Öt klasszikus tévhit a szoptatásról

2021. február 09.

Szakember segít eligazodni az információk özönében

A leendő kismamákat a babavárás utolsó szakaszában, de sokszor még közvetlenül a szülés előtt is számos családi és baráti jótanáccsal látja el a környezetük – főleg a szoptatásra vonatkozóan. Csakhogy ilyenkor a sok-sok hasznos javaslat mellett rengeteg helytelen információ és tévhit is szóba kerül, így persze nehéz eligazodni és eldönteni, hogy mit fogadjunk meg, és mit ne. Dr. Makleit László belgyógyász segítségével összegyűjtöttük az öt leggyakoribb álhírt a szoptatással kapcsolatban.

Szülés utáni anyatej-termelődés

Változó, hogy kinél mikor indul be a tejtermelődés. Valaki már a terhesség alatt tapasztal némi tejkiválasztást, hiszen a szervezet akár már a terhesség 16. hetétől termeli a kolosztrumot, azaz az előtejet. Másoknál ez a vajúdás alatt történik meg, valakinél pedig csak nagy nehézségek árán, pár nappal/héttel a baba születését követően indul be a folyamat. „Az újszülöttet érdemes minél előbb mellre tenni a szülés után, ugyanis ekkor a legerősebb a szopási ösztöne és ezzel lökést ad a hormonoknak a tejtermeléshez. Az anyatejjel nemcsak fontos tápanyagok jutnak a baba szervezetébe, hanem olyan immunglobulinok is, melyek nagyban hozzájárulnak az éretlen immunrendszerű újszülöttek fertőzés elleni védelméhez” – fejti ki a kezdeti anyatejes táplálás fontosságát dr. Makleit László, belgyógyász és klinikai farmakológus.

Örök téma: kis mell, kontra nagy kebel

A kebel méretének gyakorlatilag semmi köze nincs a tejtermeléshez! Ha kicsi, ha nagy, a kismama mindenképpen tudja majd táplálni a kisbabát, hiszen míg a mell méretét a zsírszövetek mennyisége határozza meg, a szoptatás esetében csak a tejmirigyek mennyisége számít. Akkor sincs baj, ha ezekből van kevés, legfeljebb kiegészítő táplálékkal kell készülni az anyatej mellé, vagy ha hormonális problémával áll az illető szemben, akkor az orvossal egyeztetve lehet rá megoldást találni.

Nagyszerű gyulladáscsökkentők: gyömbér és kurkuma

2021. február 08.

A gyulladás nagyon veszélyes, mert olyan negatív folyamatokat indukálhat a szervezetben, amelyek aztán krónikus betegségek kialakulásához vezethetnek, melyből a gyógyulás egy hosszú és nehéz folyamat, már amennyiben ez visszafordítható.

A gyulladás és a krónikus betegségek

A gyulladás tehát krónikus betegségek kialakulását idézheti elő. Ilyen krónikus betegség a cukorbetegség., az Alzheimer-kór, a szívbetegség, a rákos megbetegedés vagy éppen az érelmeszesedés. Amennyiben még nem súlyos a gyulladás, vagyis nem alakult ki krónikus betegség, úgy mi magunk is sokat tehetünk annak érdekében, hogy a gyulladás szintje csökkenjen, megszűnjön. Ebben két nagyon hasznos gyógynövény lehet a segítségünkre: az egyik a gyömbér, a másik pedig a kurkuma.

Az indiaiak két remek gyógynövénye

Indiában már évszázadok óta alkalmazzák ezt a két gyógynövényt, mégpedig ételeik megfűszerezésére, megízesítésére. Mindkettő – de főleg a gyömbér – kissé csípős ízvilággal rendelkezik, de nagyon egészséges is.

A gyömbér és a kurkuma is tele van antioxidáns vegyületekkel, amelyek a káros hatású szabad gyökök semlegesítésében vesznek részt aktívan. A szabad gyökök oxidatív stresszt okoznak, ami aztán lehetővé teszi a krónikus betegségek kialakulását is.

Az ízületi gyulladás

Az ízületi gyulladás egy nagyon kellemetlen betegség, hiszen nemcsak fájdalmat okoz, de a mozgás tartományát is beszűkíti. Kutatások igazolják, hogy a gyömbér kúraszerű fogyasztása – legalább három hónapig szükséges egyhuzamban fogyasztani – nagymértékben csökkenti a fájdalmat, egyes esetekben meg is szüntetheti azt. A kurkumával ebben az esetben is rendkívül jó párost alkot a gyömbér.

