Inczeffy Patika

és magán szakorvosi rendelő

2131 Göd, Pesti út 86.

Telefon: +36 27 336 150
E-mail: kalabe@inczeffypatika.hu
Nyitva tartás:
Hétfő - Péntek: 7:30 - 19:00
Szombat: 7:30 - 13:00

Szembesülés a demenciával

Érdekességek2019. március 18.

Hogy éli meg egy 59 éves ember, ha kiderül, hogy Alzheimer-kórban szenved?  

A kanadai Alzheimer Társaság 2019 januárjában kampányt indított útjára, mellyel az Alzheimer-kórral kapcsolatos hozzáállást szeretnék megváltoztatni. Ennek keretében személyes történeteket tesznek közzé olyan hétköznapi emberektől, akik valamilyen módon érintettek az Alzheimer-kórban vagy más demenciában.

Keith története

Az egyik ilyen beteg az 59 éves Keith, akiről 2016 decemberében derült ki, hogy a demencia korai kezdetű változatában, fiatalkori Alzheimer-kórban szenved. A diagnózist igen nehezen fogadta el, 2018 tavaszán újra ki is vizsgáltatta magát. Habár az eredmények akkor is Alzheimer-kórra mutattak, a férfi nem akarta elhinni. A családjában eddig nem mutatkozott a betegség halmozódása, s ő maga sem észlelte a betegség jeleit – továbbra is dolgozott és autót vezetett.

Elmondása szerint az elmúlt évek során feleségével együtt az egészségügyben rengeteg különféle tapasztalatot szereztek. Ugyan az orvosok mindig professzionálisan viselkedtek, Keith sokszor úgy érezte, nem hallgatták meg őt. Mivel nem mutatja továbbra sem a demencia klasszikus jeleit, többen az öregedésnek tudták be tüneteit, esetleg stresszel magyarázták a változásokat. Eddig két orvosa is megkérdőjelezte a diagnózist.

Keith-t végül egy figyelmes, a férfi által felsorolt mindennapi kihívásokat komolyan vevő neurológus irányította el speciális kivizsgálásra. 2016 decemberében és 2018 tavaszán két külön helyen tesztelték a beteget, és egyértelműen alá tudták támasztani a fiatalkori Alzheimer-kór diagnózisát. Mindkét vizsgáló neuropszichológus kolléga bevallotta, hogy a teszteredmények nélkül ők maguk sem feltételeznék a demenciát a betegnél, a tesztek fényében azonban megkérdőjelezhetetlen a betegség jelenléte.


Még a szakemberek tapintatos bánásmódja mellett is különösen felkavaró volt számára azt hallani a diagnózis közlését követően, hogy itt az ideje „rendezni a sorait” - rendelkezzen arról, hogy szükség esetén ki lesz a gyámja, írjon végrendeletet, kérjen szupervíziót a munkájában és keressen pszichés támogatást. A második, az Alzheimer-kórt alátámasztó vizsgálat után ugyanilyen fájdalmas volt mindezeket tudomásul vennie, mint első alkalommal.

A barátoknak nehezen mondta el betegségét, mert félt attól, hogy szerettei ugyanúgy reagálnak majd, mint ő maga. Ez részben így is történt, volt, aki arról kérdezte, hogy még vezet-e, vagy hogy mikor hagyja abba a munkát, míg mások azzal nyugtatták, hogy mindannyiunknak vannak memóriaproblémái. Összességében úgy tapasztalta, hogy sokan nem tudják, mit is kezdjenek vele, ha egy barátjukról kiderül, hogy Alzheimer-kórral vagy a demencia más típusával él.

Amikor Keith a családjával osztotta meg a diagnózissal kapcsolatos hírt, a hozzátartozók kezdetben szinte azt sem tudták, hogy a betegség mi fán terem, mivel a férfi családjában még nem volt demens személy. Nehezen hitték el, hogy a férfi valóban Alzheimer-kóros, mert a tünetek nagy része számukra nem tűnt látványosnak. Keith felesége azonban már a diagnózist megelőzően sejtette, hogy férje demenciában szenved, mivel az egészségügyben, egy demensekkel foglalkozó alapítványnál dolgozik. A házaspár számára a hír mély érzelmeket mozgatott meg, ám egymást támogatva túllendültek a nehézségeken.

A betegséggel kapcsolatos tévképzetekkel és stigmával Keith saját érzéseiben és gondolataiban találkozott először. Ő maga is azt hitte, hogy aki az Alzheimer-kórral vagy más demenciával él, törvényszerűen nyolcvanas éveiben jár, gyógyszereket szed és jórészt semmire sem emlékszik – nem hogy dolgozik és még autót is vezet, mint ő!

Keith tanácsai

Keith azt tanácsolja azoknak, akik demencia diagnózist kapnak, hogy próbálják meg azt elfogadni és beletörődni, de utána már a továbblépésre gondoljanak – felesleges időpocsékolás a diagnózissal való harc. Éljenek jól a jelenben, legyenek céljaik és ne hagyják, hogy a betegség határozza meg őket.

Ha valakivel kapcsolatban a családtagokban vagy barátokban felmerül, hogy emlékezeti problémái vannak, feledékeny vagy nehezebbek számára a gondolkodási folyamatok, haladéktalanul el kell indulni a kivizsgálás felé. Akkor is, ha néha többször is fel kell keresni az orvosokat, mindenképp fontos eljutnunk odáig, hogy a kérdést alaposan megvizsgálják. Előfordulhat, hogy az adott személy mégsem demenciában szenved, de bármi is okozza a tüneteket, itt is igaz, mint minden betegségnél, hogy a korai felismerés vezet el a hatékony beavatkozásokhoz és az állapotromlás megelőzéséhez vagy lassításához!

