Inczeffy Patika

és magán szakorvosi rendelő

2131 Göd, Pesti út 86.

Telefon: +36 27 336 150
E-mail: kalabe@inczeffypatika.hu
Nyitva tartás:
Hétfő - Péntek: 7:30 - 19:00
Szombat: 7:30 - 13:00

Van kapcsolat az ajakherpesz és a genitális herpesz között?

Érdekességek2024. március 06.

Az ajakherpesz, vagyis orális herpesz igen gyakori jelenség, sokan tapasztalják életük során a vele járó égő fájdalmat. Ugyanakkor kevesen tudják, hogy ugyanazon vírus az oka a genitális herpesznek is, amelynek terjedéséről, megelőzéséről dr. Karászi Viktória, a Dermatica bőrgyógyásza, nemigyógyász szakorvos beszélt.

Fotó: 123rf.comMi a kapcsolat az ajakherpesz és a genitális herpesz közt?

Az orális herpesz a herpes simplex vírus egyik típusának, a HSV-1-nek lehet a következménye. Kvázi sebek vagy hólyagok formájában jelenik meg az ajaknál, illetve a száj környékén. Sokaknál kellemetlenséget, égő érzést okoz, de gyakran akár fájdalom nélkül is jelen lehet. Gyermekkorban és fiatalkorban szexuális kapcsolat nélkül, csak nyállal érintkezve juthat be a szervezetbe ez a vírus, később azonban orális szex kapcsán a szájról átterjedhet a nemi szervekre is. Ez az oka annak is, hogy a genitális herpesz forrása a HVS-1 is lehet, bár a herpes simplex vírus másik típusa, a HSV-2 is okozhatja.  A genitális herpesz pedig az egyik leggyakoribb szexuális úton terjedő betegség, azaz nemi betegség. 

Így terjedhet a genitális herpesz

A nevéből is látszik, hogy a herpesz nemi úton terjed, bármilyen szexuális aktus során. Az alábbi módokon lehet megfertőződni:
– ajakherpesz jelenlétében csókolózás vagy orális szex során,
– genitális herpesz fertőzéssel rendelkező partnerrel való kapcsolatban a nemi váladék által,
– ugyancsak átadható a fertőzés, ha a fertőzött partner bőrének az a része érintkezik a másik partnerrel, amelyen a herpesz található.
A genitális herpesz akkor is átadható, ha nincs látható jele vagy ha az érintett fél nincs is tisztában azzal, hogy herpesze van. 
– Ugyanakkor el kell oszlatni a tévhiteket: a genitális herpesz nem kapható el a vécéhasználat során, az uszodában, vagy a kádban. Ugyancsak nem terjed közös használatú tárgyakról, például szappanról, törölközőről, de például szexjátékokkal, vibrátorral átadható – ismerteti Karászi doktornő.

Hogyan lehet megelőzni és kezelni a genitális herpeszt?

Nemi betegségeket tökéletesen csak a szexuális élettől való teljes tartózkodással lehet megelőzni, a szexuálisan aktív személyeknek azonban más módokat kell választani, hogy csökkentsék a rizikót.  A hosszútávú, monogám kapcsolat nyilvánvalóan jelentősen visszaszorítja a kockázatot, különösen, ha a partner nem fertőződött herpesz vírussal. Ezen túl bármilyen típusú kapcsolatban védelmet nyújthat az óvszerhasználat – nem csak herpesz, hanem más szexuális úton terjedő betegségek és természetesen a nem kívánt terhesség ellen is. Ugyanakkor tudni kell, hogy az óvszer által nyújtott védelem nem feltétlenül 100%-os, ugyanis nem minden herpesz azon a területen helyezkedik el, amelyet az óvszer fed.


A jó hír, hogy akkor is lehet csökkenteni a fertőződés kockázatát, ha a partnernek genitális herpesze van, elsősorban azzal, hogy az érintett személy minden nap szedi az orvos által esetleg rendelt herpesz-ellenes gyógyszert. Emellett pedig amíg a herpesznek látható jele van, és nem fakad még ki a hólyag, hólyagok, addig érdemes kerülni a vaginális, anális, orális szexet.

– A genitális herpesznek nincs oki kezelése, bár bizonyos gyógyszerekkel csökkenthető annak kockázata, hogy az érintett személy partnere is megfertőződjön – hangsúlyozza dr. Karászi Viktória, a Dermatica bőrgyógyásza, nemigyógyász szakorvos. – Különösen fontos a megfelelő kezelés, ha az érintett személynek eleve legyengült az immunrendszere (akár immunszuppresszív kezelés miatt), illetve, ha terhes nőről van szó.  


forrás: Patika Magazin
hírek, aktualitások

Az otthonápolás

2026. szeptember 20.

Az otthoni szakápolási szolgálatok kialakulását egyrészt az egészségügyi struktúra és a mûködés változása, másrészt a társadalom szükséglete és igénye hívta életre. A szolgáltatás iránti igény egyre növekvõ tendenciát mutat. 
A szükségletek egyrészt a lakosság elöregedésébõl, másrészt a népesség egészségi állapotának mutatóiból fakadnak.

A kórházak a hatékonyság és gazdaságosság tükrében a gazdaságos ágykihasználás miatt kerülik a túlápolást, ezért amint a beteg állapota engedi, hazaküldik otthonukba. Mivel ekkor a páciens még nem mondható gyógyultnak, szüksége van az otthon szakápolásra.