Készítsünk kurkumás, citromos, gyömbéres turmixitalt, vagyis egyszerűen csak vízzel össze kell keverni ezeket a gyógynövényeket. A gyulladási markerek csökkenését a rendszeresen végzett laborvizsgálatok is igazolják. Azok, akik bármilyen gyógyszert szednek, a kurkuma és a gyömbér fogyasztása előtt feltétlenül kérjék ki az orvosuk véleményét, mivel mindkét gyógynövény megváltoztathatja a gyógyszerek hatását.

Petevezeték tágulat: erős alhasi fájdalom is jelezheti

2021. február 08.

Az alhasi fájdalmak igen sok problémát jelezhetnek, ám nőknél gyakran nőgyógyászati gondra hívják fel a figyelmet. Amennyiben főleg a has oldalára koncentrálódik a fájdalom, úgy meglehet, hogy petevezeték(ek) tágulata okozza a panaszt. A kórképről és kezeléséről dr. Józan Gyöngyit, a Nőgyógyászati Központ sebész-nőgyógyászát kérdeztük.

Petevezeték tágulat az erős hasi fájdalom hátterében

A petevezetékek a petefészkeket kötik össze a méhhel. Ovuláció során ezen keresztül halad a petesejt a méh ürege felé. 

A petevezetőket érintő leggyakoribb zavar a vezető(k) elzáródása, illetve azok tágulata (hydrosalpinx), amit a petevezetők krónikus gyulladása okoz. Ez utóbbi esetben a petevezetékben folyadék halmozódik fel, (mely lényegében gyulladásos izzadmány), így az kitágul. Erre nagyfokú fájdalom hívja fel a figyelmet, ám olykor van, hogy tünetszegény az állapot. Az akut gyulladás következtében a petevezeték elzáródhat, így van, hogy meddőségi kivizsgálás részeként derül fény a problémára. A diagnosztikájában nagy szerepe van az ultrahangnak (hüvelyi, hasi), valamint a sonohisterografia-nak, illetve a laparoszkópiának mivel ekkor jól látható a kitágult petevezető.

A petevezeték tágulat lehetséges okai:

• Kismedencei gyulladás
• Endometriózis
• Intim fertőzés
• Összenövések

Az amputáció és a stroke is megelőzhető az érszűkület kezelésével

2021. február 07.

Ha nem ismerjük fel idejében az érbetegséget, az később az érrendszer bármely részében problémát okozhat, és a beteget fekély, infarktus vagy stroke is fenyegetheti. Az érszűkületes megbetegedések másik, igen komoly következménye a lábszáramputáció. Az időben megkezdett orvosi kezelés és a helyes életmód azonban számos szövődmény rizikóját csökkentheti. Írásunkban Dr. Kapocsi Judit PhD, a Budai Kardioközpont magasvérnyomás- és érkockázat-specialistája hívja fel olvasóink figyelmét az érszűkület időben megkezdett kezelésének kiemelt fontosságára.

A rizikófaktorok jó része életmódunkból fakad. Az érszűkületre hajlamosító fő tényezők a dohányzás, a cukorbetegség, az elhízottság, a magas vérnyomás, a magas a vérzsír- és húgysavszint, valamint a mozgásszegény életmód. Bár a genetikai hajlamot nem lehet kivédeni, megfelelő életmóddal és rendszeres szűréssel sokat tehetünk a megbetegedés szövődményeinek kivédéséért.

Az érszűkület konkrétan az alsó végtagokat friss vérrel ellátó verőerek, az artériák falának elmeszesedését és ebből adódó beszűkülését jelenti. Mivel ezek az erek az egész testünket behálózó érrendszer részei, ezért a betegség fennálása esetén más szervek, például a szív vagy agy ereinek érintettségére is számítani lehet. A későn felismert vagy elhanyagolt érszűkület igen súlyos következményekkel járhat, amelyeket megelőzni hatékonyan lehetett volna, kezelésük azonban nehezebb.

