Van véleményem, de magam sem értek vele egyet - avagy a kommunikáció szintjei
Érdekességek2018. március 22.
Az őszinte, bensőséges beszélgetésnek két elengedhetetlen feltétele az önfeltárás és az aktív értő figyelem. Lehet, hogy ez túl könnyűnek hangzik. Tanácsadóként, mediátorként tanúsíthatjuk, hogy egyáltalán nem az. De az is lehet, hogy lehetetlennek tűnik, akkor is azt tudjuk tanúsítani, hogy egyáltalán nem az.
Első szint: udvariaskodás
Olyan ez, mint egy folyosói találkozás. Felszínes csevej, nincsenek benne mások, mint sablonos, udvarias mondatok. Jó reggelt, szép napot, vigyázz magadra, este találkozunk, jó éjt. Ez a kommunikáció abszolút minimuma, de még olyan párok is vannak, akik annyira némán élnek egymás mellett, hogy még ezek az udvariassági formulák is javulást hoznának a kapcsolatukba.
Második szint: rádiózás
Tulajdonképpen nincs szó másról, mint arról, hogy híreket mondunk. Csak a tények a fontosak. Ki, mit, mikor és hol? Hányra kell menni a gyerekért az iskolába? Mikor lesz Pistike vívóversenye? Hánykor kezdődik a színházi előadás? Hol fogunk ebédelni? Mennyiért adja a zöldséges a barackot? Tehát elmondjuk azokat a dolgokat, amik a mindennapi élethez, életvitelhez szükségesek, azonban ehhez gyakorlatilag semmit sem teszünk hozzá. Nem hangzik el egyetlen témáról sem, hogy mit gondolunk, hogy hogyan érezzük magunkat ezzel kapcsolatban. Sok pár kommunikációja reked meg ezen a szinten és fel sem tűnik nekik, hogy nem folytatnak valódi kommunikációt.
Harmadik szint: szülői értekezlet
Ilyenkor már megosztjuk egymással a véleményünket, gondolatainkat, meglátásunkat, ötleteinket. Ha Laci nem javítja ki a jegyeit, akkor szerintem el kellene tiltani őt a számítógépezéstől. Józsiék olyan csúnyán veszekszenek, szerintem el kellene válniuk. A zöldséges szemtelenül drágán adja a barackot. Nyilvánvaló, hogy ezen a szinten már a nézeteltérések, konfliktusok előfordulása nagyobb, hiszen lehetséges, hogy nem ugyanaz a véleményünk. Jellemző, hogy nézeteltérés esetén a konfliktus-kerülő fél lezárja a témát és olyasmibe kezd, ami biztonságosabb, amiben nagyobb egyetértés.
A kommunikáció elmélyítése érdekében szabadságot kell adnunk egymásnak. Nem szükséges, hogy a párok mindig mindenben egyetértsenek és a vita nem egy ördögtől való rossz dolog. Sőt, Mark Twain szerint ha két ember mindig mindenben egyetért, akkor kettejük közül az egyik felesleges.
Negyedik szint: az érzelmek megosztása
Sok ember nehezen beszél az érzéseiről. A férfiak sokkal nehezebben beszélnek az érzéseikről, mint a gondolataikról. Mitől félünk? Ha megosztom veled az érzéseimet, akkor esetleg megbántódsz, vagy csalódsz bennem. Vagy: Ha a gondolataimmal nem értesz egyet, akkor még elvitatkozhatunk, de ha az érzéseimet nem fogadod el, akkor elutasítottnak érzem magam. Például ha a feleség azt mondja: „Az utóbbi időben olyan szomorúnak, olyan depressziósnak érzem magam!” Ha erre a férfi így válaszol: „Hogy érezhetnéd magad depressziósnak, amikor pedig mindened megvan!” akkor jogosan érezheti az asszony, hogy nem értik meg, hogy elutasítják. Pedig lehet, hogy csak megrémült a férfi, és attól fél, hogy ő a szomorúság, a depresszió okozója. És ha a pár nem szokott hozzá az érzelmek kommunikálásához, akkor inkább nem is akar erről hallani.