Az otthonápolási szolgálatban dolgozó szakemberek minõségi ellátást nyújtanak a beteg otthonában, abban a környezetben, amely gyakran sokkal jobban szolgálja az egészség helyreállítását és a beteg elégedettségét, mint a fekvõbeteg-intézmény, a kórház. Az otthoni ápolás rendszere lehetõvé teszi a fekvõbeteg-intézetbe utalás gyakoriságának csökkentését, illetve a kórházi ápolási idõ lerövidítését. Nemcsak költségtakarékosabb, hanem humánusabb ellátási forma is. Az otthoni légkör, a család jelenléte csökkenti a beteg kiszolgáltatottságának érzését, növeli a kooperációs készséget, elõsegíti az egyénre szabott ellátás kivitelezését. Az otthoni szakápolási szolgálatok feladata, hogy a kórházból hazakerült betegek számára szakápolási és szakirányú terápiás szolgáltatást biztosítsanak. Munkájuk során lehetõség nyílik az egészség, az egészséges életmód népszerûsítésére is. Az otthoni szakápolásra szoruló beteg számára a szakápolást a háziorvosuk rendeli el - gyógytorna, logopédia és fizikoterápia esetén szakorvosi javaslatra. Esetenként 14 vizit rendelhetõ el, amely - a beteg állapotától függõen - háromszor meghosszabbítható szakorvosi javaslatra. Ezen vizitek legalább 30 percet, legfeljebb 3 órát vehetnek igénybe.

Mennyire legyen önálló a gyermek?

2026. szeptember 20.

Gyakran esik szó az önállóságról mint a sikeres nevelés egyik fõ célkitûzésérõl. Nem mellékes kérdés ez ilyenkor az iskolaév kezdetén sem. Ugyanakkor számos szülõ tanácstalanul kérdezi önmagától, mit tegyen, hogy kisgyermekét végre önállóbnak lássa. Mindenesetre tudni kell: ha hatéves kor elõtt még elhagyatottnak is érzi magát a kicsi és fél a szülei nélkül, hét és tíz év között már általában feleszmél. Azaz rájön, hogy igen lassan, fokozatosan egyedül is boldogulnia kell az életkora szabta cselekvési szférában. Mindehhez azonban elengedhetetlenül fontos a helyes szülõi irányítás. 
Mielõtt arra gondolnánk, hogy az eddiginél több szabadságot biztosítunk kisgyermekünknek, tanácsos felmérnünk, mennyire képes az önálló cselekvésre. Számos alapvetõ, fõleg pszichikai tényezõt kell figyelembe vennünk ahhoz, hogy ez a folyamat nehézségek nélkül menjen végbe.

Az iskolaév kezdetén különösen idõszerû elgondolkodni azon, mekkora önállóságot biztosítsunk a kisiskolásnak. A legfontosabb kérdés: elengedhetjük-e egyedül az iskolába? Ahhoz, hogy megtudjuk, képes-e eljutni oda minden kockázat nélkül, célszerû óvatosan puhatolóznunk nála: van-e kedve, érez-e elég önbizalmat hozzá. Azt is megkérdezhetjük tõle, vannak- e olyan gyerekek az osztályában, akik már egyedül járnak iskolába; ha igen, beszélt- e már errõl velük, és annak alapján képesnek tartja-e õ is magát rá. Ha nem, magyarázza el, miért habozik: valójában félelmet érez, vagy csak egyszerûen jobban szeretné, ha a szülõ továbbra is elkísérné minden útjára (mert úgy véli, hogy az a szeretet jele). Az ilyen érzelmi szempontokon kívül természetesen gyakorlati képességeit is tanácsos felmérnünk. Például, ha legelõször kívánjuk elengedni az iskolába, figyeljük meg, általában fél-e az egyedül járkálástól ismeretlen utakon. Azt is fontos megtudnunk, egyáltalán tisztában van-e az alapvetõ közlekedési szabályokkal, tudja-e, milyen helyen és mely pillanatban szabad áthaladnia az úttesten. Ezzel összefügg és az önállósulási képesség további jeleire bukkanhatunk, ha rájövünk, tud-e egyedül vásárolni kisebb dolgokat a közeli élelmiszerboltban anélkül, hogy összezavarodna fizetéskor a pénztárnál, vagy tud-e segítség nélkül telefonálni. A mindennapi élet egyszerû cselekvései megfigyelésekor fel tudjuk tehát mérni, az élet mely területein képes elõször a saját lábára állni.

Metabolikus szindróma

2026. szeptember 19.

Magyarországon közel kétmillió elhízott és négymillió túlsúlyos ember él. A hastáji elhízás nemcsak esztétikai problémát jelent. Az elhízottak között igen jelentõs mértékben fordul elõ magas vérnyomás, jellemzõ a kóros vérzsírszint, a magas vércukorszint vagy a cukorbetegség. Ezt az anyagcsere tünetegyüttest, illetve ezek együttes elõfordulását nevezik metabolikus szindrómának. 
Elõfordulási gyakorisága a felnõtt lakosság körében kb. 21 százalék, gyakorisága az életkor elõrehaladtával tovább növekszik. "Halálos négyes"-ként is emlegetik, mert ezen rizikófaktorok megléte a szívinfarktusra már 4-8 szoros kockázatot jelent, de megnöveli az érelmeszesedés, a koszorúér-betegség, a trombózis, a stroke, valamint a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásának esélyét is. Magyarországon pedig a halálozási statisztikákat a szív- és érrendszeri betegségek vezetik. A metabolikus szindróma tényezõi nem véletlenül társulnak egymással, ugyanis egymásra is hajlamosítanak, éppen ezért bármelyik fennállása esetén a többit is keresni kell. A kockázati tényezõk többnyire helytelen táplálkozásra és a testmozgás hiányára vezethetõk vissza.