A lábakban megjelenő érszűkület négy stádiuma

Eleinte még nincs panasz, a betegség lappang, például a hosszú éveken át masszívan dohányzókban vagy fel nem ismert cukorbetegekben. Ilyenkor legfeljebb műszeres vizsgálatokkal lehet az erek meszesedést kimutatni, de a kórisme felállítását adó úgynevezett dopplervizsgálat még negatív.

A fent említett rizikótényezőkkel rendelkezők esetén a negatív dopplervizsgálat adott pillanatban megnyugtató, mégis, ilyenkor már el kell kezdeni a hajlamosító tényezők kiiktatását, hogy pár év múlva ne alakuljon ki egy olyan betegség, amely ekkor még nagyrészt megelőzhető. Az ultrahangos dopplervizsgálattal a vérnyomást az artériákban mérik a lábon és a felkaron is. Ez az úgynevezett boka-kar-index, vagy dopplerindex. Ennek hányadosa egészséges embernél 1-es, ám ha 1-nél alacsonyabb, vagyis a lábakon mért nyomás alacsonyabb, mint a karokon, érszűkületről beszélünk.

Csak akkor megyünk orvoshoz, ha nagyon fáj

2021. február 07.

Az ízületi betegségben szenvedők 70%-a csak súlyos stádiumban fordul orvoshoz, tízes skálán mérve csak 6-os erősségű ízületi fájdalom felett keresnek fel szakembert.

Kiemelten sok a kezeletlen, ízületi panaszokkal küzdő beteg az országban: mind a háziorvosok, mind a szakorvosok 30%-ra teszik arányukat. Abban, hogy a páciensek nagy része csak kései stádiumban fordul az egészségügyhöz jelentős szerepet játszik, hogy nehezen ismerik fel tüneteiket és félnek a kezelés hosszától is.

Ennek következményeként az ízületi panaszokkal küzdő betegek több mint kétharmada már csak középsúlyos vagy súlyos stádiumban fordul orvoshoz.

Kiemelten sok az ízületi panasszal küzdő beteg Magyarországon, minden ötödik betegszabadságért valamilyen ízületi probléma a felelős. Mint a legtöbb betegség esetében, itt is jelentős szerepe lenne annak, hogy a páciensek időben felismerjék tüneteiket és orvoshoz forduljanak, hiszen például a porckopás vissza ugyan nem fordítható, de megfelelő terápia mellett jelentősen lassítható folyamat. Mikor jutnak el orvoshoz az érintettek? Mik a leggyakoribb panaszaik? Milyen fájdalmakkal küzdenek? Az MGYFT és az Ízületőr program házi- és szakorvosok körében végzett reprezentatív kutatása többek közt ezekre a kérdésekre kereste a választ.

Kései felismerés, erős fájdalom

A reumatológusok esetében a betegek kétharmada, az ortopéd orvosoknál 77% az ízületi panaszokkal küzdők száma, de a betegszámot tekintve ugyanennyi (hetente 80-90) pácienssel találkoznak a háziorvosok is. A kutatásból kiderült, hogy az orvoshoz fordulók nagy része valóban kezelésre szorul: a házi- és szakorvosok a hozzájuk érkezők közel 80%-ának javasolnak terápiát. Mindehhez nagymértékben hozzájárul az is, hogy a betegek nagy része csak kései stádiumban fordul az egészségügyhöz segítségért. Azok a páciensek, akik táppénzre kényszerülnek, átlagosan három hétre esnek ki a munkából, a korai felismerés ezt az időt is jelentősen csökkenteni tudná.

Gondolkodjunk pozitívan – új erőt adhat

2021. február 06.

Kezeljük megfelelően a negatív oldalt

Hagyjuk abba az örökös bosszankodást, kesergést

Amikor meglehetősen gyakran mérgelődünk a mindennapok kisebb-nagyobb kellemetlenségei, problémái miatt, végül szokásunkká válhat az örökös panaszkodás, gyűlölködés, a dolgok rossz oldalának előtérbe helyezése. Mindez idővel elronthatja életünk kellemes pillanatait is. Amellett ez a fajta, állandósulni látszó elégedetlenség napi dolgainkkal, vagy az egyes személyekkel való ellenségeskedés hangulatunkat oly mértékben rontja, ami kimeríthet fizikailag és idegileg is.

