartási zavarnak számos hajlamosító tényezője ismert, így például a szülés, a dohányzás, az alkoholfogyasztás és az elhízás. 

Fotó: pixabay.com

Daganatos betegségek

A daganatos betegségek jellemzően multifaktoriálisak, vagyis több okra vezethetők vissza és főként 50 éves kor felett jelentkeznek. Azonban az 1990-es évektől kezdve bizonyos daganattípusok egyre nagyobb arányban fordulnak elő az ennél fiatalabbaknál. Ezek pedig a mell-, a vastagbél-, az endometrium-, a nyelőcső-, az epevezeték-epehólyag-, a fej-nyaki-, a vese-, a máj-, a csontvelő-, a hasnyálmirigy-, prosztata-, a gyomor- és a pajzsmirigydaganatok. A kutatások szerint a növekedés oka főként az életmódban keresendő, és az egyik legdominánsabb rizikófaktor az elhízás.

Az életmód orvoslásával tartós lehet a fogyás


forrás: Patika Magazin
hírek, aktualitások

Az otthonápolás

2026. szeptember 20.

Az otthoni szakápolási szolgálatok kialakulását egyrészt az egészségügyi struktúra és a mûködés változása, másrészt a társadalom szükséglete és igénye hívta életre. A szolgáltatás iránti igény egyre növekvõ tendenciát mutat. 
A szükségletek egyrészt a lakosság elöregedésébõl, másrészt a népesség egészségi állapotának mutatóiból fakadnak.

A kórházak a hatékonyság és gazdaságosság tükrében a gazdaságos ágykihasználás miatt kerülik a túlápolást, ezért amint a beteg állapota engedi, hazaküldik otthonukba. Mivel ekkor a páciens még nem mondható gyógyultnak, szüksége van az otthon szakápolásra.

Az otthonápolási szolgálatban dolgozó szakemberek minõségi ellátást nyújtanak a beteg otthonában, abban a környezetben, amely gyakran sokkal jobban szolgálja az egészség helyreállítását és a beteg elégedettségét, mint a fekvõbeteg-intézmény, a kórház. Az otthoni ápolás rendszere lehetõvé teszi a fekvõbeteg-intézetbe utalás gyakoriságának csökkentését, illetve a kórházi ápolási idõ lerövidítését. Nemcsak költségtakarékosabb, hanem humánusabb ellátási forma is. Az otthoni légkör, a család jelenléte csökkenti a beteg kiszolgáltatottságának érzését, növeli a kooperációs készséget, elõsegíti az egyénre szabott ellátás kivitelezését. Az otthoni szakápolási szolgálatok feladata, hogy a kórházból hazakerült betegek számára szakápolási és szakirányú terápiás szolgáltatást biztosítsanak. Munkájuk során lehetõség nyílik az egészség, az egészséges életmód népszerûsítésére is. Az otthoni szakápolásra szoruló beteg számára a szakápolást a háziorvosuk rendeli el - gyógytorna, logopédia és fizikoterápia esetén szakorvosi javaslatra. Esetenként 14 vizit rendelhetõ el, amely - a beteg állapotától függõen - háromszor meghosszabbítható szakorvosi javaslatra. Ezen vizitek legalább 30 percet, legfeljebb 3 órát vehetnek igénybe.

Mennyire legyen önálló a gyermek?

2026. szeptember 20.

Gyakran esik szó az önállóságról mint a sikeres nevelés egyik fõ célkitûzésérõl. Nem mellékes kérdés ez ilyenkor az iskolaév kezdetén sem. Ugyanakkor számos szülõ tanácstalanul kérdezi önmagától, mit tegyen, hogy kisgyermekét végre önállóbnak lássa. Mindenesetre tudni kell: ha hatéves kor elõtt még elhagyatottnak is érzi magát a kicsi és fél a szülei nélkül, hét és tíz év között már általában feleszmél. Azaz rájön, hogy igen lassan, fokozatosan egyedül is boldogulnia kell az életkora szabta cselekvési szférában. Mindehhez azonban elengedhetetlenül fontos a helyes szülõi irányítás. 
Mielõtt arra gondolnánk, hogy az eddiginél több szabadságot biztosítunk kisgyermekünknek, tanácsos felmérnünk, mennyire képes az önálló cselekvésre. Számos alapvetõ, fõleg pszichikai tényezõt kell figyelembe vennünk ahhoz, hogy ez a folyamat nehézségek nélkül menjen végbe.

Az iskolaév kezdetén különösen idõszerû elgondolkodni azon, mekkora önállóságot biztosítsunk a kisiskolásnak. A legfontosabb kérdés: elengedhetjük-e egyedül az iskolába? Ahhoz, hogy megtudjuk, képes-e eljutni oda minden kockázat nélkül, célszerû óvatosan puhatolóznunk nála: van-e kedve, érez-e elég önbizalmat hozzá. Azt is megkérdezhetjük tõle, vannak- e olyan gyerekek az osztályában, akik már egyedül járnak iskolába; ha igen, beszélt- e már errõl velük, és annak alapján képesnek tartja-e õ is magát rá. Ha nem, magyarázza el, miért habozik: valójában félelmet érez, vagy csak egyszerûen jobban szeretné, ha a szülõ továbbra is elkísérné minden útjára (mert úgy véli, hogy az a szeretet jele). Az ilyen érzelmi szempontokon kívül természetesen gyakorlati képességeit is tanácsos felmérnünk. Például, ha legelõször kívánjuk elengedni az iskolába, figyeljük meg, általában fél-e az egyedül járkálástól ismeretlen utakon. Azt is fontos megtudnunk, egyáltalán tisztában van-e az alapvetõ közlekedési szabályokkal, tudja-e, milyen helyen és mely pillanatban szabad áthaladnia az úttesten. Ezzel összefügg és az önállósulási képesség további jeleire bukkanhatunk, ha rájövünk, tud-e egyedül vásárolni kisebb dolgokat a közeli élelmiszerboltban anélkül, hogy összezavarodna fizetéskor a pénztárnál, vagy tud-e segítség nélkül telefonálni. A mindennapi élet egyszerû cselekvései megfigyelésekor fel tudjuk tehát mérni, az élet mely területein képes elõször a saját lábára állni.

Metabolikus szindróma

2026. szeptember 19.

Magyarországon közel kétmillió elhízott és négymillió túlsúlyos ember él. A hastáji elhízás nemcsak esztétikai problémát jelent. Az elhízottak között igen jelentõs mértékben fordul elõ magas vérnyomás, jellemzõ a kóros vérzsírszint, a magas vércukorszint vagy a cukorbetegség. Ezt az anyagcsere tünetegyüttest, illetve ezek együttes elõfordulását nevezik metabolikus szindrómának. 
Elõfordulási gyakorisága a felnõtt lakosság körében kb. 21 százalék, gyakorisága az életkor elõrehaladtával tovább növekszik. "Halálos négyes"-ként is emlegetik, mert ezen rizikófaktorok megléte a szívinfarktusra már 4-8 szoros kockázatot jelent, de megnöveli az érelmeszesedés, a koszorúér-betegség, a trombózis, a stroke, valamint a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásának esélyét is. Magyarországon pedig a halálozási statisztikákat a szív- és érrendszeri betegségek vezetik. A metabolikus szindróma tényezõi nem véletlenül társulnak egymással, ugyanis egymásra is hajlamosítanak, éppen ezért bármelyik fennállása esetén a többit is keresni kell. A kockázati tényezõk többnyire helytelen táplálkozásra és a testmozgás hiányára vezethetõk vissza.