Gyakran tévesen értelmezik egymás megnyilvánulásait, és ebből sokféle félreértés adódhat. El kell fogadnunk, hogy ugyanazzal a dologgal kapcsolatban különbözőképpen érezhetünk, ezért engedjük meg a társunknak, hogy másképp érezzen, hallgassuk meg együtt érzően, amikor megosztja az érzéseit. Ehhez az szükséges, hogy képesek legyünk kialakítani az elfogadás légkörét, mert akkor egyre meghittebbé válik a kapcsolatunk. Ez ugyanis már nincs messze az ötödik szinttől.
Ötödik szint: bensőséges, őszinte beszélgetés
Ennek az a lényege, hogy kölcsönösen, szeretettel ki tudjuk mondani valódi érzéseinket, gondolatainkat, képesek legyünk feltárni önmagunkat, elmondani vágyainkat, anélkül, hogy a másikat megítélnénk, ítélkeznénk, kritizálnánk. El tudjuk mondani a vágyainkat anélkül, hogy követelőznénk. Az őszinte bensőséges beszélgetéshez az is hozzátartozik, hogy meg tudjuk hallgatni a másikat.
Tehát – mint a főcímben mondtuk – az őszinte, bensőséges beszélgetésnek két elengedhetetlen feltétele az önfeltárás és az aktív értő figyelem.
Lehet, hogy ez túl könnyűnek hangzik. Tanácsadóként, mediátorként tanúsíthatjuk, hogy egyáltalán nem az. De az is lehet, hogy lehetetlennek tűnik, akkor is azt tudjuk tanúsítani, hogy egyáltalán nem az.
Felmerül még egy kérdés. Jó-e az, ha mindig minden érzésünket, gondolatunkat megosztjuk egymással? Voltak olyan pszichológiai irányzatok, amik szerint ez a feltétlen őszinteség elengedhetetlen a kapcsolatokban. Mi azt gondoljuk, hogy nem. Mindannyiunknak lehetnek időnként olyan gondolataink, amikkel tulajdonképpen saját magunk sem értünk egyet. A szavainkért és a tetteinkért felelősek vagyunk, de nem vagyunk felelősek a gondolatainkért, és az érzéseinkért. Van olyan, hogy ezek csak úgy felmerülnek bennünk, úgy érezzük, hogy elegünk van mindenből, rossz kedvünk van, de az is előfordul, hogy egy férfi megnéz az utcán egy csinos nőt és arra gondol, hogy húha, milyen jó nő, vajon milyen lehet az ágyban, milyen jó lenne ágyba bújni vele. Ezek futó gondolatok, és nem hiszem, hogy érdemes lenne elmondani: „Képzeld drágám, ma a liftben összefutottam az új recepciós lánnyal. Hű hogy annak micsoda mellei vannak! És milyen illata! Bevallom őszintén, őszinte vágyat éreztem arra, hogy ágyba bújjak vele.” Nem hiszem, hogy a feleség ezt nagyon boldogan fogja hallani és valószínűleg amint kimondjuk, már nagyobb a jelentősége, mint amikor gondoltuk. A feleség minden esetre biztosan sokkal komolyabban értelmezi.
Sajnos kevés pár tud egymással igazi bensőséges intimitással az ötödik szinten kommunikálni. (Persze lehet, hogy sokkal többen vannak, csak mi nem találkozunk velük.) Pedig az egység és az intimitás mélységeit csak ezen a szinten tapasztalhatjuk meg. Ehhez az szükséges, hogy mindkét fél biztonságban érezze magát ahhoz, hogy őszintén megosszák egymással a gondolataikat, érzéseiket, és kölcsönösen meg tudják hallgatni egymást.
forrás: Harmonet