Ha pedig azt hisszük, hogy a naponta ismétlődő kesergés, siránkozás, mérgelődés ”természetünkből fakad, így nincs mit tenni”, különösképpen összpontosítanunk kell arra, hogy felvegyük a harcot a negatív életszemlélet e káros tendenciájával szemben. A pozitív életérzés megvalósításához pedig hozzátartozik, hogy belássuk: meg tudunk szabadulni ezektől a hétköznapi bosszúságoktól, melyek bár sűrűn fordulnak elő, általában nem olyan súlyúak, hogy az élethez való egész hozzáállásunkat a rossz irányba terelnék. A pozitív látásmód elérése érdekében tanuljuk meg a kellemetlenségeket, melyeken sokszor fölöslegesen rágódunk, viszonyítani is, hogy ne okozzunk magunknak állandósuló, rossz mentális állapotot.

Idővel eredményesek leszünk: kevesebbet panaszkodunk, bosszankodunk apróságok miatt, és ebből eredően lassanként észre sem vesszük őket. Végül eltűnnek, és így elérjük, hogy léptünk a pozitív világlátás és általános kedélyállapotunk javításának célja érdekében. Ez jó módszer arra is, hogy megvédjük magunkat a ránk nehezedő pszichés nyomástól, megőrizzük nyugalmunkat, és átváltsunk „negatívból pozitívba”…

Kerüljük a „vészmadarakat”

Zsörtölődők, örökké morcosak, féltékenyek, irigyek, „vészmadarak”… A negatív életszemléletű emberek gyakran gonosz örömüket lelik abban, hogy elrontsák általános jó hangulatunkat, derűnket, leszólják sikereinket, eloszlassák reményeinket, kritizálják erőfeszítéseinket, igyekezetünket, vagy akár megjósolják nekünk a legrosszabbat. Az is előfordul, hogy mindezt nem feltétlenül tudatosan teszik (hiszen nem mindegyikük kifejezetten rosszindulatú), mégis megviselnek minket, elnyomják életörömünket. De mi lehet a megoldás? Ha pl. nem tudjuk elkerülni őket (ami gyakran megesik a munkahelyen, de családon belül is), legalább tartsunk tőlük tisztes távolságot, növelve intim szféránkat.

A placebo hatás – tudjunk meg többet róla

2021. február 06.

Valóban tud-e gyógyítani ez az aktív hatóanyagot nem tartalmazó, semleges szer, a placebo? Hallottunk már róla, de mi is ez valójában, és hogyan működik? Biológus és pszichológus szakemberek kutatásai alapján válaszolunk a placebo-hatással kapcsolatos, gyakran felmerülő kérdésekre.

A placebo szó a latin „placere”, tetszeni szóból ered, és olyan „gyógyszert” jelöl, amely inkább a beteg „tetszését”, megnyugvását szolgálja, és nem a gyógyítását. Bár nem tartalmaz semmilyen hatóanyagot, az ezzel a szerrel (pl. fruktóz kapszulával, sóloldattal) történő kezelés mégis működhet, mert a beteg elvárja, hogy hatása legyen. És ez a biológia és pszichológia kapcsolatán alapuló placebo-hatásnak köszönhető. Az elme testre gyakorolt ​​erejét szemléltetve a placebo-hatás a kezelés fokozott hatékonyságát is elősegítheti, összehasonlítva azzal, amit egyedül a hatóanyag tekintetében vártak. A placebo-hatás a kezelések legkülönbözőbb típusaiban jelentkezhet.

Hogyan működik?

A páciens elvárása a kezeléstől különféle pszichológiai változásokból ered, lehetővé téve az egészség javítását, pl. hormonok vagy agyi anyagok felszabadulása, az immunitás stimulálása vagy akár a vérnyomás változása révén. Így fájdalom esetén pl. a placebo-hatás az agyunk által természetesen termelt fájdalomcsillapító molekulák (endorfinok, enkefalinok) termelődését idézi elő. Vagy megfázáskor csökkenti a stresszhormon felszabadulását (ami gyengíti az immunitást), és ezáltal az immunvédelem fokozódását váltja ki.

Kicsiknél is hat?

Minthogy az egészen kicsi gyermekek képtelenek bármit elvárni a kezeléstől, azt gondolhatnánk, hogy náluk nincs placebo-hatás. Egy amerikai kutatás azonban,  melyet 119  2–47 hónapos csecsemőnél, illetve kisgyermeknél végeztek, azt mutatta, hogy azok, akik placebót kaptak köhögés ellen szüleiktől, jelentős javuláson mentek át. Természetesen ezt meg lehet magyarázni „közvetítővel” jelentkező placebo-hatással, ami nem a kicsi, hanem a szülei elvárásából fakad. Hiszen ha a szülők meg vannak győződve a kezelés hatékonyságáról, kevésbé lesznek szorongók, ami visszahat a gyermekükre. Jótékony pszichológiai és élettani hatásokat válthat ki nála.

