2024. október 23.
Vitathatatlan, hogy a kor előrehaladtával sok minden megváltozik az ember életében. A gondolkodásunk a világról, az önmagunkról alkotott képünk vagy akár biológiai értelemben a testünk is átalakul, még ha sokszor ennek nem is örülünk. Kérdés, hogy a szerelemnek hasonlóképpen át kell-e alakulnia. Egy idősebb ember valóban csak szeretni tud, és nem szerelemmel szeretni?
Eddig csak az 50-es, 60-as korosztály kereste az örök ifjúság titkát, ma már a huszonévesek is ránctalanító krémeket használnak. A fiatalok mintha megrettentek volna az idő múlásától. Egyesek a néhány szál ősz hajukat is befestetik, mások bőrfeszesítőkkel küzdenek a narancsbőr ellen. Bár ez a probléma elsősorban a nőket, vagyis inkább fogalmazzunk úgy, hogy a lányokat érinti, de bizony a fiúk is beszállnak a küzdelembe.
Az átlagéletkor emelkedése nagyszerű, de egyben komoly kihívást jelentő jelenség napjainkban. A fiatalságot idealizáló társadalomban az időskorral kapcsolatos tévhit, hogy az idős ember csak depressziós lehet, és minden oka megvan arra, hogy izoláltan élje le életének hátralévő részét. Mindez azt a kérdést is felveti, hogy mit jelent és hány évet, amikor azt mondjuk, hogy „életének hátralévő része”. Az ilyen és ehhez hasonló torz gondolkodás nem ad valós képet, sőt úgy gondoljuk, hogy a társadalom nyomása, valamint a hibás ok-okozati következtetés befolyásolni képes az idős ember hangulatát, saját magához való viszonyát.
Az időskor a 65 év és az azon túli időszak. Egy adott civilizáció értéke lemérhető azon, hogy milyen értelmet kölcsönöz a teljes életciklusnak. Ugyanis ez az értelem áthatja az új generációk életét és esélyeit arra, hogy képesek lesznek-e szembenézni a végső kérdésekkel.
Az öregedés diagnózisa csődöt mond, ha csupán a naptári életkorra támaszkodik. Az életkori szakaszok eltolódása miatt szükség van az öregségről és az öregedésről alkotott nézetek felülvizsgálatára. Nemcsak az orvostudomány, de a pszichológia és a gerontológia is egyetért abban, hogy tudományos szempontból tarthatatlan, ha az ember életkorát csupán az évei száma alapján akarjuk meghatározni.
2024. október 23.
A lakásban hosszú melegítőben és pulóverben lévő hölgy mellett kényelmesen megfér a pólós és rövid nadrágos férfi. Ha ismerős a kép, nem meglepő, már tudományos magyarázat is van arra, hogy miért fáznak jobban a nők. Dr. Kádár János immunológus, infektológus, az Immunközpont főorvosa arra is felhívta a figyelmet, hogy mikor kell a fázékonyságot komolyan venni, milyen betegségeket jelezhet.
Játék a hőfokkal
Épp csak elcsendesedtek a nyári viták a légkondicionáló körül, máris komoly nézeteltérésre ad okot a fűtési szezonban a termosztát beállítása. A férfiak rendszerint az alacsonyabb hőmérsékletet kedvelik, a nők pedig inkább a meleget. Ennek oka egy, a Nature Climate Change folyóirat korábbi számában közölt kutatás szerint pedig nem más, mint az anyagcsere.
A nők nyugalmi anyagcseréje lassabb, emiatt fázósabbak lehetnek. A férfiak gyorsabb anyagcseréje miatt pedig a testük melegebb, ezért alacsonyabb hőmérsékletű szobában érzik jól magukat. A tanulmány szerint a nők többségének a 25oC, a férfiak számára pedig a 22oC volt az ideális.
Fázékonyság: betegséget jelez?
Influenza, légúti fertőzések kezdetén fázósabbak lehetünk, a magas láz mellett is jelentkezhet vacogás, hidegrázás. Ez egy természetes jelenség, az első pár napot követően, ahogy a gyógyulási folyamat zajlik, rendszerint el is múlik. Problémát az jelez, ha egyszer csak azt vesszük észre, hogy látszólag minden ok nélkül a korábban beállított hőmérséklet mellett fázunk, egyre vastagabban öltözünk.
„Jellemzően a nőket érintő panasz a pajzsmirigy alulműködés, gyakran ez áll a fázékonyság hátterében. Okozhatja vérszegénység, alultápláltság és érszűkület is – ilyenkor jellemzően az adott végtag hidegebb, zsibbadhat, fájhat is. Ha a fázás mellett az adott végtag hideg hatására elfehéredik, akkor Raynaud-jelenség lehet, ami autoimmun betegséget jelezhet.”
