Miért nem kapok levegőt?

2019. szeptember 23.

Félelmetes és szorongást okoz, amikor úgy érezzük, nem tudunk annyi levegőt belélegezni, amennyit szeretnénk. A légszomjnak több oka is lehet, dr. Hidvégi Edit tüdőgyógyász, gasztroenterológust, a Tüdőközpont orvosát ezekről kérdeztük.

Akut vagy krónikus légszomj?

Mindannyian ismerjük a légszomj kellemetlen érzését. Egy intenzív edzés után is csak kapkodjuk a levegőt, de egy kiadós lakoma miatt is érezhetjük úgy, hogy a jóllakottságtól nem tudunk mély lélegzetet venni. Ilyen esetekben a probléma rendszerint rövid időn belül megszűnik, komolyabb panaszt a hirtelen, látszólag ok nélkül vagy a tartósan fennálló légszomj jelez.

„Az akut légszomj olyan légszomj, amely nagyon hirtelen jelentkezik, és általában sürgős helyzetet jelez, amely gyors orvosi ellátást igényel. A krónikus légszomj olyan légszomj vagy légzési nehézség, amely több hétig vagy hosszabb ideig tart.”

Tünetei lehetnek:

• nehéz lélegezni, tudunk levegőt venni, de nem olyan mélyen, ahogy szeretnénk,
• szorító érzés a mellkasban,
• fulladás érzés,
• a kellemetlen tünetek miatt szorongás, pánik is jelentkezhet, sápadtság, verejtékezés is társulhat a légszomj mellé.

A lelki állapot újrahangolásának titkai

2019. szeptember 22.

A jóga világképe úgy tartja, hogy minden pillanatban, amikor gondolunk valamire, megerősítünk bizonyos mentális mintákat, melyek az emlékezetünkben egyfajta "energia lenyomatként" megmaradnak. Ezek a minták az érzelmek segítségével vésődnek be elménkbe, majd maguk is érzelmeket hoznak létre, kialakítva egy állandó energetikai körforgást. Ez befolyásolja azt, amit a köznyelv lelkiállapotként ismer.Vajon mi a legegyszerűbb módja, hogy a "lelki állapot" minél békésebb és örömtelibb legyen?  

Fontold meg egy régi szufi mese tanulságát: „Ha puha, kellemes felületen akarsz járni és nem szeretnéd, hogy megszúrja a talpad egy tüske, akkor húzz fel egy puha bársonnyal bélelt cipőt. Ne pazarold az energiád arra, hogy az egész világot meg akarod tisztítani a tüskéktől.”

Mára már egyre többen ismerik fel az ősi bölcsességet, melyet a modern tudomány is megerősít: „Minden ember minden egyes pillanatban teremti a SAJÁT Valóságát.” Ennek alkalmazása azonban még keveseknek megy mesteri szinten. A legtöbben inkább öntudatlanul hozzák létre az élethelyzetüket. Ennek eredményeképp aztán reagálnak a külső hatásokra. Úgy képzelik, elsősorban a körülményeket kell megváltoztatni, ha el szeretnék érni a céljukat, vagy meg akarják oldani a problémájukat.

Meddig kell cipelnünk a múltunk keresztjét?

2019. szeptember 22.

Legtöbbünk élete, még ha nem is nyitott könyv, nem tartalmaz olyan fejezeteket, melyekről kényelmetlen volna beszélnünk. Könnyen lehet azonban, hogy másoké igen, talán épp azoké, akikről a legkevésbé gondolnánk, hogy bármi szégyellnivalójuk volna. Vajon mi lehet az oka annak, hogy korábban olyasmit tettek, amire a mai értékrendjükkel tekintve a legkevésbé sem büszkék? S főként, meddig kell cipelniük a múltjuk keresztjét?  

Gyermekkorban sok mindent elnéz vagy megbocsát számunkra a gondozói környezet. Egyfajta tolerancia a társadalom részéről is érvényesül, melyet a törvényalkotó a nagykorúság eléréséig jogi értelemben is biztosít az egyén számára. A kamasz így bizonyos fokú védelmet élvez az olykor deviáns viselkedése esetén, a társadalom ugyanis bízik abban, hogy az identitás kialakulása, valamint a normák megszilárdulása után az egyén képessé válik beilleszkedni a társadalomba, hogy annak hasznos tagjává váljon.

Az értékrend sokat formálódik ebben az időszakban, és arról, hogy később mit tartunk helyesnek és helytelennek, a fiatal felnőttkor érzékeny évei nem mindig adnak megfelelő visszajelzést. Így aztán könnyen előfordulhat, hogy később szégyenkezve gondolunk vissza olyasmire, melynek helyességét huszonéves korunkban még csak meg sem kérdőjeleztük.

Kamaszkorban és fiatal felnőttkorban életkori sajátosságnak tekinthető a határok feszegetése, a társadalmi szabályok esetleges megkérdőjelezése, a különböző énélmények intenzív megélésére irányuló törekvés. A legtöbb fiatal ezt a szülőkkel való csatározás, a szabadságkeresés, és a szórakozás megannyi formája révén éli meg. Akadnak azonban, akik korábbi érzelmi sérülések, instabil gondozói háttér, vagy negatív mintakövetés okán akár a deviancia határát is súrolhatják egyes cselekedeteikkel.