Ezt jelezheti a fázékonyság és a hidegben elfehéredő ujjak

2021. február 05.

Vegyük komolyan, ha látszólag minden ok nélkül a korábban beállított hőmérséklet mellett fázunk, egyre vastagabban öltözünk. Dr. Kádár János immunológus, infektológus, az Immunközpont főorvosa azt is elmondta, hogy milyen, elsősorban nőket érintő betegséget jelezhet, ha a fázékonyság mellett az ujjaink hidegben elfehérednek.

Különbségek nők és férfiak közt

A nők nyugalmi anyagcseréje lassabb, emiatt fázósabbak lehetnek. A férfiak gyorsabb anyagcseréje miatt pedig a testük melegebb, ezért alacsonyabb hőmérsékletű szobában érzik jól magukat. A Nature Climate Change folyóirat korábbi számában közölt kutatás szerint a nők többségének a 25^oC, a férfiak számára pedig a 22^oC fokos szobahőmérséklet az ideális. Problémát az jelez, ha a korábbiakhoz képest, azonos hőmérséklet mellett is egyre több réteg ruha alatt érezzük magunkat komfortosan.

Fázékonyság: betegséget jelez?

Jellemzően a nőket érintő panasz a pajzsmirigy alulműködés, gyakran ez áll a fázékonyság hátterében. Okozhatja vérszegénység, alultápláltság és érszűkület is – ilyenkor jellemzően az adott végtag hidegebb, zsibbadhat, fájhat is. Ha a fázás mellett az adott végtag hideg hatására elfehéredik, akkor Raynaud-jelenség lehet, ami autoimmun betegséget jelezhet.

Raynaud-jelenség

Az elsősorban 40-60 év közötti nőket érintő jelenség során a hideg (vagy stressz) hatására az ujjakban a vérkeringés gyakorlatilag leáll. A pár perces rohamokat követően az elfehéredett ujjakba az élet lassan visszatér, normál színezetűvé válnak, a zsibbadás, fájdalom is megszűnik.

10 tény és tévihit a székrekedésről

2021. február 05.

Számos téveszme forog közszájon a székrekedéssel kapcsolatosan: "A székrekedés megmérgezi a testet. Székrekedés esetén segít, ha sokat iszunk. Több mozgás - és a belek maguktól újra aktívvá válnak." Mindez tévedés, és tudományosan nem igazolható, állítják a szakértők. De akkor mi az igazság?  

Az alábbiakban tíz, tudományos vizsgálatok által alátámasztott tényt adunk közre az emésztéssel és a székrekedéssel kapcsolatban, így megismerhetjük emésztési zavaraink okát, a megfelelő megoldással együtt.

1. Ha abbahagyjuk a dohányzást, az székrekedést okozhat

Igaz! A dohányzásról való leszokás során fellépő számos elvonási tünet (például nyugtalanság, csökkent összpontosító képesség, fáradtság stb.) között az emésztési zavarok – így a székrekedés – is megtalálhatók, amelyek több héten keresztül is eltarthatnak. Ez a reakció a szervezet nikotinhiányával magyarázható, a nikotin ugyanis stimulálja a vegetatív idegrendszer egy részét, amely az emésztési funkciókat és mozgásokat irányítja. Ha a nikotinelvonás miatt ez a plusz stimuláció hiányzik, akkor az emésztés átmenetileg akadozhat.

2. A stressz hatással van az emésztésre

Igaz! Az emésztőrendszer és az agy ugyanis szoros kapcsolatban állnak egymással az idegpályák révén, ezért a belek igen érzékenyen reagálnak a stresszre, ugyanis stresszhelyzetben a szervezet több adrenalin és noradrenalin hormont termel, amelyek fékezik a belek működését. Egyfajta ősi önfenntartási ösztönről van itt szó, mivel a harc vagy a menekülés pillanataiban a belek ürítésére nem lenne lehetőség. Ezért gyakori a székrekedés folyamatos terhelés esetén.