2024. október 22.
A zen (kínaiul csan, szanszkritül dhjána) szó elmélyülést, meditációt jelent. A szó az évszázadokon keresztül meghonosodott használat alapján egy bizonyos módszer segítségével való elmélyülést jelenti: a légzés figyelésén keresztől való elmélyülést.
Mivel egy, évszázadok alatt egészen Buddháig Buddha koráig visszanyúló, sőt az azt megelőző időkben kicsiszolt, valláshoz nem kötődő gyakorlatról van szó, szabadon végezhetjük, felekezeti, vagy hitbéli hovatartozástól függetlenül. Tehát a zen valójában egy tárgyas meditáció, melynek tárgya a légzés. Ez maga a gyakorlat: a légzés figyelése, s ebben is a nagyobb hangsúly a kilégzés figyelemmel kísérésére esik.
A zen nem vallás, a hagyományos értelemben, hanem egy gyakorlat, Buddha tanításán és és az azt követő nemzedékek tapasztalatán kicsiszolódott gyakorlat. A zen meditáció, egy bizonyos testtartás felvéve a légzés figyeléséből, a légzés folyamatának figyeléséből áll. A légzést természetesen mindenféle testtartásban lehet figyelni, de a zenben ez inkább ülést jelent. Ennek neve zazen.
A testtartás
Az ülésnek több formája lehet, de mindegyikben az a legfontosabb, hogy a csípőnk egy kissé, mintegy 15 fokban előredőljön, éppúgy mikor állunk, mert ha megfigyeljük, állás közben a csípő kissé előredől. Általában a széken ülve a csípőnk berogy, ami itt, a gyakorlat szempontjából helytelen, mert a csípő előredőlése biztosítja a szabad energia áramlást, s segíti azt is, hogy az idegrendszer nyugodtabb allapotba kerüljön, valamint a hátunkat sem kell megfeszítenünk, hogy egyenes legyen - a csípő dőlése ezt a feladatot is elátja.
Az ülés
A csípőnek ezt a dőlését úgy érhetjük el, ha - amennyiben a földön ülünk, a fenekünk alá teszünk egy 5-15 cm magas nem túl puha párnát. A lábunkat négyféleképpen tehetjük, nehézségi sorrendben:
a,1
Üljünk a párna szélére, s lábainkat helyezzük lótusz ülésbe, azaz egyiket a másik combra, és viszont. Ez a legkényelmetlenebb, számunkra legszokatlanabb,de a leghatékonyabb is, s egyben ez a legszabályosabb ülésmód is.
A hasat kicsit toljuk előre, hogy enyhén kidülledjen. Ebben az ülésben is a test három ponton nyugszik: a farcsontokon és a két térden.
a,2
Üljünk a párna szélére törökülésben, majd az egyik lábunkat helyezzük a másik láb vádlijára, vagy combjára. (Un. féllótusz ülés) A hasat kicsit toljuk előre, hogy enyhén kidülledjen. Ebben az ülésben is igaz az, hogy a test három ponton nyugszik: a farcsontokon és a két térden.
a,3
Üljünk a párna szélére. Az egyik sarkunkat magunk alá húzzuk, körülbelül a gát elé, (ez azért lehetséges, mert a párna szélén, és magasabban ülünk, mint a sarkunk ), a másik sarkunkat tegyük a gát elé helyezett sarkunk elé, s a csípőt, ahogy már mondtuk toljuk előre, hogy a has egy kissé kidülledjen. (ennek a légzésnél lesz szerepe) Ebben az ülésben a test három ponton nyugszik: a farcsontokon és a két térden.
a,4
Ha túlnehéz lenne bármelyik tartás, akkor üljünk egy magasabb párnára lovaglóülésben úgy, hogy a csípőt itt is döntsük kissé előre! (Ha nem elég magas a párna ez nem fog menni) Európaiaknak általában ez az ülés a legkényelmesebb. Előfordulhat, hogy kissé merev a lábunk s túl kényelmetlen, olyannyira, hogy már a meditáció rovására megy, akkor ülhetünk széken is.
a,5
Ha széken ülünk - csússzunk egészen előre a szék szélére, egészen addig, amíg a csípönket előre tudjuk dönteni úgy, hogy a hasunk egy kissé kidülled. Ebben az esetben lábunkat kis terpeszbe nyissuk szét, a talpunk feküdjön a talajra. A test itt is három ponton nyugszik: farcsontok, és a két talp.