Vizelettartási problémák
Érdekességek2026. augusztus 06.
Csökkentse az inkontinencia kockázatát!
A nõket lényegesen gyakrabban érinti a vizelési inkontinencia - de vajon egyeseket miért jobban, mint másokat? E tekintetben melyek a legveszélyesebb életszakaszok, és milyen kiváltó okokat ismerünk? Mennyire örökletes a probléma? Fedezzük fel a fõ kockázati tényezõket az életünkben, és azt is, mit tehetünk elkerülésük érdekében!.
Míg sokan tudják, hogy például a terhesség kiválthat vizelettartási zavarokat vagy képtelenséget (inkontinenciát), addig az egyéb kockázati tényezõk csak kevéssé ismertek. Pedig közéjük tartozik többek közt a dohányzás, a túlsúlyosság, az örökletesség… Az alábbiakban rövid áttekintést adunk a legfontosabb kiváltó okokról és a baj orvoslásának bizonyos lehetõségeirõl is.
Nõk-férfiak: eltérõ érintettség
Ezt az akarattól független vizelettartási problémát az ún. üreges szervek záróizmainak mûködési elégtelensége okozza. A vizelési inkontinencia egyúttal jelentõs szociális és higiénés problémákat is felvet, úgyhogy, ha nem kezelik, nem kis mértékben rontja az életminõséget. Emellett tudni kell, hogy a férfiak és a nõk e bajjal szemben nem egyenlõ arányban érintettek. A "gyengébbik nem" az elsõ számú áldozata a betegségnek: anatómiai adottságok, a terhesség valamint a menopauza (változókor) okozta szövet- és izomgyengülés okozhatja leggyakrabban a bajt.
Azért persze az "erõsebbik nemet" sem kerüli el teljesen ez a probléma. A férfi inkontinencia fõ kiváltó okai között szerepel a prosztata-megnagyobbodás, egy operáció utáni állapot vagy az elõrehaladott életkor.
Életkor és kockázati tényezõk
Még ha a különbözõ felmérések nem is mutatnak azonos eredményt, a 40 év fölötti nõk mintegy 20%-a szenved inkontinenciától. Emiatt azért mondhatjuk-e, hogy ez a betegség korhoz kötött? Nem, egyértelmûen ez nem jelenthetõ ki. Még ha a probléma gyakorisága az évek számával együtt emelkedik is, az nem az öregség kórja. A szakorvosok tapasztalatai szerint pld. egyre több fiatalabb leány fordul orvoshoz ezzel a gonddal. A túl intenzív sportolás, a korai túlsúlyosság, egyes életmódbeli hibák (pld. az állandó fáradtság) körükben is magyarázhatja részben a betegséget.
Mint fentebb már említettük, a nõknél az élet két fõ periódusában fordul elõ kiemelt gyakorisággal az inkontinencia:
- Az 55 éves kor felé haladva, amikor a változókorba lépve fokozatosan lazulnak a gát izmai. Ez az inkontinencia egyik lényeges kockázati tényezõje;
- Terhesség után, különösen, ha nehéz volt a szülés, vagy a baba súlya meghaladta a 4 kilót, és a gát nagy próbatételnek volt kitéve. De az esetek túlnyomó többségében a helyzet magától javul, vagy egy speciális kezelés, fizikoterápia is segíthet.
Hozzá kell tenni, hogy a hüvelyi úton történõ, többszöri szülés növeli az inkontinencia veszélyét. Emellett a méheltávolítás elõzményei, a húgyvezeték anatómiai rendellenességei vagy a gát sérülései szintén esélyt adnak rá.
Számos szakmai tanulmány mutat rá arra is, hogy a családi elõzmények (anya, nõvér és kisebb mértékben a nagyanya hasonló betegsége), az örökletesség ugyanúgy okozója lehet a problémának.
Az inkontinencia mint mellékhatás
Többféle betegség növelheti a betegség kockázatát, melynek során sérülhet a gát vagy a húgyhólyag fokozott mûködése következik be.
E betegségek vegyes elõfordulása többek közt a következõ lehet:
- Gyakori, krónikus bronchitis okozta köhögés;
- Visszatérõ, húgyúti fertõzések elõzményei;
- Vesekõ;
- Idegi eredetû betegségek (pld. Parkinson- vagy Alzheimer-kór, szklerózis multiplex) ;
- Húgyhólyag -rák;
- A gerincoszlop sérülései;
- Agyér-katasztrófák;
- Cukorbetegség stb.
Egyes gyógyszerek is okozhatnak vizelettartási rendellenességet, fõleg azok, melyek elõsegítik a vizelet-kiválasztást (pld. az ún. vízhajtók).
A kockázatok csökkentése
Az inkontinencia bizonyos kockázati tényezõi ellen természetesen lehet lépéseket tenni. Tanulmányok adatai szerint közvetlen kapcsolat mutatható ki a betegség és a dohányzó, elhízott vagy túl sok kávét, teát fogyasztó emberek között. Ezért a betegség megjelenésekor ezekre a tényezõkre gondolni kell, és törekedni kell az ilyen jellegû problémák kiküszöbölésére. Emellett egyes sportágak, fõként, melyek ugrással, a hasat is igénybe vevõ rázkódással, erõlködéssel, lökõ mozdulatokkal járnak - így pld. az atlétika vagy a különféle ugrósportok - szintén felelõsek lehetnek az akaratlan vizeletfolyás kialakulásáért. Ezért a legapróbb jel esetén is jelentõsen csökkenteni kell a szervezet ilyen irányú, fokozott igénybevételét, vagy teljesen abba kell hagyni az adott sporttevékenységet. Mialatt az egyenletes mozgással járó és természetesen a súlycsökkenésre is jótékonyan ható sportok (biciklizés, úszás…) vagy a gát izmainak erõsítését célzó, mérsékelt intenzitású, speciális gyakorlatok rendkívüli mértékben ajánlottak.
forrás: Patika Magazin