Azoknak pedig, akik Alzheimer-kórral vagy demenciával élő személyről gondoskodnak, azt tanácsolja Keith, hogy segítsék a beteget minél tovább abban, hogy önállóak maradhassanak. Támogassák őket abban, amit még el tudnak végezni és ne sajnálkozzanak vagy végezzék el helyettük a teendőket. Ezen kívül a rutin fenntartása is kiemelkedő a demenciával élők mindennapjaiban.

Családtagként és a közösség tagjaiként kötelességünk, hogy beszéljünk a demenciáról. Minél több történetet hallunk egymástól és osztunk meg másokkal, annál többet tanulhatunk a betegségről és annál sikeresebben támogathatjuk az érintetteket. Ezzel pedig végre a múlt homályába veszhetnek a demenciával kapcsolatos előítéletek.


forrás: Harmonet
hírek, aktualitások

A depresszió kezelhetõ betegség

2026. október 19.

Életünk során többször elõfordul, hogy elszomorodunk, vagy letörtekké válunk. Hangulatváltásainkat néha életeseményeik következményének tartjuk, máskor minden különösebb kiváltó ok nélkül válunk szomorúvá. A lelki fájdalmak részei a mindennapi életnek és nem tartjuk betegségnek idõnkénti megjelenésüket.
 
 Azonban ha a rossz hangulat tartósan fennáll és befolyásolja a mindennapi életfunkciókat, felmerül a depresszió lehetõsége, amit komolyan kell venni, és orvosi segítséget kell kérni fellépése esetén.

A hangulat megváltozása mellett az érdeklõdés és az aktivitás csökkenése a depresszió olyan alaptünetei, amelyek jelentõsen befolyásolják a betegek munkaképességét és életminõségét. A depressziós tünetegyüttes a szubjektív szenvedés mellett hatással van a beteg családi életének minõségére, valamint családi és társadalmi szerepeire is.

A depresszió a leggyakrabban elõforduló pszichiátriai zavar, a felnõtt lakosság 8-17 %-a él át legalább egy epizódot élete során. A depressziós epizód megismétlõdhet, egyes esetekben krónikus lefolyást mutat.

A depresszió legjellemezõbb tünetei: levert hangulat a nap nagy részében, az érdeklõdés és az örömérzés elvesztése, étvágycsökkenés, alvászavar, meglassult gondolkodás, energiavesztés és fáradtság, bûntudat érzése, lelassult cselekvés és beszéd, koncentrációs zavarok, visszatérõ öngyilkossági gondolatok. Amennyiben ezen tünetek közül legalább négy jelen van legalább két héten keresztül, valószínûsíthetõ a depresszió diagnózisa.

Párban vagy egyedül...

2026. október 19.

Megõrizni a szóló élet elõnyeit, profitálva a szerelmi kapcsolat szenvedélyébõl... Lehetetlen? Nem feltétlenül, ha elhatározzuk, hogy nem lakunk közös fedél alatt a partnerünkkel, és ilyen életforma mellett törekszünk a tartós kapcsolat fenntartására. Egyes párok számára az ilyen, újfajta szerelmi szerzõdés egyre tovább érvényes... Milyen érvek szólnak mellette és ellene?
Külön lakás: a jó választás?

Kik tartoznak a hívek csoportjába? Ezekre a kérdésekre keressük most a választ.

Napjaink szerelmi, párkapcsolati kódexe mind jobban különbözik a szüleink, nagyszüleink követte irányelvektõl. Szeretni egy férfit vagy nõt, aki szerelme minden jelével elhalmoz minket, ma már nem feltétlenül jelenti azt, hogy együtt kellene élni vele. Szerelmi kapcsolatban élni, de külön lakni - miért is ne? Ez az egyelõre még nem jellemzõ gyakorlat a régi kötöttségek, társadalmi elvárások, évszázados tradíciók béklyóját magáról lerázó, új szellemben gondolkodó párok esetében lassan kezd elterjedni.

Hûvösben-hidegben védeni kell a bõrt

2026. október 18.

Az évszakok változásai a bõrben lejátszódó folyamatokra is hatással vannak. Hideg idõben - már 8 °C alatt - a bõr speciális ápolást és védelmet igényel. A bõr, amely a külsõ világ és a belsõ életfunkciók határszerve, nemcsak a stresszre és a belsõ zavarokra (például anyagcsereproblémák), hanem az idõjárás viszontagságaira, a hõmérsékletre is reagál. 

Az évszakok változásaira tulajdonképpen az egész szervezetet fel kellene készíteni. Õsszel (de tavasszal is) gondolnunk kellene a szervezet méregtelenítésére. Böjtöléskor ugyanis felgyorsulnak az anyagcsere-folyamatok, megerõsödik az immunrendszer, s a bõr mint kiválasztószerv fokozatosan mentesül a terhek alól.

A bõr és az egész szervezet edzettségét segítik a hideg- meleg vizes fürdõk is. Aki a reggeli meleg vizes zuhanyozás után nem tudja rászánni magát a hûvös vízre, legalább próbáljon hozzászokni ahhoz, hogy az alsó lábszárakat, lábfejet, a karokat, valamint az arcot hideg vízzel lemossa. A rendszeres hideg vizes lemosás hatására javul a vérellátás, frissebbé, feszesebbé válik a bõr. A rosaceára hajlamos egyéneknek természetesen a szélsõséges hõmérsékleti hatásoktól óvniuk kell a bõrüket, ezért õk se túl forró, se túl hideg vizet ne használjanak.

A rendszeres, heti szaunázás ugyancsak hozzájárul ahhoz, hogy a szervezet könnyebben átvészelje a késõ õszi, téli idõszakot.