Visszértágulatok (varikozitás)
Érdekességek2026. október 15.
A felnõtt lakosság több mint 20%-át érinti a visszerek abnormális tágulata, az ún. varikozitás, ami eleinte mint "kozmetikai" probléma merül fel, késõbb azonban a tágult véna már komoly, figyelmet igénylõ tüneteket is okozhat. Ezek a tünetek a már nem kielégítõ vénás keringés következményeként lépnek fel. A visszértágulat elsõsorban az alsó végtagokat érinti, de elõfordul a test egyéb helyein is.
A vénás keringés romlására utaló és a visszértágulattal együtt járó tünetek lehetnek a nyugalmi állapotban, rendszerint éjszaka jelentkezõ görcsök a vádliban, a tompa, alsó végtagi fájdalom, az ún. "nehéz láb" vagy "ólomláb" érzés és/vagy a boka, illetve a boka körüli terület duzzadása, ödémásodása.
A megromlott vénás keringés, a vénás vér pangása egy késõbbi szakaszban már olyan mérvû lehet, amely lehetetlenné teszi a láb elégséges tápanyaggal és oxigénnel történõ ellátását. Ennek a következménye elõször a bõr felszínének lilás elszínezõdése, majd esetleges fekélyesedése. A rossz vénás keringés szövõdménye lehet még, hogy a visszértágulatokban pangó, gyakorta megalvadt vérben különbözõ kórokozók szaporodhatnak el, amelyek következménye egy érszakasz, illetve környezetének gyulladása. Amennyiben ez a gyulladásos folyamat a mélyvénákban fordul elõ, akkor a láb olyan mérvû elhalásához vezethet, amelynek - sajnos - gyakori következménye az amputáció. A visszértágulatok elõrehaladottabb állapotban már a vérrög (trombus) keletkezésének veszélyét is magukban hordozzák, aminek eredménye lehet életfontosságú erek elzáródása (pl. tüdõembólia). Azonnali orvosi figyelmet érdemel, ha a lábban váratlanul erõs, feszítõ érzést, a bõr hõmérsékletének megemelkedését érezzük, illetve, ha a láb hirtelen elszínezõdését tapasztaljuk.
A varikozitás kialakulásának okai még nem tisztázottak minden vonatkozásban. Valószínûsíthetõ azonban, hogy részben genetikai hajlam is állhat az okok mögött, illetve hogy a betegség kialakulása két tényezõre vezethetõ vissza: az érfal feltehetõen genetikai eredetû elgyengülésére és az érfal belsõ rétegét képezõ endotél-simaizom sejtrétegek helytelen mûködésére, aminek következménye az ún. vénás billentyûk nem kellõ zárása is. A billentyûk a perifériás vénák belsejében található simaizomnyúlványok, amelyek funkciója a vénás vér visszaáramlásának a megakadályozása. A legújabb vizsgálatok azt látszanak bizonyítani, hogy feltételezhetõen e "billentyûfunkció" meghibásodása az, aminek döntõ szerepe van a tágulat kialakulásában. A nem záró billentyûk ugyanis lehetõvé teszik, hogy a "normális" irányba (a szív felé) haladó vér visszafolyjon a visszér adott szakaszán, ahol turbulencia és így megemelkedett helyi nyomás alakul ki, ami hosszú távon kitágítja az érintett érszakaszt.
A visszérbetegség kezelése - a súlyosabb esetekben szükséges sebészeti megoldásokon túl - részben az értágulat fizikai "elnyomásával" (pl. gumiharisnyával), részben pedig az endotél-simaizomra ható gyógyszerek és véralvadásgátlók segítségével történik. Megjegyzendõ, hogy fontos a láb tornásztatása, mozgatása, mivel a visszérben történõ normális áramlásban nagy szerepe van a láb izmainak is. A legújabb kísérleti eredmények alapján úgy tûnik, hogy a billentyûk mûködõképessége javítható az ún. NOS-enzim aktiválásával, pl. argininbevitellel, illetve, hogy az antioxidánsok ugyancsak segítenek visszértágulat esetén. Utóbbi szintén két okra vezethetõ vissza: az antioxidánsok (bizonyos flavonoidok, pl. egyes bogyósokban, mint az áfonyában, a berkenyében található antocianidinek) részben szintén fokozzák a NOS-enzim mûködését, de egyben gátolják is a kollagén leépítését, mely leépülés közrejátszik az érfal elgyengülésében, a visszértágulatok kialakulásában.
Dr. Mészáros László
orvos-biokémikus
forrás: Patika Magazin