3. A székrekedés önmérgezéshez vezet

Nem igaz! Az az elképzelés, hogy veszélyes méreganyagok képződnek, ha a széklet túl sokáig marad a testben, ősrégi, már egy a Kr. e. 16. századból származó, gyógyszerészetről szóló egyiptomi papirusztekercsen is szerepel. A székrekedés általi önmérgezés azonban nem létezik, és elmélete minden tudományos alapot nélkülöz, mivel a belekből felszívódott méreganyagok létezését soha nem sikerült tudományosan igazolni. Tehát nem kell nyugtalankodni, ha nem tudunk naponta WC-re menni.

D-vitaminnal a várandósságért

2021. február 04.

A D-vitamin egy olyan anyag, melynek jelentőségét még mindig nem ismerjük teljes egészében, az azonban biztos, hogy sokkal nagyobb befolyást gyakorol a szervezetre, mint azt eddig képzeltük. Hiszen mint kiderült, a világ népességének több, mint 93%-a D-vitamin hiánnyal küzd, ami különböző hiánybetegségek kialakulásához vezethet. És akkor még nem is említettük a várandósokat, akiknek kettő ember szükségletéről kell gondoskodniuk.

Ráadásul a várandósság rengeteg teendője közben azzal is szembesülni kell, hogy a piacon kapható legtöbb készítmény, mely a megnövekedett szükségletek pótlását célozza, sajnos nem megfelelő formában tartalmazza a D-vitamin hasznosulásához szükséges anyagokat.

Mi is az a D-vitamin?

A kolekalciferol maga a D-vitamin, melyet D3-vitaminként is emlegetnek. Érdemes tudni, hogy ez az anyag egy kicsit eltér a többi vitamintól. A D-vitamin ugyanis sokkal inkább egy hormonszerű előanyag, mely hozzájárul a D-hormon képzéséhez.

Sokan a napsütés, vagy a fény vitaminjaként ismerik, mert a szervezet az ultraibolya sugárzásból állítja elő. Egészen pontosan a bőrben ilyenkor D3 vitamin keletkezik, míg a táplálékkal D2-t viszünk be. A májban azonban folyamatosa átalakítások folynak ezzel az anyaggal, így végső soron mindkét esetben D3 formában hasznosul.

A vitamin hiánya sajnos több betegséget is okoz: ilyen pl. az angolkór, mely a csontozat ellágyulásával jár. Ugyanakkor a PCOS, a depresszió, valamint az ekcéma is köthető a D-vitamin hiányához, csakúgy, mint a skizofrénia, vagy sok rákos elváltozás. Pótlása éppen ezért alapszükséglet, melyből 1500-2000 nemzetközi egységet javasolnak a szakemberek.

A várandós nők esetében a magzat vitaminellátásáról is az anya szervezete gondoskodik, így nekik nagyobb mennyiségre van szükségük.

„A fejlődő magzat számára az édesanyja vérében keringő D-vitamin molekulák jelentik az egyetlen D-vitamin forrást. A megfelelő mennyiségű D-vitamin szükséges a csontvázrendszer megfelelő ütemű fejlődéséhez, hiányában koponya-deformitás és alacsony kalciumszint alakulhat ki. Ezen túlmenően alapos a gyanú annak vonatkozásában, hogy nem megfelelő D-vitamin ellátottság esetén az izomzat, az immunrendszer, sőt, az idegrendszer érése/fejlődése is zavart szenvedhet. A D-vitamin ráadásul a magzati tüdő sejtjeire hatva fokozza a tüdő érését.

A terhesség bekövetkeztekor a női szervezet több, nagyszabású változáson megy keresztül. Ez alól a D vitamin-háztartás sem kivétel: a várandós szervezet addig sosem látott szintre próbálja emelni az aktív D-vitamin szintjét, felhasználva a szervezet minden lehetséges forrását.

Kutatások igazolják, hogy a női szervezet alacsony D-vitamin szintje oka lehet egy esetleges meddőségnek. A legújabb ajánlások fenekestül felforgatták az eddigi protokollt: az alkalmazott adagok többszörösét javasolják. Felnőtteknek napi min. 2000 NE indokolt, de még napi 4000 NE D-vitamin is biztonságosan használható. Várandós kismamáknak napi 2000 NE, a terhesség 12. hete után pedig a 4000 NE D-vitamin is javasolható.