Tönkreteszi a gyermeket a szülők értékrendi válsága!
Érdekességek2024. szeptember 17.
Az életünk során arra törekszünk, hogy az elfogadást megkapjuk. Miért is fontos ez? Az önmagunk meghatározása, elhelyezése a világban a környezetünk visszajelzései alapján jön létre. Már szlogenszinten van a köztudatban "az ember, társas lény" mondat. Ha kitekintünk a természetbe, megfigyelhetjük, hogy evolúciós előnyt jelent a társas kapcsolat, mind az utódok felnevelése mind a táplálék megszerzése, mind a közösség védelme, vagyis a túlélés szempontjából.
A generációs öröksége fontossága
Ez különösen érvényes azokra az egyedekre, akiknek az utódaik a megélhetés szempontjából fejletlenül jönnek a világra – a születés után nem képesek ellátni magukat, az önfenntartás képessége, vagy korlátozott, vagy egyáltalán nincs meg. Az ember teljesen fejletlenül születik meg – több éves biológiai/élettani fejlődésen megy keresztül, míg képessé válik az önálló életre. Ennek időintervalluma nagymértékben függ az adott közösség életformájától.
A legkisebb társasági egység a család, mely egy adott közösségi rendszernek a részévé válik. Ez a közösségi rendszer nem csak egyféle lehet, részegységekből tevődik össze, de megfigyelhető, hogy általában van egy fő közösségi vezérlő elv, amihez való tartozás értékrendként jelenik meg a család életében. Ez az értékrend a generációs örökség része, és meghatározza a közösség szemléletét, a többiekhez való viszonyát: mit tart fontosnak az egyén az életében.
Ezek az információk mélyen beleivódnak a család viselkedési normáiba, a kollektív tudattalan szintjén kerülnek átadásra. Ez azt jelenti, hogy az egyén, valamint család tagjai egy kidolgozott, kipróbált több generáción keresztül alakított viselkedésbeli, megnyilvánulásbeli, szemléletbeli rendszerrel rendelkezik, ami segíti őt a tájékozódásban, a létfenntartásában.
A világ fejlődési gyorsulása és a negerációk
Az előző történelmi korokban ezért volt fontos, hogy hasonló társadalmi helyzetű személyek házasodjanak, mert így a kollektív tudattalanban tárolt információk úgymond „kompatibilisek” voltak egymással, nem kellett új rendszert kialakítani, ill. ezek a rendszerek nem ütköztek egymással, ami a család egyben maradását, az utód biztonságos felnevelését tette lehetővé.
Amennyiben a két személy értékrendjében nagyon nagy a különbség, vagy már eleve értékrendi problémával küszködő családból származnak a szemléletbeli különbségek adta feszültség a családi rendszer problémájaként, jelenik meg: pl. a rendszerben jelenlévő egyik személy betegsége hívhatja fel erre a figyelmet. Az a gyermek, aki ilyen családban nő fel a szülei értékrendi feszültségét hordozza magában, annak az élete gyakran a megoldhatatlan feladat körül vergődik, akár előző generációk megoldatlan problémája miatt is szenvedhetünk.
A családi-, közösségi-, subkulturális-, kulturális- kollektív tudattalan értékrendek, szemléleti sémák az egyén tájékozódását, beilleszkedését teszik könnyebbé, hiszen nem kell új sémákat, működésmódokat kipróbálnia, tesztelnie, mindaddig, amíg ezek a "kapott” minták feszültségmentesek. Ellenkező esetben viszont az egyén életét ezen, feszültség láthatatlan módon vezérli, hogy "kijavítsa” az értékrendi válságot.
Képforrás: Canva Pro adatbázis.
forrás: Harmonet.hu
